Nem vagyok gyakori látogatója a
Mások újság honlapjának, de ma sikerült egy érdekes cikkbe botlanom az archívumban. Már régóta tervezem, hogy felszaladok a szerkesztőségbe, hogy magamhoz ragadjam az elmúlt időszak termését, hiszen a lap tartalma – pár vezető cikket leszámítva – kizárólag nyomtatásban hozzáférhető – ezidáig, de erről lentebb... (Már csak azért is kíváncsi vagyok, mert a tavalyi év őszén azokat a
Szivárvány köz stripeket és epizódokat is közölték, amik azóta születtek – és többnyire az
Eduárd fapados képregényújságban, valamint a
Pinkhellben jelentek meg –, amióta az első, nyolc oldalas – és sajnos félbemaradt – sztorimat publikáltam náluk.)
Ráadásul a történethez az is hozzátartozik, hogy 2003 elején a két szerkesztő, Laci és Gábor kérésére kezdtem bele a képregénybe, sőt, nekik köszönhetem azt is, hogy – a gyerekkori rajongásomat követő űr után – ismét rátaláltam a kilencedik művészeti ágra. Különben még ma is festenék... :) Hosszas unszolásuknak beért a gyümölcse: egy színházkritikus barátommal karöltve kitaláltuk a Szivárvány közt, aminek a kedvéért a Mások színes melléklettel bővítette az addig fekete-fehér tartalmat. Ezután már csak egy lépés volt a
rajz.film.hu pályázata és a
Magyar Képregény Akadémia megalakítása.
De visszatérve a mai felfedezésemhez... Sajnálattal olvastam, hogy a netes sajtó a Mások felett is „győzedelmeskedett", így Laciék kénytelenek a továbbiakban kizárólag online szerkeszteni a lapot, pedig az első Mások még a rendszerváltás előtti években jelent meg, mint szamizdat kiadvány – végül hosszas utánajárást követően, hajlandóak voltak végre hivatalosan is bejegyezni a lapot – és az elmúlt, majd 20 év alatt számtalan jelentős akadályt küzdött le sikeresen a kitartó szerkesztőgárda. Az online-ra történő áttérés okán, az áprilisi számtól már pdf-ben is olvasható a Mások, így akadtam rá az alábbi cikkre, ami érdekes meglepetéssel szolgált:

A fenti írás után pedig oszlopos tagunk,
Bardon Barnabás (Saban) képregénye következik, amit az alkotó beleegyezése nélkül nem szeretnék itt közzétenni – igaz, a pdf-fel az is letölthető.
Barna egyébként lassan már egy éve készíti a meleg témájú képregényeit a lapba, erről a – szintén a Másokban megjelent –
vele készült interjúból is értesülhetünk. Mellékes vélemény, hogy én azért szívesebben olvastam volna ezt az írást valódi interjú formájában, bár tudom, hogy Barnabás nem az a szószátyár típus. ;)