A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Interjú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Interjú. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 27.

Enter Tomster


Új sorozatot indítunk, amelyben bemutatjuk a közelmúltban az Magyar Képregény Akadémiába felvételt nyert tagokat. Visszafelé indulunk az időben, tehát a legújabb, a napokban csatlakozott tagunkkal kezdjük.

Bayer Antal: Üdvözöljük az MKA-ban Tomster hihetetlen kalandjainak az alkotóját - vagyis Tomstert magát. Tényleg, mennyire azonos Tomster Pásztor Tamással?
Pásztor Tamás: Én is üdvözlök mindenkit, és egyúttal szeretném megköszönni a bizalmat. Tomster a szegedi főiskolás éveim alatt született meg, akkor kerültem komolyabb kapcsolatba a hazai képregényes maggal. Magamról mintáztam, de úgy érzem, egyre jobban kialakult a saját figurája. Örülök neki, hogy ha nem is túl nagy aktivitással, de készült jó néhány képregény, és sikerült megjelennie itt-ott.
BA: Nem olyan régen készült már veled egy interjú a Geekz blogon, úgyhogy nem akarom megismételni az ott elhangzott kérdéseket. Inkább folytassunk onnan, ahol Santito barátunkkal abbamaradt a beszélgetés. Akkor azt válaszoltad, egyelőre nem foglalsz állást a megújult Magyar Képregény Szövetség tekintetében, kivárod, ki lép be, ki nem. Egy hónap se telt el, és már a tagok között üdvözölhettünk. Mi győzött meg, hogy ott a helyed?
PT: Talán a kíváncsiság. Igen, én is kétkedtem az elején, hogy erre miért is van szükség, hiszen működött eddig is. Nyomon követem az eseményeket, megjelenéseket, ma már én is próbálok segíteni a nálam érdeklődőknek, hogy kihez forduljanak képregényes dolgokban, akár rajzolni akarnak, akár venni. És tényleg meglepően sokan érdeklődnek. És ha már úgy alakult, hogy az ismerőseim és az ő ismerőseik is tudják, hogy ilyen témájú dolgokban hozzám fordulhatnak, akkor az a minimum a részemről, hogy tájékozott legyek. Így pedig sokat számít, hogy a Magyar Képregény Szövetség, illetve a Magyar Képregény Akadémia tagja lehetek. Ez valójában egy státusz.
BA: Ugyanabban az interjúban az MKA-val kapcsolatban is minimum óvatosan fogalmaztál, most pedig nagy örömünkre csatlakoztál hozzánk. A remek társaság kedvéért jelentkeztél, vagy konkrétabb céljaid is vannak ezzel?
PT: Igen, akkor úgy fogalmaztam, hogy egy nagy képregényes banda, akik viszik a saját dolgaikat. Bevallom, amikor legelőször hallottam az Akadémiáról, nem igazán volt szimpatikus a dolog. Sokkal később rájöttem, hogy egy dolog nem szimpatikus benne, mégpedig az, hogy nem vagyok tagja. Őszintén, nekem az a legfontosabb, hogy kapcsolatokat és előnyöket szerezhetek vele, mind befele, mint kifele. Most azt gondolom, hogy az MKA és az MKSZ egy olyan építkezés, ahol mindenki eldöntheti, hogy mennyit és hogyan segít benne. Én is szeretnék hozzáadni, de nem feltétlenül azzal, hogy képregényeket rajzolok. És az már egy következő lépcső.


BA: A szembesítések után lássuk valami más terepet. Hogy teljesített eddig a Kingpin által kiadott első Tomster-kötet? És az interjúban volt említés egy Tomster 2-ről is...
PT: Viszonylag jól szerepelt, bár nem szeretnék elárulni számadatokat. A visszajelzések is jók voltak, Tomi sem panaszkodott. Amit az én legnagyobb tanulságom volt belőle, hogy nem szabad fekete-fehér képregényt csinálni, színesben kell gondolkodni. Szóval sikeresnek könyvelem el, de sikeresebb lett volna színesben. Viszont jelenleg mellékvágányon áll, bizonytalan ideig. Mindenképpen lesz még története, ez az egy biztos.
BA: Hogy érted, hogy nem szabad fekete-fehér képregényt csinálni? Tomsterből, vagy úgy általában? Neked, vagy mindenkinek? Azért azt nem mondhatod, hogy ne lennének nagyon sikeres fekete-fehér képregények, a Maustól a Sin Cityig, a Persepolistól a Walking Deadig, hogy csak párat említsek...
PT: Tomsterből sem, de másból sem. A szegedi képregényfesztiválon tapasztaltam meg ezt a dolgot, amikor Pilcz Roli és én egymás mellett árultuk a portékáinkat, és volt néhány kis srác, akik belelapozgattak a képregényekbe. Ha fiatalabb olvasókat szeretne begyűjteni az ember, akkor ne gondolkozzon fekete-fehérben. Ha interneten közli a képregényét, akkor meg főleg nem. Szerintem amiket említettél, azok pont olyan képregények, amik talán inkább felnőtteknek szólnak. Én nem azt mondom, hogy nem lehet sikeres egy f-f képregény, de azt hiszem, hogy sikeresebb lehet színesben.
BA: Abban persze igazad van, hogy minél fiatalabb olvasókhoz szól az ember, annál színesebb élményt kell nekik nyújtani, szó szerint. Te hogyan határozod meg a saját képregényeid célcsoportját?
PT: Általában vidám, szórakoztató képregényeket szeretek készíteni. Nagyon mély tartalommal egyik sem bír, úgyhogy talán a fiatalabb korosztály a cél. Nem szoktam túl komolyan venni ezeket a dolgokat, nekem az a legjobb, ha valaki nevet vagy mosolyog egy-egy képregényemen, legyen az bármilyen idős.


BA: Tomster utolsó megjelenéséhez, egyben a legutóbbi képregényed felleléséhez 2010 márciusáig, a 11 történet antológiáig kell visszamenni. Mi történt azóta? Tomster önironikusan ábrázolt lustasága vett erőt rajtad, vagy épp ellenkezőleg, a túl sok munka miatt nem jutottál hozzá, hogy képregényt rajzolj?
PT: Nem merném azt mondani, hogy soha nem volt időm rá. De rengeteg más dolog van az életben és sajnos sorrendet kell rakni. A lustaságból annyi igaz, hogy napközben általában beiktatok egy rövidebb alvást, a fennmaradó időben viszont szorgalmasnak vallom magam. Ha ceruzát fogok, akkor annak nagy eséllyel karikatúra lesz a vége, és nem képregény. Egész jól megy, nem szabad abbahagyni.


BA: Bár dolgoztál együtt más írókkal (Árva-Szabó Péterrel, Kemenes Tamással, velem), amolyan "komplett szerzőként" könyvelhetünk el téged, aki általában mindent egymaga csinál. El tudod képzelni, hogy egyik-másik ötletedet más rajzolóval valósítsd meg? Ha igen, kivel? Elsősorban MKA-tagokra gondolok, persze.
PT: Komolyan mondom, hogy felsorolhatnék mindenkit. Szívesen írnék másnak valami rövid csattanósat, vagy rajzolnék valami rövidebbet szintén másnak. Sok a nagyágyú, Felvidéki Miklós és Vass Richárd rajzstílusa különösen tetszik. Írtam egy hosszabb sztori vázlatot is, jó lenne, ha találnék hozzá egy sok szabadidővel rendelkező rajzolót, akinek tetszik, és végig tudnánk vinni. Egyelőre azonban csak szeretném megismerni az MKA munkáját és szervezetét belülről, hogy tudjam magam hova tenni.
BA: Mi a teljesen őszinte és független véleményed az eddigi Pinkhellekről, és remélhetjük-e, hogy már az őszre időzített 8-as számban a szerzők között olvashatjuk a nevedet?
PT: Az első néhány szám megvan. Sokan mondták már, én is azt gondolom róla, hogy képileg nagyon rendben van, de nem áll annyira össze fejben. Az utóbbiakat pedig nem olvastam még. Azt olvastam, hogy azok már sokat fejlődtek írásban is. Nem tudom, hogy lesz-e anyagom, amivel nevezhetek a 8-as számba, de állítólag az MKA-ban remek hajcsárok vannak…
BA: Köszönjük a beszélgetést.

2010. augusztus 3.

Steampunk Kittenberger Képregény


A Galaktika hamarosan megjelenő steampunk antológiájába Kittenberger Kálmán főszereplésével készít képregényt Brazil. A munka hátteréről és várható fogadtatásáról beszélgetett vele és szerzőtársával az Index újságírója, aki (ha már steampunk) az MKAblogra jár kiereszteni a gőzt. Ide kattintva a képregény már elkészült oldalaival lehet megismerkedni (meg a rejtélyes Tebelis Szabolcs régebbi munkáival).

2010. július 8.

Futaki a Zárórában


A magyar közélet egy-egy meghatározó fiatal személyiségével küzdelmeikről, sikereikről, a körülöttünk zajló eseményekről beszélget Veiszer Alinda 25 percben a Záróra nyári adásaiban. Sokoldalú, nyitott, érdekes személyiség, karakteres vélemény; ez jellemzi a meghívott fiatalokat. A csütörtök esti vendég, Futaki Attila többek közt arról is beszél, miért hagyta el a Magyar Képregény Akadémiát.

2010. június 18.

The Mexican Stand-off

A Geekz.Blog sorozatának legfrissebb interjúalanya szeretett alelnökünk, Fritz Zoltán. Az MKA tagok közül - a korábban posztolt Tikos-interjú óta - már Felvidéki Miki és Haránt Artúr is válaszolt Santito kérdéseire. Az ex-MKA-sok közül pedig Vass Robival és a blog névadójával, Geekkel is olvasható egy-egy interjú.

2010. május 30.

Lakatos interjú a Könyvesblogon


Valószínűleg Lakatos István sosem volt igazán az MKA tagja, így hiába is szerezte az idei két Alfabéta-díja közül az egyiket a Pinkhell oldalain publikált képregényével, úgy tűnik, ez se neki, se másoknak nem jelent sokat. Én is csak nagyon halkan, valahol egész hátul éreztem azt, amikor a Fesztiválon színpadra hívták átvenni a Vasárnapért járó oklevelet, hogy "győztünk". Ugyanakkor egyértelműen része volt abban, hogy a Pinkhell 6 az Év Antológiája legyen, az ő oldalai nélkül - nem csupán szó szerint - kevesebb lett volna a lap. István számára azonban kétségkívül volt egy, a díjaknál is fontosabb dolog a múlt heti Képregényfesztiválon: az első önálló kötetének találkozása a nagyközönséggel, a rajongókkal. A Lencsilány megjelenése és a díjeső után Hamlet készített vele egy - talán csak a kívülállók számára meglepően - borongós hangulatú interjút, amit egy inkább rajongói kommentre hasonlító rövid elemzés követ.

2010. május 24.

"Gondolom, ismertek"


A Pesti est fotókkal gazdagon illusztrált, amúgy meglehetősen érdektelen kétoldalas interjút közöl legfrissebb számában Futaki Attilával. Akinek kimaradt, a képek miatt feltétlen klikkeljen az Est.hu-ra!
(A poszt címében szereplő idézet nem itt, hanem a képregényfesztivál "afterparty"-ján hangzott el.)

2010. április 7.

Tikos Péter a Geekz.Blogon

A Santito által készített interjú a Geekz.Blog képregényalkotókat bemutató The Mexican Stand-off sorozatának 5. részeként jelent meg.

Riff Reb's

Mostanában fedeztem fel magamnak Riff Reb's képregényírót, -rajzolót. Szerintem zseniális az ürge, de ezt persze döntsétek el ti. A legújabb, kalózos képregényéből mindenesetre itt egy oldalpár szemléltetésül:


Az 1960-ban, Algériában született alkotó többek között az „Elsüllyedt világok" című, nálunk is nagy sikerrel vetített francia rajzfilmben vállalt oroszlánrészt. Nosztalgiázzunk hát egy sort:



Egy kuriózum, ahol a mestert munka és interjú közben is elcsíphetjük:

2010. április 1.

Komikom a Csemege KlubBoltban

Ideális videó április elsejére ez a 4 éves felvétel. A narrátor átköltései (eredetileg: KultBolt és Komikon) mellett van itt veri jáng Mátyás, türelmetlen Fritz, higgadt Haragos, beszpídezett Cserkuti, de legfőképpen egy zseniális és laza Ptiluc. Jó nosztalgiázást!

2010. február 21.

Fantasyrajongók százezrei várják Futakit

Szűcs Gyula kedvenc pesti romkocsmájában faggatta Futaki Attilát, a Villámtolvaj rajzolóját, akiről az Index interjúban az is kiderül, hogy manapság már csak kávén él, valamint megtekinthetjük a képregény első hivatalos (egyelőre még félkész, színezés nélküli) oldalát is.



2010. január 15.

Nem szeretem a szuperhősöket

Karafiáth Orsolya interjúja az ex-MKA tag Lakatos Istvánnal a januári Elle magazinban.

2009. szeptember 23.

A DISNEY LESZERZŐDTETTE AZ ALFABÉTA VESZTESÉT

Egy hónapot töltött az Egyesült Államokban a Spirál alkotója, Futaki Attila. A legnagyobb képregényes fesztivál, a San Diegó-i Comic-Con megtekintése után felkereste a New York-i kiadókat is. Miután itthon nem sikerült megnyernie a legjobb képregényért járó Alfabéta-díjat, a tengerentúlon – úgy tűnik – több szerencsével járt.
McFarlane & Futaki. "Nagyon zavarban voltam."

A legenda szerint arra a négy napra San Diego a világ képregény-fővárosává alakul, mindenki, aki ebben a szakmában igazán számít, megtalálható az eseményen. Tényleg ekkora durranás a Comic-Con?
Futaki Attila: – Az egyszerűen félelmetes! Óriási az egész. Napok alatt is képtelenség mindent megnézni. Mire kiértem, már sehol nem lehetett jegyet kapni. Szerencsére még itthonról regisztráltam, és mint művész, ingyen bejutottam. Az épület alsó részén voltak a képregénykiadók és a filmstúdiók standjai. A többségük a fesztiválhoz időzítette az idei legnagyobb dobását, ezért iszonyatosan látványos külsőségek között prezentálták a friss dolgokat. A felső szinten pedig a szerkesztőknél álltak sorban az emberek a portfóliójukkal.
Pár éve Angouléme-ben te is álltál egy ilyen sorban. Annak egy öt országban kiadott album lett a vége.
F. A.: – Igen, de az más volt. Amerikában inkább lent, a kiadók standjánál dőlnek el a dolgok… meg az esti partikon.
A Convention Center bejárata. "Mire kiértem, már sehol nem lehetett jegyet kapni."

De oda be is kell jutni…
F. A.: – Még a Carabasnál (a Spirál francia kiadója – a szerk.) kerültem jó viszonyba José Villarrubiával, ő vitt körbe, és mutatott be mindenkinek. A neve és a személye óriási segítség volt, hiszen évek óta színezőként dolgozik a legnagyobb kiadóknak, jóban van az összes szerkesztővel. Egy elég komoly stúdiót visz, több asszisztenssel, van aki csak a könyvtárát kezeli. Érdekes, hogy miközben olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Alan Moore, vagy Bill Sienkiewicz, és kétszer is jelölték Eisner díjra, sokan mégis fotósként ismerik. Az ő tanácsára az album mellett vittem ki néhány nyomtatott portfóliót is, amiből látszik, hogy más stílusban, és tecnikával is tudok rajzolni. Ezekből aztán adtam a Dark Horse, vagy a DC embereinek. Egyedül a Marvellel nem jött össze a találkozó.
"Óriási az egész." Alex Ross mennybemenetele.

Tudom, ez a legkínosabb kérdés, de fel kell tennem: sok „híresembert” láttál?
F. A.: – Ott volt például Danny DeVito egy képregényes projektjével, vagy James Cameron az új filmjével, de a tömeg miatt nem mentem közelebb, meg hát nem is ez érdekelt. Jobban örültem, amikor bemutattak olyan kedvenceimnek, mint Kent Williams, Todd McFarlane vagy Scott Hampton. Találkoztam Ashley Wooddal is, akiről kiderült, hogy ismer engem.
Stan "The Man” Lee dedikál. "Egyedül a Marvellel nem jött össze a találkozó."

Nem mondod komolyan, hogy Ashley Wood tudja, ki az a Futaki Attila!
F. A.: – Pedig igaz. (Nevet.) Van egy párizsi galéria, a Daniel Maghen, itt árulnak tőlem eredeti oldalakat is a Spirálból. Wood ismeri a tulajt, aki megmutatta neki a munkáimat, amikor ott járt, és ezek szerint emlékezett a nevemre.
On the top of the World. "Ashley Wood tudja, ki az a Futaki Attila."

És hogy kerültél a Disneyhez?
F. A.: – Még San Diegóban mutattak be Robert Vendittinek, aki épp egy projekten dolgozott a Disney Hyperion Booksnak, amihez rajzolót kerestek. Venditti sem egy akárki: mostanában jön be hozzánk a képregényéből készült Hasonmás (Surrogates) című film, Bruce Willisszel a főszerepben. Miután megnézte a portfóliómat, mondta, hogy szívesen beajánl a kiadónál. Persze örültem, de még nem tudtam, mennyire komoly ez a dolog. A Comic-Con után Baltimore-ba utaztam, ott egy hónapra kibéreltem egy szobát, ahonnan aztán leszerveztem a New York-i találkozóimat. Aki már járt kint, tudja, mennyire macerás ennyi időre megoldani a szállást. A hotelek – egy magyar képregényesnek legalábbis – megfizethetetlenek, egy egész lakást meg nem egykönnyen adnak ki, pláne egy vadidegen Kelet-európainak.
"Ezektől az apróságoktól az egész valahogy sokkal emberibbé válik."

A Disneynél aztán hihetetlen kedvesen fogadtak, úgy viselkedtek velem, mintha tuti lenne, hogy én rajzolom majd a képregényt. Odakint egyébként mindenki nagyon jó fej, hihetetlen lazák, barátságosak. Ami itthon nem annyira jellemző, hogy a szerkesztővel egy-egy tárgyalás után beülünk egy étterembe, vagy már eleve ott zajlik a megbeszélés. Ezektől az apróságoktól az egész valahogy sokkal emberibbé válik. Végig azt éreztem, hogy értelme van annak, amit csinálok, hogy tisztelik az alkotót, partnernek tekintik. Időközben megtudtam, hogy a képregény a Villámtolvaj című sikerkönyv adaptációja lesz, ennek a forgatókönyvén dolgozott Venditti. Azt pedig, hogy ki legyen a rajzoló, leginkább a regény írója, Rick Riordan dönti majd el. Szóval csinálnom kellett két próbaoldalt. Nekiláttam bevásárolni: asztalt, lámpát, eszközöket vettem, – szóval tovább apasztottam az útra spórolt pénzemet – és pár nap múlva küldtem a kész oldalakat. Aztán vártam. Az elutazásom előtt szóltak, hogy engem választottak. A szerződést már a hazaérkezésem után írtuk alá, ekkor kaptam a hírt, hogy a Disney megvásárolta a Marvelt, azt a nagykiadót, amihez San Diegóban nem jutottam közel.
"Az elutazásom előtt szóltak, hogy engem választottak."

Mennyi munkát jelent ez a képregény?
F. A.: – Százhuszonnyolc oldalt kell megcsinálnom fekete-fehérben. Színezőnek Josét ajánlottam, fontos, hogy profi legyen a minőség. A filmváltozat februárban kerül a mozikba, a képregényt, – egyelőre hadititok, miért – jövő novemberben akarják kihozni, szóval nincs sok időm: márciusra be kell fejeznem az egészet. Aztán, ha sikeres a film, meg a képregény is, akkor jöhet a további négy kötet.

2009. május 31.

HÍREK AZ ISTÁLLÓBÓL II.

Alkotónk az Index címoldalán. Klikk a képre a cikkért!

2009. április 26.

2009. április 17.

Alfabéta-jelöltek 2009: Dr. Sör Kálmán moziba megy

A 2009. évi Alfabéta-díjak április 18-án, az 5. Magyar Képregényfesztiválon kerülnek kiosztásra. Az addig hátralévő időben szeretnénk kicsit jobban bemutatni az idei jelölteket, ezért készítettünk egy miniinterjú-sorozatot. A mai válaszadónk a „Dr. Sör Kálmán moziba megy" alkotója, Göndöcs Gergely.


Mióta publikálsz képregényeket, hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?

Gergely: – '94-ben kezdtem el a Kretén Magazinnak karikatúrákat készíteni, nem sokkal később ott jelentek meg az első rövid képregényeim is. Ezt követően, illetve ezzel egy időben a Kretén/MAD különszámokban és a Tiszta Diliben bukkant fel néhány képsorom, '98-ban pedig a négy füzetből álló „Pocak" stripgyűjteményben jelentek meg rajzaim. Leszámítva a Hócipőben publikált néhány rövid képregényt, illetve 1-2 egyéb megjelenést (pl. Fekete-Fehér Képregényantológia), az utóbbi években főleg reklámügynökségeknek készítettem képregényeket, stripsorozatokat.


Milyen alkotók, milyen képregények gyakoroltak rád nagy hatást?

Gergely: – Gyerekkoromban a Kockás, a Pif, az Alfa és a Füles képregényeit olvastam fakóra, kamaszként pedig lefutottam egy Pókember-Batman-Superman kört, ami persze szórakoztató volt, de viszonylag hamar ráuntam a szuperhősökre, és inkább (ismét) a francia, belga rajzolók munkái, valamint az amerikai képregény-stripek és független képregények iránt kezdtem el érdeklődni. A számomra kedves alkotók névsora nagyon hosszú, nem csak képregényrajzolók, hanem sok karikaturista és rajzfilmes is helyet kapott rajta, de nézzünk mondjuk tíz külföldi képregényest: Uderzo, Gotlib, Édika, Robert Crumb, Sergio Aragonés, Bill Watterson, Lewis Trondheim, Manu Larcenet, Graham Annable, Jason. Hazai alkotók közül pedig nagy kedvenc: Zórád Ernő, Korcsmáros Pál, és a Kretén Magazin őrültjei.


Hogy érintett, hogy jelöltek az Alfabéta-díjra, mit jelentene számodra a győzelem?

Gergely: – Váratlanul ért, és természetesen fel lennék háborodva, ha nyernék.
Hogyan értékeled a saját alkotásodat, mennyire vagy elégedett vele?
Gergely: – Szerintem a jelölt epizód legalább olyan intellektuális és esztétikai élményt nyújt, mint a többi Sör Kálmán kaland. Nem lóg ki a sorból.



Milyen képregényes munkákat tervezel a közeljövőben?

Gergely: – Pár napon belül fejezek be két reklámképregényt, az ezeket követő rövid alkotást pedig a Kretén Magazinnak készítem. Ennél tovább nem terveztem, de ha lesz időm valamelyik régi, vagy új ötletemre, nem fogok lazsálni.

2009. április 16.

Alfabéta-jelöltek 2009: Strip

A 2009. évi Alfabéta-díjak április 18-án, az 5. Magyar Képregényfesztiválon kerülnek kiosztásra. Az addig hátralévő időben szeretnénk kicsit jobban bemutatni az idei jelölteket, ezért készítettünk egy miniinterjú-sorozatot. A mai válaszadónk a Strip alkotója, Haragos Péter.


Mióta publikálsz képregényeket, hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?
Haragos: – Kezdetekben készítettem szó szerint egy-két képregényt, "melyekre nem igazán tekintek az életművem részeként." Az elmúlt három évben formálódott meg az a stílus rajzban és szövegben, amire mondhatjuk, hogy rám és a madarakra jellemző.
Megjelentek stripjeim az MKA forradalmi kiadványában, a Pinkhellben, valamint a Papírmozi, az Eduárd fapados képregényújság, a Nero Blanco Comix oldalain. Interneten a Képregény.neten, a Képregény Infón, a fantasztikus blogomon (strip.blogter.hu) és még elszórva itt-ott a neten.


Milyen alkotók, milyen képregények gyakoroltak rád nagy hatást?
Haragos: – Kisbundás koromban az első képregények, amiket fogyasztottam: Hahota, Kockás, Mozaik, Pif.
Aztán később már az alkotók neveit megjegyezve jöttek: Zórád Ernő – Könyves király , Korcsmáros Pál – Rejtő sorozat, Albert Uderzo – Asterix, Jim Davis – Garfield képregények.
Akadtak olyan alkotók, akiknek a műveit már nem is tudtam a cselekményt követve végigfutni, mert gyakran elakadtam egy oldalnál, és az egyes kockákat úgy néztem, mintha különálló képek lennének. Ilyenek például: Kent Williams, Simon Bisley, Nicolas de Crécy, Ashley Wood. Nem hiszem, hogy a stripjeimre hatással lettek volna, de ha egyszer egy kisebb csoda folytán nagyobb terjedelmű képregényre szánnám el magam, biztosan a rájuk jellemző festőibb irányt választanám.
A kedvenc párkockás képregényeim és single-paneljeim, amelyek hatással lehettek a stripekre: Garfield, Peanuts, Kázmér és Huba, Van Mordillo, Gary Larson és a Gerhard Haderer rajzok. Biztosan még kihagytam párat.


Hogy érintett, hogy jelöltek az Alfabéta-díjra, mit jelentene számodra a győzelem?
Haragos: – Ez a műfajon belüli legnagyobb szakmai elismerés, tehát elég jól érintett. Szerencsére már tudom, milyen érzés a győzelem, mivel a 2008-as Alfabéta-díjat nekem ítélte a zsűri. Mit is mondhatnék még, szeretném jövőre is megfesteni a Képregényfesztivál plakátját.
Hogyan értékeled a saját alkotásodat, mennyire vagy elégedett vele?
Haragos: – A legelső stripeknél elég volt, ha csak humoros rajzokat készítek, aztán rátaláltam egy egészségesen cinikus és kritikus útra/stílusra, és azóta már a társadalmi parajelenségeket és mega-hülyeségeket veszem nyersanyagként. Úgy érzem, ezeket jól használom és olykor elég ütős kockák születnek.


Milyen képregényes munkákat tervezel a közeljövőben?
Haragos: – A háromkockás képregény kompromisszum eredménye, mivel nem láttam, és most sem látok esélyt arra, hogy hosszabb terjedelmű munkára időt szakítsak. Mostanában volt jó néhány hálás téma, amelyekről lemaradtam, ezért lehet, hogy fekete-fehérré változnak a madarak, és így gyakrabban megjelenhetnek.

2009. április 13.

Alfabéta-jelöltek 2009: Csöpögő Könnycsöppök

A 2009. évi Alfabéta-díjak április 18-án, az 5. Magyar Képregényfesztiválon kerülnek kiosztásra. Az addig hátralévő időben szeretnénk kicsit jobban bemutatni az idei jelölteket, ezért készítettünk egy miniinterjú-sorozatot. A mai válaszadónk a Csöpögő Könycsöppök alkotója, Marabu.


Mióta publikálsz képregényeket, hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?
Marabu: - Az első publikált képregényem, ami többékevésbé közéleti témájú sztripféleség volt, a szombathelyi Brrr Zseni Dániel TKF diáklapjában jelent meg 1985-ben, ha ez már tekinthető egyáltalán publikációnak. Egyébként tekinthető, mert ez még a régi világban volt, és akkor olyan szűk volt a sajtó - és úgy általában véve a sokszorosíthatóságos - lehetőség, hogy már egy falfirka is nyilvánosságnak számított.
1987-ben aztán a Galaktikában jelent meg a Hörpölin és Hupcihér című képregénysorozatom, ami olvasva bár kedves és vicces, a grafikai színvonala meglehetősen amatőr volt. Máig rejtély számomra, Kuczka Péter miért vállalta mégis a közlését. Talán azért, mert régi szerkesztőként sejtette, hogy egy publikáció milyen szárnyakat ad egy még növésben levő ifjú szerzőcskének.
A kilencvenes-kétezres években sztrip képregényeim leginkább a Kretén magazinban jelentek meg. Mivel politikai karikatúra rajzolása lett a kenyérkereső foglalkozásom, a képregényezgetés megmaradt számomra játéknak.
Milyen alkotók, milyen képregények gyakoroltak rád nagy hatást?
Marabu: - Gyerekkoromban a magyar Korcsmáros Pálon kívül a Pif újság volt számomra az egyetlen képregényélmény. Azon belül pedig Gai-Luron és Corto Maltese az örök eposzi félistenek. Később örököltem néhány Snoopy zsebkönyvet, ami a sztrip műfajának lényegét, értelmét ismertette meg velem. A Garfielddel csak jóval később találkoztam, ebből pedig az amerikai szorgalmat és közönségszolgálatot tanultam.
Hogy érintett, hogy jelöltek az Alfabéta-díjra, mit jelentene számodra a győzelem?
Marabu: - A figyelem, az érdeklődés, a vállveregetés mindig megtisztelő és ösztönző. Nocsak, észrevették? Akkor rajzolgassunk még egy kicsit... - tipusú folyamat zajlik ilyenkor bennem.
Mindenesetre meglepő, hogy egy olyan sorozat, amiből eddig csak egy-két rész jelent meg, a jelöltek közé kerülhetett. Ugyanis nem tudhatják, hogy van még belőle jónéhány rész, de sajnos csak a fiókban. Szóval: akkor rajzolgassunk még egy kicsit!...


Hogyan értékeled a saját alkotásodat, mennyire vagy elégedett vele?
Marabu: - Ezt a sorozatomat is nagyon szeretem. Megszületésének egyetlen indítéka volt: alig van olyan sztrip sorozat, aminek a főhőse nő. Hát hosszú firkálgatások után megtaláltam a figurát, és a környezetét: Donna Puncinella, a szappanoperák hülye hátterével.
Értékelni hogy értékelhetném? Hiába van meg az ötlet, a mellékfigurák sora, hiába rajzoltam meg jónéhány epizódot, és ötleteltem a folytatásokat, alig néhány epizód jelent meg eddig. Megjelenés híján pedig nem tud épülni, fejlődni egy sorozat. A Dodó sorozatomban éltem át, hogy egy idő után egy sztrip sorozat már önmagát írja, önmagát építi, én, mint szerző, már elbújni sem tudnék előle. Na, abban a szakaszban már meg lehet ítélni, hogy milyen. De még nem tartunk ott. Most örülnék, hogy ha egy szerkesztő annyit mondana, hogy te, ez elég jó, van még belőle néhány új epizód? Én mindenesetre szeretem, mert a belőlem szökni készülő hülyeségnek kellemes megtestesülését látom benne.

Milyen képregényes munkákat tervezel a közeljövőben?
Marabu: - Legelőször szeretném valahogy összegereblyézni a sok eddig megrajzolt képregényemet, amik kezdenek elveszni a dolgozószobám papírhalmai közt. Van köztük jónéhány, ami még meg se jelent. Ezeket kellene legelőbb nyomdakésszé tennem, rendbeigazítanom, átfésülgetnem.

2009. április 9.

Alfabéta-jelöltek 2009: Papír(on)

A 2009. évi Alfabéta-díjak április 18-án, az 5. Magyar Képregényfesztiválon kerülnek kiosztásra. Az addig hátralévő időben szeretnénk kicsit jobban bemutatni az idei jelölteket, ezért készítettünk egy miniinterjú-sorozatot. A mai válaszadónk a papír(on) alkotója, Szentgyörgyi Ottó.

Mióta publikálsz képregényeket, hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?
Ottó: - Maga a papír(on) 2007-ben született meg, amint volt értékelhető darab is, saját blogot kapott, így indult az egész, így lett webcomic. Aztán felkerültem vele a legfontosabb hazai képregényes oldalakra, ami nem csak az egómnak használt, nagy és fontos lépés volt afelé, hogy papíron is megjelenhessek. Egyébként egyszer egy általános iskolai újságban is viszontláttam pár csíkot, ami nem tudott zavarni, azt hiszem inkább elismerésnek vettem.
Fontosnak érzem itt megjegyezni – és gyanítom a kiadóm is –, hogy Április 1-től országosan lehet kapni a NÉGYZET – Az első abszurd kör című kis kiadványunkat, aminek első felét teszik majd ki a papírjaim.
Milyen alkotók, milyen képregények gyakoroltak rád nagy hatást?
Ottó: - Mint gyerek természetesen Jim Davis Garfield-je volt az alap, már-már szenvedélyesen rajongtam érte. Felnőtt fejjel a Wulffmorgenthaler csíkok indítottak be leginkább, és persze a Marabu bácsi és Göndöcs Gergely, akikről nyugodtan mondhatom, példaképek. Velük külön öröm az első ötbe kerülni, bár az, hogy így történt, számomra sokat mond az esélyekről. Mármint az enyémekről...
Ha már a hatásokról beszélünk, akkor azt kell mondanom, nagy szerencsémre maga a humor mindig erősen jelen volt az életemben. Alapvető ugyebár a Monty Python, a L'art pour L'art társulat áldásos tevékenysége, valamint ki kell még emelnem a South Park-ot is.

Hogy érintett, hogy jelöltek az Alfabéta-díjra, mit jelentene számodra a győzelem?
Ottó: - Igazából meglepett, főleg talán azért, mert mint kezdő, nem sokat tudtam a hazai díjakról, így az Alfabéta-díjról sem. Bár, ha utánanéztem volna, biztos rátalálok, de gondolni sem mertem, hogy ez engem érintene... Szóval öröm és meglepődés. Ezek jó dolgok persze. Ha pedig esetleg én kapnám meg (egy szakmai zsűritől), az hatalmas dolog lenne, elmondhatnám, hogy „díjnyertes képregényem van!” (Most mosolygok)
Hogyan értékeled a saját alkotásodat, mennyire vagy elégedett vele?
Ottó: - Ilyen kérdést meg hogy lehet feltenni? Illetve hogy illik válaszolni? A papír(on) annyira jó, hogy a Magyar Nyelvújítók Szövetsége már egy teljesen úgy szintű „királyságot” kifejező szón dolgozik. Azt írták, hogy jól haladnak vele. Egyébként messze nem tartom tökéletesnek, az egyetlen, amivel elégedett vagyok, a külső.
Milyen képregényes munkákat tervezel a közeljövőben?
Ottó: - Mint már mondtam, a kis kiadványunk első felét teszi ki a papír(on), a második felében minden hónapban egy új képregény kap majd helyet. Egyébként emiatt most hét különböző strip-sorozaton dolgozom egyszerre, némelyiken már „igazi” grafikus bevonásával. Ahogy én látom, idiotizmusban ezek is a topon lesznek. Ezen felül egy évek óta a fiókban heverő nagyjából száz oldalas akcióképregény alapjául szolgáló sztorin kezdtünk dolgozni egy rajzolóval, de ezt megakasztotta – ez egyébként örömteli – kis újságunk létrejötte. Ezt a nagyobb munkát egyszer mindenképpen szeretném befejezni, mert még csak pozitív visszajelzést kaptam vele kapcsolatban.

2009. április 6.

Alfabéta-jelöltek 2009: A Naravan IV Ostroma - Epilógus

A 2009. évi Alfabéta-díjak április 18-án, az 5. Magyar Képregényfesztiválon kerülnek kiosztásra. Az addig hátralévő időben szeretnénk kicsit jobban bemutatni az idei jelölteket, ezért készítettünk egy miniinterjú-sorozatot. A mai válaszadónk a Naravan IV Ostroma Epilógusának alkotója, Kovács Péter. Mivel ez Péternek immáron a második idei jelölése, ezért most más, személyre szabott kérdéseket kapott.


Miért érezted úgy, hogy jól esne egy epilógus a Naravan IV Ostromához?
Péter: ― Mivel a képregényeimmel kapcsolatos észrevételekkel szinte csak a neten találkozom, az alábbi megjegyzések arra ösztönöztek, hogy némi magyarázattal lássam el a Naravant:
“És a Naravan IV ostroma az tényleg ennyi, egy oldal? Mert olyan, mintha félbe lenne hagyva.”
“A Naravan IV ostroma: Bevallom, nem tudom mi történik pontosan az utolsó képkockán. Egy idegen van a sisak alatt? És tényleg, mintha félbe maradt volna.”
“Naravan: Ehhez hülye vagyok”
“A Navarin IV Ostroma: Hogy őszintén megmondjam, túl sok cselekménye nem nagyon volt. Nem is nagyon értem.”

stb.

Természetesen nem hagyhattam ki az Ötödik napon főszereplőjét, Csöpit sem:
“Az ötödik napon: Nem tudom, én ezt sem igazán értem. Történt valami számottevő? Vagy ez csak az alien fanoknak szól? Vagy az alkotó egyszerűen belátta, hogy nem kell mindenféle marhaságot az emberekre tukmálni, csak elmesélni egy egyszerű, hétköznapi történetet, ami az akció éhségünket hivatott kioltani?”



Láthatóan vonz a sci-fi. Milyen tudományos fantasztikus művek gyakoroltak rád nagy hatást? (itt elsősorban nem képregényes művekre lennénk kiváncsiak)
Péter: ― Írók közül, néhány kivételtől eltekintve, felsorolhatnám a múlt század nagy alkotóit. Párat kiemelnék a teljesség igénye nélkül: Stanislaw Lem, Sztrugackij testvérek, Frank Herbert (Dűne sorozat), Frederik Pohl (Hícsi saga, az utolsó kötettől eltekintve), Philip K. Dicktől szinte minden. A kortárs írók közül már sajnos kisebb a választék, talán China Miéville és Iain M. Banks művei a leginspirálóbbak.
Filmek tekintetében abszolút első helyen áll Ridley Scott Alienje, részben a Giger alkotta látványvilágnak köszönhetően. Sajnos hajlamos vagyok a műfajon belül válogatás nélkül szinte mindent megnézni; ennek előnye az, hogy néha a legváratlanabb helyeken bukkan fel valami értékelhető. Bár szigorúan véve nem sci-fi, de Hayao Miyazaki nevét mindenképpen megemlíteném.



Hogy értékelnéd azt a 2008-t, aminek eredményeként immáron a második kategóriában jelölnek Alfabéta díjra?
Péter: ― Eredményes, tekintve hogy egyéb publikált képregényem nem is volt tavaly. Ami viszont szomorú, hogy kevés szabadidőmnek köszönhetően egyéb publikált képregényem nem is volt tavaly. A fentieken (Kántor, Naravan) kívül készült ugyan még egy, a Mátyás király képregénypályázathoz kapcsolódó 8 oldalas munka, de ennek megjelenése még kétséges. De persze nagyon örülök a jelölésnek. Világbéke! :-)

2009. április 4.

Alfabéta-jelöltek 2009: Miserere homine

A 2009. évi Alfabéta-díjak április 18-án, az 5. Magyar Képregényfesztiválon kerülnek kiosztásra. Az addig hátralévő időben szeretnénk kicsit jobban bemutatni az idei jelölteket, ezért készítettünk egy miniinterjú-sorozatot. A mai válaszadónk a Miserere homine alkotója, Lakatos István.

Mióta publikálsz képregényeket, hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?
István: – Noha korábban is rajzolgattam, de történt valami két és fél évvel ezelőtt: akkor kerültem be a pszichiátriára. Valami akkor nagyon megváltozhatott bennem, mert a rajzaim is hirtelen másmilyenekké váltak. Valahogy helyük és mélységük lett. Akkoriban rajzoltam meg A kis gyufaárus lányt. Ezt és az utána következő meséket – nevezetesen a Lencsilányt – az Előszezon blogra raktam ki, amelynek tagja vagyok, a sok költő közt egyedüli képregényrajzolóként. Néhány korábbi kísérletet leszámítva, az első, nyomtatásban is m
egjelent munkám éppen a Miserere homine – Ember, irgalmazz volt, tavaly augusztusban, a Műútban. Amikor kézbe vettem a lapot, állítólag egészen földöntúli vigyor kerekedett a fejemre – hogyne, hiszen végre beteljesült egy álom. Képregénynek papíron a helye.
Milyen alkotók, milyen képregények gyakoroltak rád nagy hatást?

István: – Az egész a Kaland-Játék-Kockázat könyvekkel kezdődött. Azokban találtam rá John Blanche-ra. Azután jött Simon Bisley, Kevin O'Neil, Eric Powell, Sam Keith és Mignola. Meg a régi magyar mesekönyvek rajzolói, főként Sajdik Ferenc és Heizelmann Emma. És hát persze Tim Burton. Meg Schiele. Nemrég fedeztem fel egy spanyol képregényrajzolót, Tony Sandovalt. Azért is örültem annak, hogy rátaláltam a munkáira, mert mostanában már nem tudok annyira lelkesedni, mint teszem azt egy éve.
Az utóbbi időben felfedeztem magamnak a steampunkot és a retro future-t, az Ember, irgalmazzba már bele is szőttem ezeket. Viszont steampunk-elemek az egyik Lencsilányban is lesznek, persze mértékkel. Azután pedig ott van Batman. Hellboy mellett ő is nagyon fontos nekem.

Hogy érintett, hogy jelöltek az Alfabéta-díjra, mit jelentene számodra a győzelem?
István: – Örültem, hogy a viharba ne örültem volna neki. Különösen, hogy már az első igazi megjelenésemre megkaptam a jelölést. A győzelem már nem érdekel, ha megkapom a díjat, megkapom, ha nem, nem. Valami akkor is történt és egyelőre nagyon jó ez így.
Hogyan értékeled a saját alkotásodat, mennyire vagy elégedett vele?
István: – Ha egyszer befejezek valamit, nem nagyon foglalkozom vele. Nyilván máshogy oldanék meg dolgokat, mert azóta remélem fejlődtem. Talán beleestem az „elsőre mindent akarok" csapdájába is, de legalább ezt is letudhattam. Nagyon sokat melóztam vele és sokat ki is vett belőlem. Viszont a történeten semmit sem változtatnék, különösen mert ért néhány olyan felfedezés, ami miatt komolyan megrémültem. Mintha valamire rátapintottam volna. Tisztára, mint egy Philip K. Dick regényben... És a befejezést illetően is hallottam különböző értelmezéseket. Ez pedig mindenképpen jó, mert bebizonyosodott, hogy önálló élete van.

Milyen képregényes munkákat tervezel a közeljövőben?
István: – Hehe. Ha a terv azonos az álmodozással, akkor sok tervem van. Addig nem tartom magam igazi képregényrajzolónak, amíg össze nem hozok egy Lencsilány-kötetet. Ez a legfontosabb. Van egy másik mesevilágom is, ami halott kisgyerekekről szól. Időnként előveszem a táltoslányról szóló ötletemet is, ez már évek óta formálódik. A magyar mitológiát ötvözném egy egészen kevéssé alternatív 20-as évekkel, de van benne okkultizmus, némi Lovecraft, zeppelinek és középkori lovagsereg. Ezek persze mind nagyobb terjedelmű képregények lennének. Aztán néha álmodozom egy Szíriusz kapitány képregényről is, mert a hangjátéksorozatot agyonhallgattam és a regények is meghatározták a gyerekkoromat. A rövidebbek már reálisabbak: nyárra talán megjelenik a Csáth Géza novellájából készült Fekete csönd, illetve egy sajátos, meseszerű képregény, amihez Toroczkay András barátom fog verset írni. Addigra remélem találok munkát is és akkor már majdnem minden szép és jó és önfeledt lesz. Addig viszont csak fogaknak csikorgatása.