Massimo Carnevale

A Northlanders első kötete az utóbbi hónapok egyik legnagyszerűbb képregényélménye volt számomra. Ez egy remek sorozat Brian Woodtól: a sztorik különböző korokban játszódnak, a vikinges téma az, ami összeköti őket. Rajzolójuk változó, a borítóképek viszont (eltekintve a "variant coverektől") egyetlen ember keze munkáját dicsérik, aki nem más, mint az olasz Massimo Carnevale. A remek Y, az utolsó férfi sorozathoz készített képei már ismerősek lehetnek, és a Northlandershez alkotott munkái is rendkívül tetszetősek. Ajánlom tehát mindenki figyelmébe az Északföldieket és Carnevale urat egyaránt: Il Dono di Eric.

KARIKATÚRÁK

Időnként, megrendelésre szoktam másokat sokkolni karikatúráimmal.
Még több képért klikk ide.

A PINKHELL 6. UTOLSÓ, KI NEM NYOMTATOTT OLDALA

Több olvasói levél érkezett a Pinkhell antológia szerkesztőségébe, hogy az Orlando c. képregény utolsó oldala kicsit befejezetlen, lezáratlan. A reklám miatt valóban lemaradt az utolsó, 13. oldal. A téma, és a számmisztika szerencsétlen együttállása miatt jobbnak láttuk nem megjelentetni a befejezést, azonban a nagy nyomásnak engedve itt, a blogon pótoljuk "hiányosságunkat". Előre figyelmeztetjük azonban az olvasóinkat, hogy mindenki a saját felelősségére folytassa az olvasást, mert itt a fokhagyma már nem segít....

101 Rorschach

És egy kis finom adalék – szerintem zseniális poén:

MKA MŰHELYTITKOK - CSERKUTI DÁVID

Lovakat ganézik az év képregényrajzolója

Forrás: Index.hu

Jack London: A maják kincse

Megjelent! Fent a borító, a lenti képre kattintva pedig a belső illusztrációkat lehet megnézni.

Woolverine/Kötőszövet

Tegnap csináltam ezt a kis betekintést az egyik a szuperhős unalmas hétköznapjába.
A magyar címe: Kötőszövet (köszönet érte Zsoldos Petyának)

A kép eredetije

A KönyvesBlog fotója egy poposopos manipuláció, a kép eredetije egy közgyűlésen készült, évekkel ezelőtt.

A kilóra megvett barbár

Sokak számára ismerős lehet a fenti diétás kóla reklám, mely ellepte egész Európát, így Magyarországot is. Három darabos szettről van szó, és kivitelezőjük - Death Dealeres, Spawnos és Gears of Waros munkásságára tekintve kissé talán meglepő módon - nem más, mint a Mam Tor teljhatalmú ura, a brutális mackó Liam Sharp. Szokott jópofa modorában reagál az "Eladtad magad, Nagy Ember!" típusú beszólásokra, és nagyon örült, mikor megtudta, hogy még a békéscsabai pláza homlokzatán is egy ilyen molinót láttam terpeszkedni - ő ugyanis még eggyel sem találkozott élőben.

Fesztiválbeszámoló a KönyvesBlogon

Igazán kitett magáért a KönyvesBlog: az elmúlt napokban három poszt is született az Alfabéta-díj és az 5. MKF tárgykörében.
A múlt csütörtöki (04.16.) bejegyzés, a "Külföldi sztárrajzolók, egy polcnyi új kötettel [Képregényfesztivál 2009]" ugyan még súlyos alultájékozottságot mutat az aktuális PinkHell-lel kapcsolatban, de a mindhárom cikket jegyző Hamlet a fesztiválbeszámolóval végül mindent helyrehoz: "A Képregényfesztiválnak arról kell szólnia, hogy ilyenkor bárki együtt sörözhet-cigizhet a lépcsőkön ülve a friss Alfabéta-díjasokkal, meg ismeretlenül is betámadhatja a Képregényakadémiásokat a legvadabb forgatókönyv- és karakterötletekkel (én még Pinkhellt is árultam az asztaluknál, vicces volt)."

Sör, Pinkhell, junta. Vicces volt.

A még a Fesztivál délelőttjén publikált "Ma kiderül, melyik a legjobb magyar képregény!" című írás valódi ereje pedig a kommentek közt szunnyad. Itt hangzik el ugyanis a következő, Haragos Péter Alfabéta-díjas tagunk személyét firtató, elsőre költőinek tűnő kérdés: "Ki az a tetű, aki gyerekkorában megakadt a fejlődésben, és ilyen primitívségeket rajzol?" Aztán a folytatásból ("A szövegből nem derült ki.") látszik, hogy a "tki" fedőnevű kommentező nem csak úgy, nemtetszését a világba kiáltva jajdult fel, hanem egyértelmű tudásvágy vezérli: néven kívánja nevezni indulatának tárgyát, pontosabban annak alkotóját. (Ezúton üzenem neki: lakcím és mobilszám a szerkesztőségben. Ugyanitt bézbólütő kölcsönözhető.)

Képregényverseny

Bayer Tóni felbíztatott, hogy készítsek az 5. Magyar Képregény Fesztiválra egy forgatókönyvet, ami az idei "nem is igazán verseny" témája lehet. Nem vagyok lusta, de végül inkább csak egy szinopszissal készültem. Így utólag úgy gondolom, jó volt ez így, mert igazán kreatívan divergens megoldások születtek. Főleg, hogy mivel lusta vagyok, és nyitásra nem értem oda a példa szinopszisokkal, a versenyzők (nem versenyzők?) nagyobbik része kénytelen volt kitalálni a saját sztoriját. Mintha csak így lett volna tervezve.

Emitt a szinopszis:

Álomutazó:

Barátunk nagynehezen ébredezik. (Göndör hajú, enyhén borostás, kerek képű fiatalember)

Ahogy magához tér, kiderül, hogy egy olyan helyen aludt, ahol egyáltalán nem szokás, vagy nem illik. Láthatóan maga is meg van lepődve a dolgon, de aztán meglát valamit, amitől nem csak meglepődik, de talán meg is ijed. Ekkor azonban odajön valaki, aki egy egyszerű gesztussal, vagy legalábbis rövid úton megnyugtatja barátunkat. Ő ezután visszafekszik, és alszik tovább. Hirtelen jött nyugalma teljesen érthetetlen, váratlan, vagy csak alaptalan.

A példa szinopszisok:

(fő céljuk a példa volt, szándékosan van köztük pár mérsékelten szellemes ötlet)

• Barátunk zuhan, mint egy ejtőernyős. Egyszerre csak megjelenik mellette Mary Poppins két esernyővel. Az átadja neki egyiket, kinyitja a sajátját, és ellibeg. (elgyorsul felfele) Barátunk is kinyitja az ernyőjét, ami azonnal kifordul, és persze zuhan vele tovább. Ennek ellenére örömmel magához öleli, lecsukja a szemét, és lassan elszenderedik.

• Barátunk egy barlang folyosóján tér magához. Elrohan mellette Indiana Jones, aki mögött dől be a barlang. Barátunk érthetően ijedten néz. Jones egy pillanatra visszafordul, és mielőtt távozna, odadobja neki az ostorát. Barátunk elkapja, megnyugszik és elalszik.

• Barátunk egy szép bolygón ébred a szabadban. Odafenn az égen azonban a Halálcsillag terpeszkedik. Körbenéz, mellette egy Jedi áll. A Jedi odafordul hozzá, és a jól ismert mozdulattal, ami a Jedik elmetrükkjét kiséri, azt mondja: "Te nem ezt a halált keresed." Vagy nem is tudjuk mit mond. Barátunk ettől elmosolyodik, és visszafekszik aludni.

• Barátunk egy toronyház építkezésén ébred, messze a magasban, a csupasz vasgerendákon, ahol a munkások épp a tízóraijukat eszik. Láthatóan rettegni kezd a magasságtól és a széltől. Az egyik munkás ad neki egy munkavédelmi sisakot. Ő fejére húzza, ettől azonnal megnyugszik, és visszafekszik aludni.

• Barátunk egy barlangban ébred, ahol körülötte idegen (alien) tojások hevernek kisebb kupacokban. Közvetlenül mellette egy kinyílt tojás. Barátunk először ijedten a szájához kap, aztán pedig domborodó hasához. Egyszer csak megjelenik Ripley, és átad neki egy doboz fogamzásgátlót és egy pohár vizet. Barátunk boldogan veszi be az adagját, miközben Ripley lőni kezdi a környéket. Barátunk elálmosodik és elalszik.

• Barátunk a szabadban ébred a Föld nevű bolygón. Az égen egy (vogon) űrhajó éppen a föld bontásába kezd. Barátunk mellett egy kétfejű fiatalember barátságosan mosolyog, és átnyújt egy törölközőt. Ettől barátunk természetesen megnyugszik: a vállára teríti és alszik tovább.

Az eredeti koncepciónak kimondatlan célja lett volna, hogy a történeteket egymás után fel lehessen fűzni. Ez ugyan nem igazán teljesül, de talán annál jobb.

A megoldások száma és minősége messze meghaladta a várakozásaimat. Kemenes Iván és Fórizs Gergely munkáján egészen meghatódtam illetve szétröhögtem magam, de Vincze Nóra, Fritz Zoltán és Szép István munkája is kifejezetten remek. Volt továbbá még másik 10 helyes megoldás, akik közül nem is tudtunk már mindenkit ajándékkal jutalmazni, pedig megérdemelték volna. A felajánlott ajándékok száma mondjuk így is 11-re rúgott, ami szintén kellemes meglepetés volt a számomra. Köszönjük!

Itt végül az MKAsok megoldásait lehet megtekinteni.

Forig kétoldalasa:

Fritz két egyoldalasa (szerencsére még azelőtt lettek lefényképezve, hogy rájuk öntötte volna a tintát :) )

ALFABÉLÁK

Az idei Alfabéta díjasok MÁR rendes oklevelet kaptak!

• Legjobb Kép-regény: Stroboscopa (Kemenes Iván, Varga Péter)
• Legjobb Kép-novella: Miserere homine (Lakatos István, aki MKA-s)
• Legjobb Kép-sor: Papír(on) (Szentgyörgyi Ottó)

Gratulálunk mindenkinek!

Így készült az Orlando

„Így készült az Orlando – avagy egy transzszexuális apoteózisa". Unalmas és száraz technikai leírás a FIAT! blogomon arról, hogyan készítettük Graphittal az Orlando c. képregényünket. És két, már megszokott mintaoldal a képes forgatóról, illetve a kész termékről:

Alfabéta-jelöltek 2009: Dr. Sör Kálmán moziba megy

A 2009. évi Alfabéta-díjak április 18-án, az 5. Magyar Képregényfesztiválon kerülnek kiosztásra. Az addig hátralévő időben szeretnénk kicsit jobban bemutatni az idei jelölteket, ezért készítettünk egy miniinterjú-sorozatot. A mai válaszadónk a „Dr. Sör Kálmán moziba megy" alkotója, Göndöcs Gergely.

Mióta publikálsz képregényeket, hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?

Gergely: – '94-ben kezdtem el a Kretén Magazinnak karikatúrákat készíteni, nem sokkal később ott jelentek meg az első rövid képregényeim is. Ezt követően, illetve ezzel egy időben a Kretén/MAD különszámokban és a Tiszta Diliben bukkant fel néhány képsorom, '98-ban pedig a négy füzetből álló „Pocak" stripgyűjteményben jelentek meg rajzaim. Leszámítva a Hócipőben publikált néhány rövid képregényt, illetve 1-2 egyéb megjelenést (pl. Fekete-Fehér Képregényantológia), az utóbbi években főleg reklámügynökségeknek készítettem képregényeket, stripsorozatokat.

Milyen alkotók, milyen képregények gyakoroltak rád nagy hatást?
Gergely: – Gyerekkoromban a Kockás, a Pif, az Alfa és a Füles képregényeit olvastam fakóra, kamaszként pedig lefutottam egy Pókember-Batman-Superman kört, ami persze szórakoztató volt, de viszonylag hamar ráuntam a szuperhősökre, és inkább (ismét) a francia, belga rajzolók munkái, valamint az amerikai képregény-stripek és független képregények iránt kezdtem el érdeklődni. A számomra kedves alkotók névsora nagyon hosszú, nem csak képregényrajzolók, hanem sok karikaturista és rajzfilmes is helyet kapott rajta, de nézzünk mondjuk tíz külföldi képregényest: Uderzo, Gotlib, Édika, Robert Crumb, Sergio Aragonés, Bill Watterson, Lewis Trondheim, Manu Larcenet, Graham Annable, Jason. Hazai alkotók közül pedig nagy kedvenc: Zórád Ernő, Korcsmáros Pál, és a Kretén Magazin őrültjei.

Hogy érintett, hogy jelöltek az Alfabéta-díjra, mit jelentene számodra a győzelem?
Gergely: – Váratlanul ért, és természetesen fel lennék háborodva, ha nyernék.
Hogyan értékeled a saját alkotásodat, mennyire vagy elégedett vele?
Gergely: – Szerintem a jelölt epizód legalább olyan intellektuális és esztétikai élményt nyújt, mint a többi Sör Kálmán kaland. Nem lóg ki a sorból.

Milyen képregényes munkákat tervezel a közeljövőben?
Gergely: – Pár napon belül fejezek be két reklámképregényt, az ezeket követő rövid alkotást pedig a Kretén Magazinnak készítem. Ennél tovább nem terveztem, de ha lesz időm valamelyik régi, vagy új ötletemre, nem fogok lazsálni.

Pestblog.hu

„Budapest tele van csodákkal, csak egyre kevesebben járunk nyitott szemmel és nem vesszük észre őket. Egy pesti srác megteszi helyettünk és blogjában jegyzi fel őket. A Pestblog képes utikalaúz kalandvágyóknak."
A Pestblog.hu szintén a szombati Képregényfesztiválra jelenik meg, a Roham Kiadó gondozásában, de MKA tagok is részt vettek a készítésében. Következzék egy kis képes előzetes:

A borítót jómagam rajzoltam és Tikos Péter színezte, az ízléses tipot pedig Stark Attila készítette hozzá.


Történet: Szellár, Geek (MKA), rajz: Emtrexx, Geek (MKA), Zorgika. Terjedelem: 24 oldal. Ára: 790 Ft, de a szombati fesztiválon 600 forintos akciós áron is hozzájuthattok!

Alfabéta-jelöltek 2009: Strip

A 2009. évi Alfabéta-díjak április 18-án, az 5. Magyar Képregényfesztiválon kerülnek kiosztásra. Az addig hátralévő időben szeretnénk kicsit jobban bemutatni az idei jelölteket, ezért készítettünk egy miniinterjú-sorozatot. A mai válaszadónk a Strip alkotója, Haragos Péter.


Mióta publikálsz képregényeket, hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?
Haragos: – Kezdetekben készítettem szó szerint egy-két képregényt, "melyekre nem igazán tekintek az életművem részeként." Az elmúlt három évben formálódott meg az a stílus rajzban és szövegben, amire mondhatjuk, hogy rám és a madarakra jellemző.
Megjelentek stripjeim az MKA forradalmi kiadványában, a Pinkhellben, valamint a Papírmozi, az Eduárd fapados képregényújság, a Nero Blanco Comix oldalain. Interneten a Képregény.neten, a Képregény Infón, a fantasztikus blogomon (strip.blogter.hu) és még elszórva itt-ott a neten.


Milyen alkotók, milyen képregények gyakoroltak rád nagy hatást?
Haragos: – Kisbundás koromban az első képregények, amiket fogyasztottam: Hahota, Kockás, Mozaik, Pif.
Aztán később már az alkotók neveit megjegyezve jöttek: Zórád Ernő – Könyves király , Korcsmáros Pál – Rejtő sorozat, Albert Uderzo – Asterix, Jim Davis – Garfield képregények.
Akadtak olyan alkotók, akiknek a műveit már nem is tudtam a cselekményt követve végigfutni, mert gyakran elakadtam egy oldalnál, és az egyes kockákat úgy néztem, mintha különálló képek lennének. Ilyenek például: Kent Williams, Simon Bisley, Nicolas de Crécy, Ashley Wood. Nem hiszem, hogy a stripjeimre hatással lettek volna, de ha egyszer egy kisebb csoda folytán nagyobb terjedelmű képregényre szánnám el magam, biztosan a rájuk jellemző festőibb irányt választanám.
A kedvenc párkockás képregényeim és single-paneljeim, amelyek hatással lehettek a stripekre: Garfield, Peanuts, Kázmér és Huba, Van Mordillo, Gary Larson és a Gerhard Haderer rajzok. Biztosan még kihagytam párat.


Hogy érintett, hogy jelöltek az Alfabéta-díjra, mit jelentene számodra a győzelem?
Haragos: – Ez a műfajon belüli legnagyobb szakmai elismerés, tehát elég jól érintett. Szerencsére már tudom, milyen érzés a győzelem, mivel a 2008-as Alfabéta-díjat nekem ítélte a zsűri. Mit is mondhatnék még, szeretném jövőre is megfesteni a Képregényfesztivál plakátját.
Hogyan értékeled a saját alkotásodat, mennyire vagy elégedett vele?
Haragos: – A legelső stripeknél elég volt, ha csak humoros rajzokat készítek, aztán rátaláltam egy egészségesen cinikus és kritikus útra/stílusra, és azóta már a társadalmi parajelenségeket és mega-hülyeségeket veszem nyersanyagként. Úgy érzem, ezeket jól használom és olykor elég ütős kockák születnek.


Milyen képregényes munkákat tervezel a közeljövőben?
Haragos: – A háromkockás képregény kompromisszum eredménye, mivel nem láttam, és most sem látok esélyt arra, hogy hosszabb terjedelmű munkára időt szakítsak. Mostanában volt jó néhány hálás téma, amelyekről lemaradtam, ezért lehet, hogy fekete-fehérré változnak a madarak, és így gyakrabban megjelenhetnek.

Pinkhell 6. - előzetes

Íme a PINKHELL 6. számának végleges tartalma és képes előzetese. Az új számot a szombati Képregényfesztiválon vásárolhatjátok meg. Jó szórakozást hozzá!

TARTALOMJEGYZÉK

• Pernye: Koronasirató
  Írta: Szabó Jenő
  Rajzolta: Felvidéki Miklós és Tikos Péter
  

• Mélypont
  Írta: Szabó Jenő
  Rajzolta: Zorro de Bianco
  Színek: Haránt Artúr
  

• Vasárnap
  Írta és rajzolta: Lakatos István
  

• Strip
  Írta és rajzolta: Haragos Péter
  

• Droidok városa
  Írta: Szabó Jenő
  Rajzolta: Fórizs Gergely
  Színek: Haránt Artúr
  

• Nyuszi vagy, Mckfly!
  Írta: Geek
  Rajzolta: Varga Zsolt
  

• Vadas
  Írta és rajzolta: Fórizs Gergely
  Színek: Haránt Artúr
  

• Noname
  Írta és rajzolta: Felvidéki Miklós
  

• Orlando
  Írta: Zorro de Bianco
  Rajzolta: Graphit

Alfabéta-jelöltek 2009: Csöpögő Könnycsöppök

A 2009. évi Alfabéta-díjak április 18-án, az 5. Magyar Képregényfesztiválon kerülnek kiosztásra. Az addig hátralévő időben szeretnénk kicsit jobban bemutatni az idei jelölteket, ezért készítettünk egy miniinterjú-sorozatot. A mai válaszadónk a Csöpögő Könycsöppök alkotója, Marabu.

Mióta publikálsz képregényeket, hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?

Marabu: - Az első publikált képregényem, ami többékevésbé közéleti témájú sztripféleség volt, a szombathelyi Brrr Zseni Dániel TKF diáklapjában jelent meg 1985-ben, ha ez már tekinthető egyáltalán publikációnak. Egyébként tekinthető, mert ez még a régi világban volt, és akkor olyan szűk volt a sajtó - és úgy általában véve a sokszorosíthatóságos - lehetőség, hogy már egy falfirka is nyilvánosságnak számított.
1987-ben aztán a Galaktikában jelent meg a Hörpölin és Hupcihér című képregénysorozatom, ami olvasva bár kedves és vicces, a grafikai színvonala meglehetősen amatőr volt. Máig rejtély számomra, Kuczka Péter miért vállalta mégis a közlését. Talán azért, mert régi szerkesztőként sejtette, hogy egy publikáció milyen szárnyakat ad egy még növésben levő ifjú szerzőcskének.
A kilencvenes-kétezres években sztrip képregényeim leginkább a Kretén magazinban jelentek meg. Mivel politikai karikatúra rajzolása lett a kenyérkereső foglalkozásom, a képregényezgetés megmaradt számomra játéknak.
Milyen alkotók, milyen képregények gyakoroltak rád nagy hatást?
Marabu: - Gyerekkoromban a magyar Korcsmáros Pálon kívül a Pif újság volt számomra az egyetlen képregényélmény. Azon belül pedig Gai-Luron és Corto Maltese az örök eposzi félistenek. Később örököltem néhány Snoopy zsebkönyvet, ami a sztrip műfajának lényegét, értelmét ismertette meg velem. A Garfielddel csak jóval később találkoztam, ebből pedig az amerikai szorgalmat és közönségszolgálatot tanultam.
Hogy érintett, hogy jelöltek az Alfabéta-díjra, mit jelentene számodra a győzelem?
Marabu: - A figyelem, az érdeklődés, a vállveregetés mindig megtisztelő és ösztönző. Nocsak, észrevették? Akkor rajzolgassunk még egy kicsit... - tipusú folyamat zajlik ilyenkor bennem.
Mindenesetre meglepő, hogy egy olyan sorozat, amiből eddig csak egy-két rész jelent meg, a jelöltek közé kerülhetett. Ugyanis nem tudhatják, hogy van még belőle jónéhány rész, de sajnos csak a fiókban. Szóval: akkor rajzolgassunk még egy kicsit!...

Hogyan értékeled a saját alkotásodat, mennyire vagy elégedett vele?
Marabu: - Ezt a sorozatomat is nagyon szeretem. Megszületésének egyetlen indítéka volt: alig van olyan sztrip sorozat, aminek a főhőse nő. Hát hosszú firkálgatások után megtaláltam a figurát, és a környezetét: Donna Puncinella, a szappanoperák hülye hátterével.
Értékelni hogy értékelhetném? Hiába van meg az ötlet, a mellékfigurák sora, hiába rajzoltam meg jónéhány epizódot, és ötleteltem a folytatásokat, alig néhány epizód jelent meg eddig. Megjelenés híján pedig nem tud épülni, fejlődni egy sorozat. A Dodó sorozatomban éltem át, hogy egy idő után egy sztrip sorozat már önmagát írja, önmagát építi, én, mint szerző, már elbújni sem tudnék előle. Na, abban a szakaszban már meg lehet ítélni, hogy milyen. De még nem tartunk ott. Most örülnék, hogy ha egy szerkesztő annyit mondana, hogy te, ez elég jó, van még belőle néhány új epizód? Én mindenesetre szeretem, mert a belőlem szökni készülő hülyeségnek kellemes megtestesülését látom benne.

Milyen képregényes munkákat tervezel a közeljövőben?
Marabu: - Legelőször szeretném valahogy összegereblyézni a sok eddig megrajzolt képregényemet, amik kezdenek elveszni a dolgozószobám papírhalmai közt. Van köztük jónéhány, ami még meg se jelent. Ezeket kellene legelőbb nyomdakésszé tennem, rendbeigazítanom, átfésülgetnem.