Már régóta be szerettem volna linkelni, hogyan rajzol Jean GiraudBlueberry hadnagyot. Érdemes megfigyelni, mekkora méretben készül a képregény egy panelja...
A másik nagy kedvencemtől, Manu Larcenet-től is találtam két remek videót – az ő munkamódszereit itt és itt tekinthetitek meg. Manu időközben blogot is indított, érdemes arra is rákukkantani időnként!
Szintén a Hungarocomixra jelenik meg a Képes Kiadó 144 oldalas képregényantológiája, a Papírmozi harmadik száma! A borító megvalósítása ezúttal az én feladatom volt, így igyekeztem némi blikkfangot is belecsempészni a témába. Az antológia befejező történetéből indultam ki, A fényképész c. képregényből, amely eredetileg a Métal Hurlant oldalain jelent meg. A képregény érdekessége, hogy az említett lap egy korábbi borítóját Jacques Tardi különös rajza díszítette. Guy Davis képregényalkotó – akinek Tardi nagy kedvencei közé tartozik –, a borító láttán izgatottan lapozta fel a magazint, hogy a hozzá tartozó történetet is elolvashassa, ám csalódnia kellett, Tardi ezúttal csak a borítógrafikát készítette el. Ekkor támadt az az ötlete, hogy kiindulva kedvence rajzából és igyekezvén megtartani Tardi stílusát, maga alkot egy történetet, mely a következő Métal Hurlant-ben meg is jelent. És persze most nálunk, a Papírmoziban is. A következő lépés magát kínálta: ismét borítót rajzoltam A fényképészből, ezúttal saját stílusban. A kérdés nyitva áll: ki rajzol belőle történetet? :)
Örömmel – és persze büszkén – ajánlhatom figyelmetekbe ezt a szép és komoly kiállítású albumot, amely két jeles tagunk, Cserkuti Dávid és Gáspár Tamás illusztrátorok és képregényrajzolók közel három és fél éves, az ismert keserűlikőr reklámkampányában folytatott tevékenységét mutatja be. A Képes Kiadó gondozásában megjelent Unicum illusztrációk a képregényes színtér számára is izgalmas élményt nyújthatnak – nem véletlenül vállalkozott kiadására egy képregényes profillal rendelkező kiadó –, hiszen a három, stílusában jól elkülöníthető, ám felfogásában mégis egységes rajzi világ – a Rejtő-regényekből ismerős idegenlégiósok , a 70-es éveket idéző, hedonista Boondie klubja, valamint a realistább, de mindvégig a dekorativitásra, az ornamentikus, stilizált felüleltek játékára hajazó Red Nextes milliő – egyaránt a képregényes hagyományokból merít, vállal közösséget, hol a 60-as évek francia-belga képregényiskolájával (légiósok), hol pedig a korban ugyancsak ezt az időszakot jellemző, amerikai grafika látványvilágával (Red Next). Persze alkotóinkat korántsem ragadja el a divatos retrohullám „vasútja", párhuzamaik, vizuális utalásaik mintegy kikacsintásként vannak csak jelen az adott stílusok irányába – egyébként kivétel nélkül önálló és egyedi, nagyfokú szakmai tudással kivitelezett munkák kerülnek ki a kezeik alól. Ajánlhatom hát a könyvet minden, az igényes illusztrációkat kedvelő olvasó számára – sőt, a képregénykedvelőknek külön csemegeként szolgálhat, hogy több „valódi" képregény is szerepel majd a válogatásban! Keressétek hát december elsejétől a jobb könyvesboltok polcain, illetve a Hungarocomix 2007 képregénykiállítás- és vásáron, december 2-án az Aranytíz Művelődési Központban!
A kiadvány fülszövege: „Cserkuti Dávid és Gáspár Tamás illusztrátorok. Az elmúlt több mint három évben a legismertebb magyar keserűlikőr reklámjainak vizuális megjelenítésén dolgoztak. Munkájuk eredményét most egy kötetbe gyűjtve adjuk az olvasó kezébe. A közel 150 illusztráció, 40 fotó, neves személyek bevezetői mellett eddig sosem látott képekkel is találkozhatunk a könyvben: a rajzfilmekhez készült figuraterveken és a különböző plakátok vagy díszdobozok kezdeti variációin túl bepillantást nyerhetünk az illusztrációk készítésének kulisszatitkaiba is... és ettől lesz ez a kötet igazi unikum!"
Helsinki után Tallinnban tekinthető meg a Frame Up című kiállítás. A honi képregény ügyét szívükön viselőknek a holnapi megnyitó kötelező program. Irány a reptér!
A The Brain Project 2007 pályázatára készítettem ezt a képet, amelynek zsűrije kb. 400 beérkezett pályamunkából választotta ki a legjobbnak ítélt 30-at. Nem kerültem be, de azért nem volt hiábavaló munka: a lassan készülgető képregény (amelyen már több, mint fél éve dolgozom/dolgozunk) egyik karakterének alapját képezi ez a figura. Lehetne még csinosítgatni, de most már inkább a képregényoldalakkal foglalatoskodom.
A Pinkhell 4. számában (mely a Hungarocomix 2007 rendezvényen debütál) Fabe egy újabb sci-fivel jelentkezik. A történet érdekessége, hogy igazi csapatmunkában készül. Szabó Jenő története nyomán és Fabe rajzai után Horváth Henrik húzza ki a ceruzarajzokat, majd Haránt Artúr színezése adja meg a végső formáját A Pilóta Hagyatékának.
Ellátogattam ma délelőtt a kiállítás helyszínére. „Örülök", hogy konkrét művel nem szerepelek, így dícsérhetem a többieket. Meg persze irígykedhetek is kicsit, hiszen bizton állíthatom, hogy ennyi „kívülálló", képregényt még testközelből sem igen látott, olvasott embert, akikbe most botlottam, és akikről a biztonsági szolgálat (hehe) úgy mesélt, hogy „ahhoz mérten most még igen csekély mértékű a számuk", meglepett. (Talán Heideggeren szocializálódtak, de az egyikük igen cizelláltan fogalmazott.) Rendben, ott figyelt mellettünk a történeti kiállítás, nyolc év körüli fiúcskák csimpaszkodnak a korabeli autók platóján, „Rákosit a Dunába!" felkiáltással zökkentek anyuka karjába – mondókának ugyan nem egy Bóbita, de minimum ráolvasás a Banyára.
Hosszúra nem nyújtom, de sorozatos meglepetések értek... A Szabó Jenő által írt (hármat is elkövetett, tessék őt magasztalni :) és Gáspár Tamás által megrajzolt történetet, ahol két, anno a Parlamentben rekedt „hűséges dinoszauruszról" szól a fáma, (nem lövöm le a slusszpoént, tessék megvenni a Pinkhellt!), egy az egyben sikerült lekövetnie a realityben motoszkáló nézők megtévesztésig azonos párjának.
A következő – kedves – meglepetés akkor ért, mikor a Kemenes Tamás forgatókönyvéből, Győri Tibor rajzai által, végül Haránt Artúr szorgalmával és zsenialitásával kiszínezett (valójában megmentett) történet oldalai előtt múlattuk az időt. Kisgyermek és anyuka kettőse egyébként sem volt ritka a „vérmezőn", de ezúttal az apró könyörgőre fogta: – Oda menjünk, ahol aszongya a kisfiú, hogy ÁÁÁÁÁÁÁ!!! Odamentek. Fél perc sem telt belé, a múlté volt már Rákosi dunábalövetése, a kamera-forradalmárok lelkes rikoltozása... Mit tesz a hangutánzó, mit tesz a szemléletes komiksz – mindent betöltő visítás következett... :)
Végezetül kölcsönkérek egy remek fotót az Index.hu-tól. Mi sem jellemzi jobban a mindenkori erőviszonyokat... Van nekünk kis Atlaszunk! :)
A videjót meg ne tessék kritizálni, most csináltam ilyet először! ;)