Új sorozatot indítunk, amelyben bemutatjuk a közelmúltban az Magyar Képregény Akadémiába felvételt nyert tagokat. Visszafelé indulunk az időben, tehát a legújabb, a napokban csatlakozott tagunkkal kezdjük.
Bayer Antal: Üdvözöljük az MKA-ban Tomster hihetetlen kalandjainak az alkotóját - vagyis Tomstert magát. Tényleg, mennyire azonos Tomster Pásztor Tamással?
Pásztor Tamás: Én is üdvözlök mindenkit, és egyúttal szeretném megköszönni a bizalmat. Tomster a szegedi főiskolás éveim alatt született meg, akkor kerültem komolyabb kapcsolatba a hazai képregényes maggal. Magamról mintáztam, de úgy érzem, egyre jobban kialakult a saját figurája. Örülök neki, hogy ha nem is túl nagy aktivitással, de készült jó néhány képregény, és sikerült megjelennie itt-ott.
BA: Nem olyan régen készült már veled egy interjú a Geekz blogon, úgyhogy nem akarom megismételni az ott elhangzott kérdéseket. Inkább folytassunk onnan, ahol Santito barátunkkal abbamaradt a beszélgetés. Akkor azt válaszoltad, egyelőre nem foglalsz állást a megújult Magyar Képregény Szövetség tekintetében, kivárod, ki lép be, ki nem. Egy hónap se telt el, és már a tagok között üdvözölhettünk. Mi győzött meg, hogy ott a helyed?PT: Talán a kíváncsiság. Igen, én is kétkedtem az elején, hogy erre miért is van szükség, hiszen működött eddig is. Nyomon követem az eseményeket, megjelenéseket, ma már én is próbálok segíteni a nálam érdeklődőknek, hogy kihez forduljanak képregényes dolgokban, akár rajzolni akarnak, akár venni. És tényleg meglepően sokan érdeklődnek. És ha már úgy alakult, hogy az ismerőseim és az ő ismerőseik is tudják, hogy ilyen témájú dolgokban hozzám fordulhatnak, akkor az a minimum a részemről, hogy tájékozott legyek. Így pedig sokat számít, hogy a Magyar Képregény Szövetség, illetve a Magyar Képregény Akadémia tagja lehetek. Ez valójában egy státusz.
BA: Ugyanabban az interjúban az MKA-val kapcsolatban is minimum óvatosan fogalmaztál, most pedig nagy örömünkre csatlakoztál hozzánk. A remek társaság kedvéért jelentkeztél, vagy konkrétabb céljaid is vannak ezzel?
PT: Igen, akkor úgy fogalmaztam, hogy egy nagy képregényes banda, akik viszik a saját dolgaikat. Bevallom, amikor legelőször hallottam az Akadémiáról, nem igazán volt szimpatikus a dolog. Sokkal később rájöttem, hogy egy dolog nem szimpatikus benne, mégpedig az, hogy nem vagyok tagja. Őszintén, nekem az a legfontosabb, hogy kapcsolatokat és előnyöket szerezhetek vele, mind befele, mint kifele. Most azt gondolom, hogy az MKA és az MKSZ egy olyan építkezés, ahol mindenki eldöntheti, hogy mennyit és hogyan segít benne. Én is szeretnék hozzáadni, de nem feltétlenül azzal, hogy képregényeket rajzolok. És az már egy következő lépcső.
BA: A szembesítések után lássuk valami más terepet. Hogy teljesített eddig a Kingpin által kiadott első Tomster-kötet? És az interjúban volt említés egy Tomster 2-ről is...
PT: Viszonylag jól szerepelt, bár nem szeretnék elárulni számadatokat. A visszajelzések is jók voltak, Tomi sem panaszkodott. Amit az én legnagyobb tanulságom volt belőle, hogy nem szabad fekete-fehér képregényt csinálni, színesben kell gondolkodni. Szóval sikeresnek könyvelem el, de sikeresebb lett volna színesben. Viszont jelenleg mellékvágányon áll, bizonytalan ideig. Mindenképpen lesz még története, ez az egy biztos.
BA: Hogy érted, hogy nem szabad fekete-fehér képregényt csinálni? Tomsterből, vagy úgy általában? Neked, vagy mindenkinek? Azért azt nem mondhatod, hogy ne lennének nagyon sikeres fekete-fehér képregények, a Maustól a Sin Cityig, a Persepolistól a Walking Deadig, hogy csak párat említsek...
PT: Tomsterből sem, de másból sem. A szegedi képregényfesztiválon tapasztaltam meg ezt a dolgot, amikor Pilcz Roli és én egymás mellett árultuk a portékáinkat, és volt néhány kis srác, akik belelapozgattak a képregényekbe. Ha fiatalabb olvasókat szeretne begyűjteni az ember, akkor ne gondolkozzon fekete-fehérben. Ha interneten közli a képregényét, akkor meg főleg nem. Szerintem amiket említettél, azok pont olyan képregények, amik talán inkább felnőtteknek szólnak. Én nem azt mondom, hogy nem lehet sikeres egy f-f képregény, de azt hiszem, hogy sikeresebb lehet színesben.
BA: Abban persze igazad van, hogy minél fiatalabb olvasókhoz szól az ember, annál színesebb élményt kell nekik nyújtani, szó szerint. Te hogyan határozod meg a saját képregényeid célcsoportját?
PT: Általában vidám, szórakoztató képregényeket szeretek készíteni. Nagyon mély tartalommal egyik sem bír, úgyhogy talán a fiatalabb korosztály a cél. Nem szoktam túl komolyan venni ezeket a dolgokat, nekem az a legjobb, ha valaki nevet vagy mosolyog egy-egy képregényemen, legyen az bármilyen idős.
BA: Tomster utolsó megjelenéséhez, egyben a legutóbbi képregényed felleléséhez 2010 márciusáig, a 11 történet antológiáig kell visszamenni. Mi történt azóta? Tomster önironikusan ábrázolt lustasága vett erőt rajtad, vagy épp ellenkezőleg, a túl sok munka miatt nem jutottál hozzá, hogy képregényt rajzolj?
PT: Nem merném azt mondani, hogy soha nem volt időm rá. De rengeteg más dolog van az életben és sajnos sorrendet kell rakni. A lustaságból annyi igaz, hogy napközben általában beiktatok egy rövidebb alvást, a fennmaradó időben viszont szorgalmasnak vallom magam. Ha ceruzát fogok, akkor annak nagy eséllyel karikatúra lesz a vége, és nem képregény. Egész jól megy, nem szabad abbahagyni.
BA: Bár dolgoztál együtt más írókkal (Árva-Szabó Péterrel, Kemenes Tamással, velem), amolyan "komplett szerzőként" könyvelhetünk el téged, aki általában mindent egymaga csinál. El tudod képzelni, hogy egyik-másik ötletedet más rajzolóval valósítsd meg? Ha igen, kivel? Elsősorban MKA-tagokra gondolok, persze.
PT: Komolyan mondom, hogy felsorolhatnék mindenkit. Szívesen írnék másnak valami rövid csattanósat, vagy rajzolnék valami rövidebbet szintén másnak. Sok a nagyágyú, Felvidéki Miklós és Vass Richárd rajzstílusa különösen tetszik. Írtam egy hosszabb sztori vázlatot is, jó lenne, ha találnék hozzá egy sok szabadidővel rendelkező rajzolót, akinek tetszik, és végig tudnánk vinni. Egyelőre azonban csak szeretném megismerni az MKA munkáját és szervezetét belülről, hogy tudjam magam hova tenni.
BA: Mi a teljesen őszinte és független véleményed az eddigi Pinkhellekről, és remélhetjük-e, hogy már az őszre időzített 8-as számban a szerzők között olvashatjuk a nevedet?
PT: Az első néhány szám megvan. Sokan mondták már, én is azt gondolom róla, hogy képileg nagyon rendben van, de nem áll annyira össze fejben. Az utóbbiakat pedig nem olvastam még. Azt olvastam, hogy azok már sokat fejlődtek írásban is. Nem tudom, hogy lesz-e anyagom, amivel nevezhetek a 8-as számba, de állítólag az MKA-ban remek hajcsárok vannak…
BA: Köszönjük a beszélgetést.
Bejegyzések
