És íme: közzéteszem a remekművet, amit Gradimir Smudja sajátkezűleg festett (jobb helyeken ezt hívják dedikálásnak) a Hungarocomixon szerzett Van Gogh képregényem előlapjára – személyre szólóan! (Nem jött volna létre, ha nincs Tikos Péter – ezúton is köszönöm a sorbanállás „meghosszabbítását"!)Ahogy azt már a Képregény.net fórumában is olvashattuk, a mester bámulatos kitartással és fantáziával festetette délelőtt 11 órától egészen a 18 órás zárásig – sőt, Fritz Zolinak még utána is remekelt – a szebbnél szebb dedikációkat a Sugárban!
A magyarul megjelent album a Nyitott Könyvműhely Kiadó gondozásában került a hazai polcokra, Art Comix sorozatuknak méltán az egyik legkiemelkedőbb darabja!
Rövid összefoglaló az albumról:
„Képzeljék el, hogy Van Gogh csupán egy szerencsétlen flótás volt, s nem egy lángeszű tehetség! Mit szólnának hozzá, ha kiderülne, hogy a festményeit más festette, és ő csupán illetéktelenül birtokolta valamennyit? Azt gondolják, feltevésünk furcsa, botrányos vagy egyenesen alaptalan? Az nem olyan biztos.Van Gogh az arles-i éjszakát járva, megmentett egyszer egy rejtélyes kismacskát, aki viszonzásul káprázatos képeket festett neki.
Gradimir Smudja 1956-ban született Újvidéken. Jelenleg az olaszországi Luccában él és alkot. A Van Gogh életét bemutató kötetében briliáns módon vonultatja fel a korszak stílusjegyeit. Képregénye tisztelgés a zseniális festő életműve előtt."
Köszönjük Smudja! Köszönjük ArtComix!
Bejegyzések
9 megjegyzés:
Az öreg nagyon jókat derült, miközben ezt a képet festette: "Van Gogh Zorro, höhö" közölte többször is velem és önmagával.
Ugye, az "öreg" szót csak kedveskedésből használod? Az adatok alapján Smudja egy évvel fiatalabb nálam. :)
Úúú, Tóni, nem is tudtam, hogy te ilyen öreg vagy :)))
Amúgy igen, ezt a szót én kedveskedve használom. Nagyanyám is szólított így engem, mikor jó kedvében találtam, pedig idősebb volt nálam ő.
Nagyon örülök, hogy megvettem a könyvet, nagyon tetszett. Sajnos a sorbanálláshoz nem volt türelmem.
Megvettem én is a képregényét. "Kikényszerítettem" egy egy skiccet, aztán rokkerkézfogással búcsúzkodtunk:)
a legutolsó, akinek rajzolt, én magam voltam. A rendezvényszervezők kihúzták alóla a széket, meg az asztalt, csak a levegőben fejezte be a személyes rajzot.
Aztán elment a tojalettre, én meg hazaindultam. A sugár bejárata fele meglátott, és elbujt egy hidetőtábla mögé :DDD lol,... aztán persze én tudtam, hogy ott van, gondoltam jobbról kerülöm, de ő meg balra suttyan, akkor én balra, ő meg jobbra :dDDDDD így hülyéskedtünk 7x-8x, aztán elkezdett kacagni a kis viccén, majd nekem is jött a rokkerkézfogás, háton csapott, vigyorgott, én meg majd elejtettem a könyvet, amiben még éppen száradt a sárga vincent-csirke.
Aztán pá-t intettünk, majd eszembe jutott az a poén, amikor a mellékes után a kézmosás résznél nincs papírtörlő, és nem sikerül teljesen szárazra törölni a kezem, hogy mindig azt mondom, te is mindig le szoktad pössenteni a kezed? :DDDD ... kár hogy ezt nem tudtam az ő nyelvén...
Fritz, ez nagyon jó kis sztori volt, gondolom kamu a fele. :D
Ennek a Zorronak van egy kis don quijotés beütése, vagy csak én vagyok béna?
(Fritz elött voltam kettővel. Monet-t kaptam, mert kedvencem, mert úgy fest, mint ahogy én látok 3 dioprtiás szemüveg nélkül. :) )
zoli79 ez így ahogy írtam megtörtént! ha nem hiszed te magad vagy kamu, és akkor egyből saját magad karikatúrája is leszel :D
Természetesen vicceltem, de attól még igazad lehet abban, hogy önmagam karikatúrája vagyok, de azt még nem tudom milyen, illetve milyen lenne nem annak lenni. Vagy hogy is van ez?
Megjegyzés küldése