Totál a gobelin teremről, ami - hála a falborításnak – akkor sem tűnik üresnek, ha senki sem ül benne.
Bayer Tonyt megihleti a környezet, és felelevenít egy-két anekdotát a katonaéveiből. A zsűri másik tagja, Kocsi László alezredes (Tónitól jobbra a második) nem örül ennek, mert a mai hadsereg már más.
Miután közlik vele, hogy jövőre nincs pénz a képregény-pályázatra, Tóni lelkesedése is csökken.
Habár az MKA blognak – szemben a kereskedelmi rádiókkal – nincs kívánságműsora, most mégis kivételt teszünk: "Kedves Sennyey Tibor! Gratulálunk a 44. alkalommal megrendezett irodalmi pályázaton elért kiváló eredményedhez! Szeretettel küldjük a díjátadás felemelő pillanatát ábrázoló képet Neked... és mindenkinek, aki szereti!"
A sármőr Haragos Péter minden pillanatot megragad egy kis flörtölésre. A kézfogásnak álcázott diszkrét telefonszámcsere nem kerüli el a szemfüles Bayer Antal figyelmét.
Kettős csalódás: se randi, se kiadvány a képregény pályázat anyagából. Hiába, a válság a legerősebb hadsereget is maga alá gyűri. Vígaszt csak a bársonymappában megbúvó eredeti Szekeres Imre aláírás jelenthet.
Haránt Artúr közeledését egyértelműen nagyobb siker koronázza. Artúr amúgy sem bíz semmit a véletlenre: a díjkiosztó után nyertes képregényének bekeretezett eredeti kockáival ajándékozta meg a zsűri tagjait. Nem tudhatta még, hogy a költségvetési kurtítások miatt elmarad a jövő évi pályázat, így ezzel a gesztussal csak a 2011-es győzelmét biztosította be. Köszönjük, Artúr!
Persze nem volt az a permanens hahota.
A közönség szemügyre veszi, mihez is tapsolt majd' egy órán kersztül. Sajnos az irodalmi pályázat nyertes kisregényeit már nem terítették ki az asztalokra.
Köszi, a képes beszámolót! Ezzel a halszem optikával jól megcsavartad a teret :) Csak Tonit és Haragos Pétert (őt is csak szemből) ismertem fel. Igaz, sapka nélkül tán sosem láttam Artúrt, de erről a képről biztos nem tudtam volna magamtól „beazonosítani” ;) Még egyszer gratulálok a díjazottaknak!
Csacso: Artúrt tényleg nehéz felismerni, hol a sapkáját, hol a szakállát hagyja otthon. Egyetlen biztos támpont a beazonosításban Főrizs Geri: ha valahol ő is ott van, akkor tuti, hogy Artúrt láttad. :))
Totál a gobelin teremről, ami - hála a falborításnak – akkor sem tűnik üresnek, ha senki sem ül benne.
Bayer Tonyt megihleti a környezet, és felelevenít egy-két anekdotát a katonaéveiből. A zsűri másik tagja, Kocsi László alezredes (Tónitól jobbra a második) nem örül ennek, mert a mai hadsereg már más.
Miután közlik vele, hogy jövőre nincs pénz a képregény-pályázatra, Tóni lelkesedése is csökken.
Habár az MKA blognak – szemben a kereskedelmi rádiókkal – nincs kívánságműsora, most mégis kivételt teszünk: "Kedves Sennyey Tibor! Gratulálunk a 44. alkalommal megrendezett irodalmi pályázaton elért kiváló eredményedhez! Szeretettel küldjük a díjátadás felemelő pillanatát ábrázoló képet Neked... és mindenkinek, aki szereti!" 
A sármőr Haragos Péter minden pillanatot megragad egy kis flörtölésre. A kézfogásnak álcázott diszkrét telefonszámcsere nem kerüli el a szemfüles Bayer Antal figyelmét.
Kettős csalódás: se randi, se kiadvány a képregény pályázat anyagából. Hiába, a válság a legerősebb hadsereget is maga alá gyűri. Vígaszt csak a bársonymappában megbúvó eredeti Szekeres Imre aláírás jelenthet.
Haránt Artúr közeledését egyértelműen nagyobb siker koronázza. Artúr amúgy sem bíz semmit a véletlenre: a díjkiosztó után nyertes képregényének bekeretezett eredeti kockáival ajándékozta meg a zsűri tagjait. Nem tudhatta még, hogy a költségvetési kurtítások miatt elmarad a jövő évi pályázat, így ezzel a gesztussal csak a 2011-es győzelmét biztosította be. Köszönjük, Artúr!
Persze nem volt az a permanens hahota.
A közönség szemügyre veszi, mihez is tapsolt majd' egy órán kersztül. Sajnos az irodalmi pályázat nyertes kisregényeit már nem terítették ki az asztalokra.
Bejegyzések
10 megjegyzés:
uhh de hülye fejem van, mintha visszatartanám a hányásom vagy a cigifüstöt
kösz a beszámolót :)
Köszi, a képes beszámolót!
Ezzel a halszem optikával jól megcsavartad a teret :)
Csak Tonit és Haragos Pétert (őt is csak szemből) ismertem fel. Igaz, sapka nélkül tán sosem láttam Artúrt, de erről a képről biztos nem tudtam volna magamtól „beazonosítani” ;)
Még egyszer gratulálok a díjazottaknak!
Viccesek a képalák. Gratula a győzteseknek!
Csacso:
Artúrt tényleg nehéz felismerni, hol a sapkáját, hol a szakállát hagyja otthon. Egyetlen biztos támpont a beazonosításban Főrizs Geri: ha valahol ő is ott van, akkor tuti, hogy Artúrt láttad. :))
Hamlet:
Köszi. Ez igazán hízelgő egy profitól. :P
király ez a beszámoló de elsősorban a győzteseknek akarok granulálni! Szóval gratula fijúk
"Persze nem volt az a permanens hahota."
: ))))))
A muzsikusokról egy szó sem esett!
"A muzsikusokról egy szó sem esett!"
De, még az előző posztban. Fotó meg nem készült róluk.
Főrizs >> Fórizs
Sorry.
Messze voltak, mi?
Onnan volt jó az akusztika, ahol álltam. Vszg neked nem is volt ugyanaz az élmény. Legközelebb cserélünk. :P
Nálam permanens volt a hahota! :))
Köszi a beszámolót és a szórakoztató képalákat! ;)
Megjegyzés küldése