
Pár napja készítettem egy ajándék portrét, de ezúttal nem gépben színeztem, mert külön kérés volt, hogy eredetit szeretnének kiakasztani, úgyhogy vettem pár pasztellceruzát. (Az akril-készletemet egyelőre anyagi okok miatt képtelen vagyok feltölteni.) Hálás eszköz, bár vannak hátrányai – leginkább az, hogy hiába vigyázol a ceruzákra, ritka, hogy ne legyen ripityára törve a belük. Így viszont fénysebességgel fogynak hegyezés közben. :)
A másik problémám, hogy a pasztell-felület nem igazán „szkenner-kompatibilis" – sok minden elveszett az eredeti rajzhoz képest, pedig elég jó szkennerem van, a reprodukció mégis veszített a telítettségéből és a „fényéből". Hát, pasztellel se rajzolok képregényt...
6 megjegyzés:
Esetleg itt a kommentekben megemlítem, hogy kit ábrázol a portré - hátha érdekel valakit.
Egy nagyon kedves barátnőm, Takács Judit szociológus kért meg, hogy firkantsam le Christ, a férjét, aki Hollandiából érkezett Magyarországra, még a rendszerváltás idején - Judittal '92-ben ismerkedtek meg.
Chris volt talán a leghálásabb közönségünk a Sex's Pistols koncertek alatt. Kitüntető dicséretnek vettük, mikor közölte a Tütü Tangós buliban, hogy újra tizenévesnek érzi magát - mivel '76-ban éppen Londonban volt egyetemista és javíthatatlan anarchista is egyben. :)
(Sőt, még Rottent is ismerte személyesen!)
Valójában persze nem vegytiszta anarchista, csupán azóta is az igazságért, az emberi jogokért és a manipulatív hatalom ellen küzd.
Ahogy a rendszerváltáskor: az akkori (valóban) Tilos Rádió egyik főmunkatársa lett.
A rajzon azt az antennát (nem autentikus) helyezi el egy amszterdami háztetőre, ami az egyik hőstettének számított a '80-as években. Mindezt a rendőrség épületével szemben. :)
Viszont a kalózadót, legalább pár órára, 6 millióval több holland polgár érte el ezután.
A csillagászat pedig mai napig az egyik legkomolyabb „hobbija".
Az ábrázolt személy eléggé ijesztő, olyan gonosz manó –torzó beütéssel. (elnézést)
A kép többi része nyugisan-kellemes. A technika is tetszik. A háttér, karácsonyi hangulatképnek is beillene ;)
Hát igen, Chris nem az a kimondott modell alkat. :))
Egy kicsit Bowie-ra is hasonlít - lehet, hogy ezúttal túlságosan is.
Egyébként köszi, valóban karácsonyra készült - megkésve. ;)
Először én is Bowienak hittem :)
Nagyon jó ez a technika, tetszik. Egy ilyen portrét (nem Chrisről) én is elfogadnék karácsonyra :)
nagyon klassz ahogy a ciános alap felvillan az arcnál pár helyen. először aszittem az is pasztellel felrakott reflex. sztem jobb lenne ha "nem tudná" a néző hogy milyen színű az alap :), de ez a fajta "rajzosan betüremkedő" keret már majdnem védjegyeddé vált
Péter, a technika nekem is tetszik, csak kissé költséges így, hogy portré/6-7 ceruza fogy. :)
Egyébként elkezdtem vele egy Hellboy-os fan-artot is. Természetesen vörös papírra. ;)
Artúr, köszi!
Én is gondolkodtam, hogy kifuttatom a rajzot a szélekig és nem jönnek rá a turpisságra, de aztán megtetszett ez a litográfia-szerűen lezárt „keret".
Tény, hogy érdemesebb már eleve színes papírra dolgozni vele, mert a pasztell nem fedi teljesen az alapot, a színes alap viszont jobban összefogja a rajzot.
Megjegyzés küldése