Író:
Percy CareyRajzoló:
Ronald Wimbelry128 oldal, feketefehér
A képregény kiadói
adatlapján le lehet tölteni az első pár oldalt.
Nem írok semmi spoilert, de nem is igen tudnék, mert aki ezt megszerzi, az a fontosabb dolgokat már tudja MF Grimmről. Az információk nem úgy épülnek egymásra, hogy bármilyen előtudás befolyásolná a műélményt. Meglepő módon még a magyar wiki is említést tesz MF Grimmről, de nem meglepő módon eléggé pontatlan, pár helyen meg valótlan dolgokat ír az életrajzában.
Annak, aki nem ismerné, kiről van szó: New Yorkban nőtt fel, egy egyedülálló efróemeriken anya nevelte fel. Gyerekkorában szerepelt a Szezám utcában is (tök érdektelen infó, de: Morgan Freeman vitte be a showba). Később, kamaszkorában elkapta az akkor éppen megszülető hiphop kultúra („I have been a witness to the evolution of hiphop from the beginning”), ezzel szinte egy időben kapcsolatba került az utcai bandákkal. Amikor éppen kezdett beindulni a karrierje, kapott 7 golyót, ami után kómába esett és teljesen lebénult. Ebben a merényletben meghalt a legjobb barátja is. A képregényben elmondott gyógyulás elképesztő akaraterőre és félelmetes élni akarási ösztönre utal. Azt hinné az ember, hogy egy rapper karrierjének jót tesz az, ha meglövik, de ez csak ma van így, a 90-es években ez egyenlő volt minden szerződés felbontásával. Mikor kikerült, elhatározta hogy „nagyon, nagyon gonosz ember lesz”. Folytatta a régi üzletét (drogdílerkedett, és minden más tevékenységet is csinált, ami ezzel jár) aminek az lett a vége, hogy életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték . A börtönben elkezdett jogot tanulni, és letornázta az ítéletet 3 évre. 2003 óta szabadlábon van, és arra vár, hogy „valaki egy napon annyira felidegesítse, hogy felálljon a tolószékből”.
Mint azt az eggyel lentebbi poszt kommentjébe írtam: a mű nem tipik gangsta románc, annak ellenére sem, hogy számos helyen megtalálhatók benne annak tipikus építőkövei. Az önéletrajz annak is élvezetes lehet, aki nem tud semmit erről a kultúráról (mármint a hiphopról, nem a bűnözésről persze). Érdemes megemlíteni még azt, hogy egy interjúban azt mondta, először nem érdekelte az ötlet (egy barátja, a Vertigo egyik szerkesztője kereste meg): úgy gondolta unalmas ahhoz az ő élete, hogy írjon róla.
Képregényes szempontból kicsit döcög a mű. Sok helyen túlinformáltak szöveggel a képek, emellett valahol a kép és a szöveg nem is függ össze. A rajzok nem túl egységesek, amit azért is sajnálok, mert Ronald Wimberly az egyik kedvenc rajzolóm, és a képregénynek legalább a fele vizuálisan nagyon ott van - ezek mellett a sutább oldalak még jobban lehúzódnak. Az egészet egyes szám első személyben meséli Grimm, ettől nem olyan zavaró, ha ugyanaz történik a képeken, mint amit már a szövegben is lehet olvasni. Összességében: olyan, mint egy sűrűn illusztrált, egybefüggő narráció, amiben azért van pár olyan oldal, ami képregényes szempontból is élvezetes tud lenni. Ez utóbbiakra érdemesebb bónuszként tekinteni, mintsem elvárásra. Az egyik ilyen gyöngyszem az, ahogyan bemutatta, milyen monoton és céltalan egy drogdíler mindennapja. Ezt be is illesztem alant:
És még egy kis bónusz:
A képregényhez készült videó promó.
Bejegyzések
