2007. december 28.

CSERKUTI TITKOS GRAFFITIJEI

Buttinger Gergő osztotta meg velem, és az engedélyével a nagy nyilvánosság elé tárom egy remekbeszabott fotóját Zalaegerszegről, egy kiskocsma faláról.
A legenda köztünk él ! Már grefitisek járják az országot, hogy a Mester hírnevét vigyék, a képzőművészetet minden söntésbe mozgalom keretében.
Nem is írok többet, azt hiszem kár a szóért, az utánpótlás már a kapukat döngeti ....

2007. december 27.

Jim Lee sem siette el

De talán megérte kiböjtölni...


Jobb későn...

...mint jövőre.

2007. december 25.

Elérzékenyültség


Sziasztok! Eme - karácsonyi hangulatú - képemmel tisztelgek egész évben nyújtott teljesítményetek előtt. Kellemes évvégi dolgokat!
Üdv
Ricsi

Heppikrisztmasz...

A napokban megkeresett Tomster, hogy lenne-e kedvem az ünnep hevében kanyarintani egy rajzot – ami természetesen a tomsteri univerzum már jól ismert szereplőit foglalja magába, némi aktuális fenhanggal. Volt, eredménye fentebb szemlélhető, illetve, érdemes tovább kattintani és a témakörben megtekinteni a további rajzokat is Tomster blogján. Emtrexx, Pilcz Roland, Henrik és Geek munkái borzolják a kedélyeket... :)

Ezúton is kívánok minden Kedves Olvasónknak Boldog, Békés Ünnepet! ;)

2007. december 23.

"Kellemes ünnepeket te mocskos állat, és boldog új évet!"



Mindenkinek boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok!

2007. december 21.

Direkt fanzine

Nem klasszikus formátumú fanzine, írás nem sok van benne, és a 2. számban már felbukkant Forigtól egy rövid képregény is, a következőben (a mostanában kijövő 3. számban) is lesz tőle látható egy Borges novella képregény adaptációja, de inkább street art-ból merítkezik a zine . A 4. számba terveztem az Irgalmas szamaritánus képregényemet, de lehet inkább valami mást fogok publikálni benne. És végre itt van az internetes verziója is, az első két szám meg is tekinthető webzine formátumban.

A site alján található bemutatószöveg: „A Direkt fanzin 2006-ban jött létre azzal a céllal, hogy underground alkotók médiuma legyen. Tehetséges grafikusok, streetartosok, fotósok, írók,... alkotják a szerkesztői csapatot, akik szabadon, új látásmóddal hozzák létre munkáikat.

Fanzinunk fekete-fehér nyomtatásban
(kis példányszámban) jelenik meg, az online jelenléttel népszerűsíteni szeretnénk kezdeményezésünket.

Self2 nevét emelném ki a publikálók közül, mert gyakorlatilag ő a „főszerkesztője” a kis zine-nak, ő intézi a nyomtatást, ő csinálja a website-ot is.

Enjoy!

2007. december 20.

MACSKAFOGÓ 2.

Kedden volt a Macskafogó 2 sajtó, stáb, és V.I.P. vetítése. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ott lehettem, ezúton is köszönöm a szervezőknek. Az index.hu eléggé lehúzza a filmet, de sztem nem olyan rossz, mint amilyennek beállítják. Sőt én kimondottan élveztem, és szakértő szemmel nézve bármelyik walt disney filmmel felvehetné a versenyt, mint akár az első rész is felvehette volna, ha kiengedik a KGST országokon kívülre.
Node vissza a filmre. A CGI és rajz animáció szépen összeért, ami két kiváló kollega munkája, rendezése: Csákovics Lajos, és Weigert Miklós.
Persze a rendezőt, Béla bátyánkat nem kell bemutatni, Őt mindenki ismeri. A sztori néhol kicsit billeg, és az utolsó 5 perc sztem már csak egy felesleges pluszcsavar, és a szó-poénoknak is "elég nagy a szórása", mintha 2 stáb írta volna a forgatókönyvet . Ezen dolgoktól eltekintve, nagyon-nagyon örülök, hogy végre elkészült, és tuti, hogy még vagy 10x meg fogom nézni a moziban, és tuti megveszem DVD-n is.
Mindenkinek ajánlom figyelmébe a kedvenc jeleneteimet a dzsungeles részben, amikor a Főnök, és Mióka tanácskoznak :-P .
És a végén két ízelítő kép, szóval ezt a részt kell majd jóóól figyelnetek:
Ugyan mé ????? :-)))) tippeket a commentek közé kéretik ...

2007. december 18.

Megnyitószöveg

1932-ben, pár évvel az első hangosfilm megjelenését követően, az USA filmgyártásának talán egyik legtébolyultabb és -kísérletezőbb időszakában mutatták be Tod Browing rendező nagy botrányt kavart munkáját. Ma már egyértelmű, hogy a Freaks (Szörnyszülöttek) a mozgókép olyan nagymestereire gyakorolt maradandó hatást, mint David Lynch, Tim Burton vagy éppen – a képregényírásban is igen termékeny és kiváló – Alejandro Jodorowsky. A felsorolt nevekből is kitűnik, hogy Browing a bizarr hangvételű alkotással – amelynek inspiráló szelleme mind a mai napig tapasztalható – egy olyan műfajba pumpált friss vért (sic!) hajdanán, amely a természeti népek mitológiájától, a gótika ködös évszázadain át, végül a 19. századi romantikus irodalomban találta meg a megérdemelt támogatást és válhatott visszajáró „kísértetté” a művészetek fellegvárában. Talán nem véletlen, hogy a „szörnygyárost” kortársai a „mozgókép Edgar Allen Poe-jának” becézték, aki második kultfilmjével, a Freaks-szel szinte csak egy orrhossznyira maradt le első klaszikusától, az 1931-ben bemutatott Drakulától – rispect Bela Lugosi!

A Freaks korabeli plakátjai, illetve Jodorowsky El Topo (A vakond) című filmjének kockája.

Aztán a 20. századi horror, illetve műfaji sajátosságainak alkalmazása leginkább a populáris kultúra emlékezetes műveiben kapott kiemelkedő szerepet – a film- és képregényművészet előszeretettel merített belőle.

Pár évvel ezelőtt, a hazai képregénykultúra ébredezni kezdett csipkerózsika-álmából, szinte a semmiből bukkantak fel a műfaj iránt érdeklődő, s komoly elkötelezettséget is tanúsító, ígéretes tehetségű alkotók. Ebben, a szárnyait épp csak „hegyezgető” milliőben, egy olyan kivételes rajztudású és érzékenységű grafikussal találkoztam, aki munkáival már az első pillanatban felkeltette az érdeklődésemet. Úgy alakult, hogy hosszú hónapokon át alkalmam volt megfigyelni a fejlődését, az újabb és újabb skicceken keresztül – ekkor még leginkább figuraterveket készített – nyomon követni azt a lázasan kereső attitűdöt, amivel az új, vonzó, de számára még ismeretlen terep, a képregény világa és saját karaktere, grafikai entitása között igyekezett hidat verni. Ismerve azokat a stílusjegyeket, azt az artisztikusabb megközelítést, amit már akkor magáénak vallott, ezt a párosítást még most is igen kemény feladtnak érzem – de nem lehetetlennek.

Mindeközben magát Barnabást még csak fényképről sem ismertem. Egyre izgalmasabbnak találtam viszont a közben panelekké, szövegbuborékokkal kiegészült, komix-kezdeményekké érlelődött anyagot, a bennük rejlő mozdulatot, amint megannyi bizonytalan Pinokkió először emeli fejét a magasba és formál szavakat – olvasó híján – a teremtője felé. Merthogy ő maga, a kis fabábu is játszott már főszerepet egy korai munkájában.

Hamarosan rajongójává váltam a kacska, de ízes kézfejeknek, a gabalyodó végtagoknak, a köszvényesre kopott könyököknek, a csíkozott harisnyára rántott, századelőt idéző lábbeliknek – mintha Óz birodalmának keleti boszorkányáról emelték volna le a házikót, nem volt kétségem affelől, hogy a hegyes, feketén fénylő süvegek hamarosan felkerülnek az ádázul vigyorgó kiborgokra. Az üszkös koponyák legtöbbjét mégis csörgősipka „csinosította”, néhol baseball-sapka vagy királyi süveg. Karakterek sokasága, mindenre elszánt hadseregek sorakoztak a lapokon, alig győzték viselni a temérdek lámpást, trombitát, harsogó gramofont, testükből huzalok, komplett csőrendszerek kacskaringóztak – a lencseszemű mamelukok mintha csak egy nyirkos, árnyékos sikátorból kémlelték volna az Elveszett gyerekek városát. A kaján intrikusok mellett szép számmal álltak bevetésre a túlszerszámozott kamikázepilóták, egy sosemvolt korszak retrográd harcosai. Már csak egy történetre vártak, egy jó tollú íróra, drámára, hogy kitombolhassa magát végre a steampunk.

Barnabás (akkor még Saban) korai figuratervei

Itt állok a megnyitó szerepében, immár mellettem az alkotó, köröttünk a falakon ismét különös és meghökkentő figurák várják a mustrát, de ezúttal kész, kerek egész, önálló grafikákként. Vonásaikban sok helyütt idézik a kiborg korszak alakjait, illetve a különböző tölcsérformák és az ismerős fejfedők felbukkanása mind-mind átmentett relikviáknak minősülnek, ellenben a megfogalmazás módja, az eszközök használata jelentősen változott, finomodott, s nem csupán a lazúros ecsethasználat, a festőiség hangsúlyossága folytán, de az egyes kreatúrák jellege is sokkal inkább koncentrál a belső tartalomra, a személyes tragikumra, magára a személyre. Valahol, ez a líraibb hangvétel többet is mutat meg a figurából, mondhatni a múlt harsányabb, kimondottan képregényre termett hősei feltétlenül történetíróért kiáltottak ahhoz, hogy szereplőivé válhassanak egy, a játékban, végigvezetett konfliktusokban kifejezhető drámának, e kiállítás lapjai viszont tökéletesen magukban hordozzák azt – egy teljes sors súlyát. Ám hiába a szemléletváltás, Barnabás bolondjai, szerencsétlen sorsú torzói cseppet sem veszítettek rútságukból, továbbra is igazi szörnyszülöttek.

A Freaks kissé közhelyszerű, filléres melodrámának tűnhet, ha elsiklunk a valódi mondanivaló, s annak meglepően érzékeny, humanista és egyben realista ábrázolása felett. A helyszín mindvégig azonos kerettel szolgál: vándorcirkusz „paravánjai” közt élik mindennapjaikat a korabeli mutatványosok – a ballerina, az erőművész, számtalan artista. Ami mégis különbözik a kortárs cirkuszok világszámaitól, az a temérdek groteszk és szánalmat keltő torzszülött felvonultatása, az a tény, hogy puszta nyomorúságos létük az egyetlen produkcióként szolgált a porondon. Ha a szakállas nő, a törpék, a szépséges sziámi ikrek, a tűfejű, a csontvázember, a végtagok nélkül született hernyóember – az Élő Torzó – vagy a félig férfi, félig nő hermafrodita csak éppen feltűnt a reflektor fényében, ha csak egy pillanatra is, de már nem takarta súlyos bársonyfüggöny fogyatékos alakjukat, a mohó és bizarra kiéhezett közönség már a pénzénél volt. Egyedül látványuk elég volt ahhoz, hogy világszámmá válhassanak, egy abszurd peepshow fogaskerekeivé, amelynek kapcsán joggal merül fel a kérdés: vajon a produkció mely oldalán álló fél a betegesebb, e születetten nyomorék társulat kreatúrái vagy azok, akik fizetnek a szokatlan műsorért? Vajon képesek vagyunk-e elszámolni önmagunkkal, mikor kíváncsian a függöny mögé lesünk, elegendő-e a puszta szánalom, a borzongó lesajnálás, hogy aztán a pillanat varázsát feledve, sietősen hátráljunk vissza a „normálisok” világába? Tehetünk-e többet azon túl, hogy az amorf teremtményeket gombostűre tűzzük, mint különös rovarokat, s ha némi szombat esti vacogásra vágyunk, előhúzzuk őket a fiók mélyéről?
Minderre számos alkotás próbált már választ keresni, emlékezzünk csak a már említett David Lynch Elefántemberére!

Balra fent: a Freaks társulata – balra lent: Prince Randian, az Élő Torzó – jobbra fent: az Elefántember Lynch filmjében – jobbra lent: a Freaks ballerinája, mint kacsanő

Barnabás társulata köröttünk figyel e falakon. Számtalan pislogó, görcsösen szorongó vagy éppen kínosan vigyorgó szörnyszülött. Ez a feszült derű azonban nem több álarcnál, bemerevedett szerepnél – maga az archaikus mosoly. Hát persze, hogy e torz manézs alakjai is a mulattatás, az attrakció mellett kötelezték el magukat, hiszen látszólag minden csak jobb lehet annál a megvetésnél és kitaszítottságnál, amit egyébként, a mindennapok szürke rengetegébe szorult sorstársaik elviselnek. Első látásra rokonságot mutatnak Joel Peter Witkin preparált nyomorékokat, trancsírozott emberi korpuszokat ábrázoló fotográfiáival, illetve Kőnig Frigyes, spirituszban lebegő, anatómiai pontosággal ábrázolt torzszülöttjeivel.

1–3: Joel Peter Witkin munkái – 4: Kőnig Frigyes: Rajz a Harmonia perturbata c. kötetből

Míg az egykedvűen kuporgó és trombitálgató törpe csúcsosodó koronájával, púpos testtartásával óhatatlan felidézi bennük III. Richárd alakját, addig a posztamensként szolgáló kerekasztalra ültett, s csipkés-fodros babaruhába erőszakolt vízfejű gnóm egyértelműen a Notre Dame-i toronyőr analógiája. Arra, hogy egyes szörnyszülöttek mennyire görcsösen ragaszkodnak a rájuk kényszerített szerephez – csak nehogy felfedjék natúr rútságukat! –, jó például szolgál az a cukorsüveges, kacskaorrú törpe, aki teljes egészében összenőtt a szerephez elengedhetetlen attribútumával, egy jókora rézfúvóssal. Képpárja, a masnis-loknis kisleány könnyebbsége, hogy négy kézzel jött a világra, így a súlyos trombitát, mely egyenes folytatása kis babaarcának, játszi könnyedséggel kezeli. Mik ezek, ha nem finom utalások Barnabás korábbi korszakára, a kiborgok „hadseregére”?


Személyes kedvenceim mégis a két, néhol három tagú sziámi ikrek, illetve az az egypetéjű ikerpár, akik végtagok híjján azt a rövid távolságot sem képesek legyőzni, ami kettejük közt a képen fennáll. Ölelésre vágynak, az egymással megosztott magányra, amit nyomurult sorsuk folytán hiába is várnának környezetüktől – ám még ezt a társas magányt sem képesek elérni, nem úgy, mint a látszólag szerencsésebb sziámi ikerpár, a fejüknél összenőtt, frivol kosztümben visító lányok. De vajon melyik az elviselhetetlenebb állapot? Az örökös rabságban szüntelen együvétartozás vagy önmagam szakasztott tükörképének folyamatos szemlélése és egyben elérhetetlensége? A murénaszájú tündérek talán keserűbb sorsa jutottak, mint a Freaks szépséges Daisy és Violet Hiltonja, mivel ők még csak nem is bájosak. Fogazatuk fenyegetően villogtatják, s mintha sorstársaik jajjszavaként sziszegnék a hézagok közt: „Törött fésű, adj fogat. / Szobor, add át arcodat. / Bõröm sincs és csontom sincs, / belemen lóg a bilincs.” De nem csupán Weöres Sándor és Pásztor Béla strófáit juttatja eszembe e kiállítás. Mikor a saját fejét mohón és lázasan ölelő leánytorzóhoz érek, a bizarr beteljesülést mutató figura alá egyértelműen odakívánkoznak Vészi Endre sorai: „s meggörbülnek a vastraverzek, / a liliputi nő rohan, / kezében saját nagy fejével, / s a reflektorok komolyan, / kénsárga, erős sugarakkal / felsöprik ezt a nagy manézst, / szétszerelik a paripákat, / a hasfelmetsző elteszi a kést.”

Ahogyan Browing felkavaró, humanista meséje, úgy e kiállítás panoptikuma is többet enged láttatni puszta cirkuszi attrakciónál, a mimikri múlékony varázsánál – újabb függönyt hajt el előlünk, „mezítelenre" vetkőzteti és a lehető legközelebb emeli e nyomorultak lelki világát, mintegy pillanatnyi sorsközösséget teremt, lehámozza a meghökkentés álarcát és e torzszülöttek tekintete pőrén, majdhogynem vádlóan döfi át a néző lelkiismeretét, artikulálja a helyzet abszurd mivoltát. A környezet szinte teljes elhagyása mégcsak ráerősít a figurák magányára, illetve új, valóban lényegi szempontokat teremt – mindössze pár kellék, antropomorf tárgy kerül a térbe. A hiánnyal Barnabás nem csupán hosszas analizálásra késztet bennünket, de ílymódon mágikus vonásokkal is felruházza ezeket az ábrákat, hasonlóan a kártyalapok mátrixaihoz.
A Tarot huszonkettedik lapja a bolondot ábrázolja. Bolond, rút, együgyű, púpos, karikalábú, csörgősipkás nyomorék – nem csupán a világ folyásán, a „nagy játékon” kívülálló, hanem a Tarot köréből, a huszonegy lap egészéből is kilóg, tulajdonképpen száma sincs. Más játékokban ő a Fekete Péter, a Jolly Joker. A kutyák megkergetik, az emberek megdobálják, mulatnak nyomorúságán. A szörnyszülöttek esszenciája.
Nem véletlen, hogy esetenként a megalázott lény szembefordul támadóival. Hogy egy képregényes példával éljek: Frank Miller 300 című opuszában az a torzszülött árulja el Leonidasz hadseregét, aki szerencsésen megúszta a Taügetoszt. A spártai nyomorék ugyanúgy bosszút állt az őt kirekesztők társadalmán, ahogy Browing társulata is az erőművészen, csakogy az utóbbi puszta szórakozásból tette gúny tárgyává a szerencsétleneket.

A Tarot 0? 22? lapja: a Bolond – Frank Miller: 300

A korai kiborgok szerkezetét a vonalas grafika határozta meg, az érzékenyen hullámzó vagy éppen erőteljesen karcoló kontúrok és jelzésszerű satírozások finom utalással bírtak a múlt századelő kiváló festőjére, Egon Schiele rajzaira. A torzra és a groteszkre fogékony osztrák művész törekvései egyértelmű párhuzamot mutatnak Barnabás világával – még a most bemutatott, festői korszak teremtményei is magukban hordozzák ezt a későszecessziós atmoszférát.
Majd ismét egy képregényfüzet került figyelme középpontjába: a Freaks of the Heartland-ban – micsoda véletlen egyezés! – Greg Ruth bámulatosan elegánsan és biztos kézzel kezeli az ecsetet, a szinte monokrómban tartott, borongós hangulatú dráma, az akvarell mesteri alkalmazása folytán Tod Browing méltó követőre talált. Talán éppen e remek komix hatására történt, de a vonal hatalmát Barnabásnál is szép lassan feloldotta a lazúros ecsetkezelés, az egymásra simuló, levegős-hártyás felületek, a téma líraisága így könnyebben át is szüremlik. Mostanra két, nem is olyan távoli stílusa egyesült, ezt követhetjük nyomon az itt kiállított munkákon.

Egon Schiele rajzai


Hölgyeim és Uraim, kedves egybegyűltek! Hogyan is harsogta a Freaks elején a konferansz? Csak tessék, csak tessék! Csak közelebb, csak közelebb! Kezdődhet a rémületes freakshow! Igazi látványosság!

Képek a megnyitóról...

Érkezés a helyszínre, az Ybl Palota éttermébe, ahol már javában hangol egy jazzband. Átadom Peti barátomnak – aki hosszú évek óta fanatikus Unicum-relikvia gyűjtő – a Cserkuti Dávid és Gáspár Tamás által rajzosan dedikált albumot.

A dedikáció...

A kiállítás nem csak az emeleten, de az étterem földszintjén is teret „követel" magának.

Készülődés a megnyitóra: a hely háziasszonya felkonferálja az eseményt. Bardon Barnabás már a második művész abban a fiatal kortársak munkáit bemutató sorozatban, amit az Ybl Palota kultúrmissziójában felvállalt.

Az alkotó megnyitó közben...

Fotók: Kiss Tamás

2007. december 12.

Meghívó Bardon Barnabás kiállításmegnyitójára

Ezúton szeretnénk minden kedves érdeklődőt meghívni Bardon Barnabás grafikus kiállításának megnyitójára, melyet 2007. december 18-án, 19 órai kezdettel tartunk az Ybl Palota Művészeti Központban. Cím: 1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 12.
A kiállítást megnyitja: Fehér Zoltán képzőművész.

2007. december 11.

Post Humus HC 2006


Ha már videók... A mi figyelmetlenségünk, hogy anno nem linkeltük ezt, a Hungarocomix 2006-os rendezvényén, a Titkos Fiók által készített remek kis videót – most pótoljuk. Nem csupán önös (de!) indokok vezéreltek, hiszen Futaki Attila „műsorvezetésével" igazi kis bunker-tudósítássá érlelődött a végső anyag. Élvezzétek és gondoljatok arra, milyen kár, hogy az ideire sem jöttetek el!

2007. december 9.

Fabe dedikál Titkos Fióknak


Köszönjük Titkos Fióknak a videót, és hogy a zene legtöbbször elnyomja a hangom. Fabe uralkodik.

Unicum illusztrációk a Kultúrházban!


Galamb az Unicum illusztrációk című album megjelenése alkalmából kérdezte a könyv egyik szerzőjét, Cserkuti Dávid illusztrátort és képregényalkotót.

2007. december 8.

Ajándék Mikulásra és Hanukára!

Ha az összes gonosztevő eltűnik… mielőtt még bárki gondolatkezdeményezésnek vélné ezt: ez csak szimpla vicc, nem kell belemagyarázni, hogy „a mi bipoláris világunkban mindig van új rossz, ha eltűnik a régi: akkor is”, vagy azt hogy „a gyengeség az a legerősebbeknél is megtalálható”, satöbbi… ez egy szimpla, mondanivaló nélküli paródia.



Inkább ponyvához áll közel ez az olcsó viccelődés, mint szimbolikus üzeneteket hordozó, magasban huhogó elefántcsonttoronyhoz :). Szóval így -miután kellően lealacsonyítottam a tartalmat: enjoy!

U.i.: a végén raktam egy kis MKA-s utalást is a képre a rózsaszín pokollal, és a kardondoboz oldalával :)) ...és ellopom Zorró korábbi kérdését: "ki rajzol belőle történetet? :)"

2007. december 7.

VZE



A Youtube-on találtam rá eme gyöngyszemre. A remekbeszabott alkotás bármely filmművész számára biztosítaná az örök dicsőséget - ám mivel az istentől elrugaszkodott Liam Sharp neve fémjelzi az opuszt, és a démoni Simon Bisley neve is megtalálható a stáblistában, így különösképp kedves a szívemnek. Remélem, a trailer után a teljes mozi is elkészül hamarosan. Addig is a türelmetlen fanoknak poszter itt, zene pedig emitt.

2007. december 5.

I-Ronman vs. MKA-stand

Kizárólag I-Ronman ékezeteit pótoltam. Ilyen ez a HC...

2007. december 3.

Meghívó az Unicum illusztrációk kiállítására

HUNGAROCOMIX 2007


Az alábbi videót a Titkos Fiók, pécsi képregénykiadó készítette az idei Hungarocomixon, melyet a Magyar Képregénykiadók Szövetsége már harmadik alkalommal rendezett meg. Ezúttal az Aranytíz Művelődési Központban talált gazdára a képregénykiállítás és vásár - a kiállítás anyagát a Pinkhell 4. száma adta, valamint a rajziskola mellett az érdeklődők ezt a számot meg is vásárolhatták az MKA standjánál.

2007. december 1.

Asterix titka - trilógia

A minap bukkantam rá erre a kellemes filmecskére - illetve háromra, ami valójában egy, csak a YouTube korlátai miatt lett szétszabdalva –, a franciául nem beszélőknek is tudom ajánlani!



Sci-fi témájú képregénypályázat!

A napokban kaptam levelet Garzó Lászlótól, az Avana Egyesület képviselőjétől – mely egyesülettel hamarosan „szövetséget" kötünk –, amelyben egy igen ígéretes képregénypályázatra hívta fel a figyelmemet:

PÁLYÁZAT SCI-FI TÉMÁJÚ KÉPREGÉNYEK RAJZOLÁSÁRA

Az AVANA Egyesület, az Athenaeum 2000 Kiadó Kft. együttműködésével pályázatot hirdet képregények létrehozására.

A pályázaton, minden olyan alkotó részt vehet, aki e művészeti területen pályakezdőnek számít. Az alkotóknak, szabadon választott technikával min. 2 max. 8 oldal terjedelemben, képregényt kell készíteniük. A művek készülhetnek egy írótól választott sci-fi novellából – ebben az esetben kérjük mellékelni az eredeti mű szerzőjének írásos hozzájárulását, amelyben lemond a szerzői jogdíjról és engedélyezi művének képregénybe való átültetését -, vagy egyéni ötletből. Egy pályázó több művel is pályázhat.

A díjazásra az Avana Egyesületnek összértékben 40 ezer Ft áll rendelkezésére, az együttműködő partnerek egyéb jutalma mellett.

A pályázatok postára adásának határideje: 2008. 07. hó 07. A pályamunkákat kérjük eljuttatni az elnök Bódi Ildikó címére: 3100 Salgótarján, Fáy András krt. 86.

A pályázó, a pályázat beadásával hozzájárul, hogy műve megjelenhet az Avana Egyesület kiadványaiban, a beküldött alkotást máshová nem nyújtja be, ill. nem járul hozzá az interneten való megjelentetéséhez sem. A pályázatra beküldött anyagokat csak a szerzőknek, személyesen a H.Con utolsó napján áll módunkban visszaadni.

A műveket egy nyomtatott (másolt) példányban kérjük benyújtani. A pályázati anyagot CD-n, vagy flopin is meg kell küldeni. A képregények 2008. július 14-27 között kiállításra kerülnek a H. Con helyszínén: JAMKK, Salgótarján Fő tér 5.

A legsikerültebb alkotásokat, az Avana Egyesület, egy háromtagú zsűri véleménye alapján díjazza, e művek megjelenhetnek az Új Galaxis, az Avana Arcképcsarnok, képregény esetén (az Avana oldalán novellapályázat is szerepel - a szerk.) az Athenaeum 2000 Kiadó Kft 2008. végén megjelenő kiadványban is, ha a pályamű stílusában, vagy témájában illeszkedik, a Kiadó által megjelentetett képregényekhez.

Eredményhirdetés, díjátadás: a 2008 évi. HungaroCon sci-fi találkozón 07. 26.-án 17 órai kezdettel.

2007. november 28.

Így rajzoltok ti...


Már régóta be szerettem volna linkelni, hogyan rajzol Jean Giraud Blueberry hadnagyot. Érdemes megfigyelni, mekkora méretben készül a képregény egy panelja...

A másik nagy kedvencemtől, Manu Larcenet-től is találtam két remek videót – az ő munkamódszereit itt és itt tekinthetitek meg. Manu időközben blogot is indított, érdemes arra is rákukkantani időnként!

Hírünk a világban...

2007. november 27.

Parlamenti csillagromboló

Itt egy kis előzetes a Kiss Feri által írt, legújabb 6 oldalas képregényemből. Csak a félreértések elkerülése végett, ez a páros csak mellékszereplő.

2007. november 25.

PINKHELL 4. - Előzetes!


És igen, nyomdában a PINKHELL 4. száma! Talán nem hat meglepetésként az információ, hogy egyesületünk hivatalos lapja is a Hungarocomixra jelenik meg, az MKA standjánál azonban a régebbi számokat is megvásárolhatjátok.
Ezúttal két borítóval is jelentkezünk, mivel a lapnak két szekciója, illetve olvasási iránya is lesz – egy „hagyományos" PINKHELL (melynek Felvidéki Miklós készítette a borítóját – fent) és egy, a „Kép, regény, szabadság - 1956" című, az @®©cal közös projektünk során született munkákat bemutató, alternatív szakasz (a borító ezúttal Cserkuti Dávid érdeme – alatta).
A szemléletesen tálalt képes ajánlót pedig Szabó Zolinak köszönhetjük, megtekinthető a Képregény.Net portálon.

Tartalom:

Noname
írta és rajzolta: Felvidéki Miklós

Szivárvány köz: Filozófiák a budoárban
írta és rajzolta: Zorro de Bianco

A kimutathatatlan
írta és rajzolta: Bardon Barnabás

Az életmentő rák
szanszkrit elbeszélések alapján a képregényt készítette: Fritz Zoltán
színek: Szűcs Levente

A pilóta hagyatéka
írta: Szabó Jenő
rajzolta: Fabe
kihúzta: Horváth Henrik
színek: Haránt Artúr

Dermafória
Craig Clevenger regénye nyomán írta és rajzolta: Kiss Gábor

Pen Club
írta és rajzolta: Matheika Gábor

Paralel
írta: Kemenes Tamás
rajzolta: Győri Tibor
színek: Haránt Artúr

Üdvözlet Budapestről
írta: Oroszlány Balázs
rajzolta: Felvidéki Miklós és Lanczinger Mátyás
színek: Kiss Gábor

Rádiók ostroma
írta: Szabó Jenő
rajzolta: Graphit

Parlamenti túlóra
írta: Szabó Jenő
rajzolta: Gáspár Tamás

Az előszót Kiss Ferenc képregényszerető írta.

Papírmozi 3

Szintén a Hungarocomixra jelenik meg a Képes Kiadó 144 oldalas képregényantológiája, a Papírmozi harmadik száma! A borító megvalósítása ezúttal az én feladatom volt, így igyekeztem némi blikkfangot is belecsempészni a témába.
Az antológia befejező történetéből indultam ki, A fényképész c. képregényből, amely eredetileg a Métal Hurlant oldalain jelent meg. A képregény érdekessége, hogy az említett lap egy korábbi borítóját Jacques Tardi különös rajza díszítette. Guy Davis képregényalkotó – akinek Tardi nagy kedvencei közé tartozik –, a borító láttán izgatottan lapozta fel a magazint, hogy a hozzá tartozó történetet is elolvashassa, ám csalódnia kellett, Tardi ezúttal csak a borítógrafikát készítette el. Ekkor támadt az az ötlete, hogy kiindulva kedvence rajzából és igyekezvén megtartani Tardi stílusát, maga alkot egy történetet, mely a következő Métal Hurlant-ben meg is jelent. És persze most nálunk, a Papírmoziban is.
A következő lépés magát kínálta: ismét borítót rajzoltam A fényképészből, ezúttal saját stílusban. A kérdés nyitva áll: ki rajzol belőle történetet? :)

2007. november 24.

Unicum illusztrációk

Örömmel – és persze büszkén – ajánlhatom figyelmetekbe ezt a szép és komoly kiállítású albumot, amely két jeles tagunk, Cserkuti Dávid és Gáspár Tamás illusztrátorok és képregényrajzolók közel három és fél éves, az ismert keserűlikőr reklámkampányában folytatott tevékenységét mutatja be. A Képes Kiadó gondozásában megjelent Unicum illusztrációk a képregényes színtér számára is izgalmas élményt nyújthatnak – nem véletlenül vállalkozott kiadására egy képregényes profillal rendelkező kiadó –, hiszen a három, stílusában jól elkülöníthető, ám felfogásában mégis egységes rajzi világ – a Rejtő-regényekből ismerős idegenlégiósok , a 70-es éveket idéző, hedonista Boondie klubja, valamint a realistább, de mindvégig a dekorativitásra, az ornamentikus, stilizált felüleltek játékára hajazó Red Nextes milliő – egyaránt a képregényes hagyományokból merít, vállal közösséget, hol a 60-as évek francia-belga képregényiskolájával (légiósok), hol pedig a korban ugyancsak ezt az időszakot jellemző, amerikai grafika látványvilágával (Red Next). Persze alkotóinkat korántsem ragadja el a divatos retrohullám „vasútja", párhuzamaik, vizuális utalásaik mintegy kikacsintásként vannak csak jelen az adott stílusok irányába – egyébként kivétel nélkül önálló és egyedi, nagyfokú szakmai tudással kivitelezett munkák kerülnek ki a kezeik alól.
Ajánlhatom hát a könyvet minden, az igényes illusztrációkat kedvelő olvasó számára – sőt, a képregénykedvelőknek külön csemegeként szolgálhat, hogy több „valódi" képregény is szerepel majd a válogatásban! Keressétek hát december elsejétől a jobb könyvesboltok polcain, illetve a Hungarocomix 2007 képregénykiállítás- és vásáron, december 2-án az Aranytíz Művelődési Központban!

A kiadvány fülszövege:
„Cserkuti Dávid és Gáspár Tamás illusztrátorok. Az elmúlt több mint három évben a legismertebb magyar keserűlikőr reklámjainak vizuális megjelenítésén dolgoztak. Munkájuk eredményét most egy kötetbe gyűjtve adjuk az olvasó kezébe. A közel 150 illusztráció, 40 fotó, neves személyek bevezetői mellett eddig sosem látott képekkel is találkozhatunk a könyvben: a rajzfilmekhez készült figuraterveken és a különböző plakátok vagy díszdobozok kezdeti variációin túl bepillantást nyerhetünk az illusztrációk készítésének kulisszatitkaiba is... és ettől lesz ez a kötet igazi unikum!"