Dungeons & Dragons

Sokaknak csenghet ismerősen a Dungeons & Dragons (D&D) név, de ha elárulom, hogy egy 1974-ben indult szerepjátékról van szó, amely amellett, hogy a világ legelső ilyen jellegű játéka és a mai napig talán a legnépszerűbb is, még a műfajban kevésbé járatos olvasóink is a fejükhöz kaphatnak.

A játékra, melynek jelenleg 20 millió aktív "felhasználója" van, azóta egy komplett iparág épült. Kiadója, a Wizards of the Coast pedig folyamatosan jelenteti meg a D&D-hez készült színes-szagos kiegészítő köteteket, melyeket a műfaj legjobbjainak képei díszítenek - így nem csoda, hogy a szerepjáték és fantasy illusztrátorok legfőbb álma, hogy egyszer nekik dolgozhassanak.
Ez Magyarországon eddig egyedül a Boros-Szikszai párosnak sikerült, akik már több szabálykönyvet is illusztráltak, és a Dragon magazin márciusi, illetve a Dungeon tavaly augusztusi borítóját is festették.
Azonban örömmel jelenthetem be, hogy a hazai, érintett művészek köre tovább bővült, hiszen Tikos Péter kollégánk és elnökünk is immár abban a szerencsés helyzetben van, hogy – egyelőre – két remek munka erejéig csatlakozhatott a D&D kiadványok illusztrátoraihoz. (Mellesleg egyik képével éppen a Boros-Szikszaiék borítója által fémjelzett, márciusi kiadványban debütált.)
Péter úgy kapta meg a megbízást, hogy a Jon Schindehette blogján meghirdetett, hat fordulós pályázatára benyújtott borítógrafikája kapcsán figyelt fel rá a legendás senior art director és miután megköszönte neki a részvételt, már mellékelte is a szerződést a két D&D illusztrációra. Ezúton is gratulálok neki! Íme, a pályázati munkája:

A jelenlegi munkái még nem publikusak, de a magazinok PDF formátumban – előfizetés mellett – már letölthetők a Wizards oldaláról itt és itt.

És szokásomhoz híven, ismét egy kis mozgóképes bónusz, amiből kiderül, hogy a kölkök már az E.T.-ben is a D&D-t játszották:

Bocsi, ha nem tartozik ide

Helló, helló. A Conceptart.org-on szoktam mostanság indulni karaktertervezési heti mókában, az e heti téma szupergonosz önarckép volt, és eztet csinálgattam rá. Gondoltam, érdekes lehet.

A ConceptArt.orgon a többi induló munkája is megtekinthető.

Time Bender

Időgörbítők (Time Bender)

A világegyetem legnagyobb létformái, nagyságuk fényévekkel mérhető. Elképzelhető, hogy értelmes lények, de mivel méretükben és fejlettségükben teljesen eltérnek az emberi civilizációtól, kapcsolatot nem lehet velük létesíteni.Rendszerint felcsavarodott gyűrűformában lehet őket megfigyelni, alakjuk ilyenkor saját farkába harapó kígyóhoz hasonlatos. A gyűrű belsejében a rendkívüli gravitáció hatására megszűnik a mi fogalmaink szerinti idő, gyorsulhat, vagy lassulhat, egyes feltételezések szerint vissza is fordulhat. Hogy mi akadályozza meg az Időgörbítő összeomlását saját rendkívüli súlya alatt, nem ismert. Táplálékuk az útjukba kerülő csillagközi por és gáztömeg, de bekebelezik a bolygókat, napokat, sőt akár komplett galaxisokat is, valószínű ezek energiája egyenlíti ki valamely, egyelőre nem ismert módon az irtózatos gravitációt. Fejlődésükről nagyon keveset tudunk, keletkezésükről, vagy esetleges szaporodásukról nincsenek adatok. Egyes elméletek szerint, mivel meg tudják fordítani az időt, gyakorlatilag örökéletűek, azaz képesek önmaguk megújítására, mivel nemcsak öregedni, de fiatalodni is tudnak.Valószínűsíthető, hogy az Univerzum több, megmagyarázhatatlannak tűnő jelensége mögött az Időgörbítők tevékenysége állhat.

Testicle Lurker

Testicle Lurker

A D’Zagum –N’Hudd folyó északi partján élő Podd’l-Dalh-Hudd törzs férfitagjain élősködő élőlény, a szúrócsápúak rendjébe tartozik, melynek egyedüli képviselője. A törzs tagjai számára a lény szent és sérthetetlen. A férfivá avatás alkalmával a serdülő fiúk megmártóznak a folyóban, miközben rituálisan és valóságosan is egyesülnek vele. Ennek során a vízben hemzsegő Lurker lárvák megfertőzik őket, feljutva a húgycsövön, megtelepszenek a herében. A lárva, valamint a belőle kifejlődő lény is itt élősködik, táplálékát a gazdaszervezettől vonja el. A kifejlett lény 30-50 cm hosszú, mérete társadalmi rangot jelent viselőjének. Az évről évre elhalálozó törzsfőnök helyére a legnagyobb Lurkerrel rendelkező férfit választják ki. Tulajdonképpen az állat irányítja viselőjét oly módon, hogy a számára kellemetlen helyzetekre az orrán levő tüske szúrásával reagál, elviselhetetlen kínokat okozva neki. Ebbe a szenvedésbe illetve a legyengülés miatt a fertőzött előbb utóbb elhalálozik, ilyenkor a Huddok a holtestet magas fára helyezik, ahol a Lurker kirágja magát és párt keresve szárnyra kap az őserdőben. Petéit a folyó menti növényekre rakja, ahonnan a kikelő lárvák a vízbe potyognak.