A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Portré. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Portré. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. május 25.

Pran Kumar Magyarországon

Úgy hozta az élet, hogy a 6. Képregényfesztivál egyik díszvendége Pran Kumar Sharma volt. Eredetileg nem a rendezvényre jött volna, hanem május elején, de ahogy megtudta, lesz a fesztivál, összekötötték a szervezők a kellemest a hasznossal, és díszvendéggé avanzsálódott. Mivel vonzódom India kultúrája iránt, ezért elvállaltam, hogy megmutatom neki a város egy részét (akkor még nem tudtam, mire vállalkozom :-)). No de menjünk sorjában.
Egy életrajzi, riportos cikk helyett inkább kis laza beszámolót írnék, személyes impressziókkal.
Pénteken kora délután találkoztunk a hotelban, Bayer Tóni egy kicsivel megelőzött, Ő már Pran szobájában beszélgetett. 18 óra repülőút volt mögötte, ezért szeretett volna még egy kicsit aludni, mielőtt a városba megyünk (ne feledjük, 72 éves bácsikáról beszélünk).
Gyors teendők átszervezésével visszamentem érte kicsit később, és akkor szembesültem, bizony egyedül kell vele eltöltenem a hátralevő napot. Helyzetfelismeréssel arra jutottam, hogy ha már ennyi idős, akkor kifárasztom sétával, és akkor majd hamar aludni akar, ez be is jött. Van tapasztalatom indiai idős bácsikákkal, és ismertem is az akcentusukat, kicsit azt éreztem, mintha egy régi rokon nagybácsit kísérgetnék. Viccesen öltözködött, szürke öltöny, nyakkendő, fehér Rebook cipő, ami minden fényképen erősen fényvisszaver :-D


Az első utunk a kiállítására vezetett, ami a Kossuth klubban volt. Nem tudom, hányan láthatták a kiállítását, nem tudom, mennyire számít reprezentatív helynek, de a koncertterem-előtér-mellékhelyiség-előtér-kantin nem a legvonzóbb hely a málladozó falával kiállításnak. Fotózkodtunk, elmeséltem neki, ez milyen prominens hely, és azért nincs senki a hodályban, mert itt igen nagy éjszakai élet folyik, jazz klub, meg minden.
Városnézés lett beígérve neki, átvillamosoztunk a Kálvinról a Deákra, megnéztük hol lesz az előadás, tetszett neki a központ, egy csomó épület előtt fotózkodott, és mindig ugyanazzal a mosollyal, hihetetlen, szerintem ezt az indiaiaknak tanítják ...


A Deákról felbuszoztunk a várba a 16-os busszal. Aki járt már a Dísz téren tudja, hogy ott van rögtön egy bazár, ahova egy lendülettel be is vette magát. Elkezdett alkudni egy prémes műbőr sapkára, de aztán miután már nekem kezdett kellemetlen lenni, nem kellett neki 15 ezerért. Nos, hát ez nem India, drágább is, meg nem szoktunk alkudozni, főleg nem a várban. Elég változó idő volt, fél óránként ömlött az eső, majd ragyogott a nap. Egy esős pillanatban beültünk egy koppasztó kávézóba beszélgetni. Az akcentusa mellett kellemetlen volt, hogy nehéz volt eldönteni, az akcentus miatt, vagy az általam választékosként számon tartott ismeretlen szó miatt nem értem, amit mond. Azt a taktikát választottam, hogy még mindig kevésbé kellemetlen, ha én mesélek, így nem kell égni, hogy folyamatosan visszakérdezek. Hamarosan rájöttem, hogy nagyot is hall ráadásnak, így elég intuitív módon kommunikáltunk, nagyjából igyekeztem kitalálni mire gondolhat. Szavajárása volt, hogy "I see", de inkább ez amolyan aha, jóva' szerűség volt nála. Amikor nem értettem negyedszerre sem, hogy mit magyaráz (láthatóan kevés információértékkel rendelkező szövegkörnyezetben), akkor alkalmaztam a gimiben a beugrós angoltanárnál alkalmazott technikát: OK. Ezzel le volt rendezve minden :-).
A várban fotózkodtunk a turulnál, a panorámánál, Halászbástya, Mátyás-templom, majd vissza a belvárosba.

Pran megosztotta velem életvitel tanácsait, sok mozgás, mindennap hívjam fel szüleim, meg, ami menet közben eszébe jutott. Tetszett neki a magyar zászló, mert ugyanolyan színei vannak, mint az indiainak, Buddha-Pest szójáték is elcsattant, no meg Attila a rettenetes ős-celebünk. A taktika bevált, a séta és a repülés együtt már eléggé elpillesztette, hazakísértem.
Szombaton a Gödörbe érkezvén szembesültem, hogy a szervezők úgy képzelték, én vagyok a szerencsés, aki az aznapot is vele töltheti, így a rajziskolázás, képregényfesztiválon való barátokkal beszélgetés ugrott......
Beszélgettünk minden féléről, kaptam egy eredeti, karikatúrával, és csirkével ellátott Chacha Chaudhary képregényt.

Ez a kis füzet szerzői kiadás, 10 nyelven, több mint 100 ezer példányban jelenik meg rendszeresen!!! Na jó, India nagy ország. Ami ennél is lenyűgözőbb számomra, hogy animációs sorozatot is készítettek belőle, nem is kevés, 30 perces részeket, és kapaszkodjatok meg, 600 rész készült el eddig!!! WHOOOAA :-D Mondjuk elég gyenge flash animációféleség, de hát kérem, ez Bollywood! De van a figurájából stand up is, meg minden, ami elképzelhető, itt valami indiai esztrádműsorban "Superman"-nel parolázik a figurája.
A színhelyre érkezve Halmos Ádámék a tombolával kicsit megváratták vendégünket, addig igyekeztem kitalálni, mit szeretne.

Akart egy nagy fehér táblát, ahol rajzolhat, de ez nem volt, és az is kicsit a fesztivál iránti fanyalgás, hogy egyáltalán nem lehetett látni kivetítve sem a munkáit, ami kellemetlen, mert őt az indiai Walt Disneyként tartják számon. Aki nem ismeri a munkáit (aki feltette a kiállítást, meg Tónin és rajtam kívül nem is hiszem, hogy látták mások, illetve, akik rákerestek a fesztivál előtt a neten), annak az előadás lehet, hogy érdektelenné is vált. A szervezés kissé laza szerkezete miatt valahonnan a színpadra lökték az amúgy civil vendégként jelen levő Zoli79-et, aki azt se tudta, ki ez az ember, és mit kezdjen vele.

Mivel nem készült rá, improvizatíve igyekezett megoldani a helyzetet. Én nem is mertem odanézni, igyekeztem kicsit lazítani, kipihenni a sokkot, pár emberrel tudtam zavartan beszélgetni, mert közben figyeltem, mikor lesz vége a happeningnek.

Voltak mókás kis Pran féle akcentusos szóviccek, amik nem igazán durrogtak, nyilván mert váratlanul jöttek Zoli79 amerikai szlenghez szokott fülének, ezeket pont hallottam, de nem cikin, hanem inkább aranyosan jöttek, csapódtak le.
Menet közben Sápi Marci húgát, Esztert maga az indiai félistenek teremtették a Gödörben pont oda, ugyanis zseniálisan beszél angolul, és pont most ért haza fél éves indiai túrájáról, úgyhogy csinos kísérővel bővült a városnéző csapat. Kiprovokálódott, hogy együtt menjünk ebédelni (huhh megmenekültem), és csatlakoztunk a többi külföldi vendéghez, akik ebédeltek. Cserkuti mesterrel az öreg kicsit vitatkozott az aktuálpolitikáról, majd szerencsénkre Pran ismét elfáradt, és sziesztázni vágyott, hazakísértük (a szállodába).
Úgy volt, hogy a képregényiskola zsűrizés után még elviszem nézelődni Prant a Duna partra, Váci utcába, de leszakadt az ég, így aztán az eső miatt a programot lefújtuk. Vasárnap reggel 8-kor repült Prágába, ott is valamilyen képregényes megmozdulásra.
Remélem, jól érezte magát, és ha nem is ebben a testében, de még ellátogat hazánkba.

2010. május 24.

BUBORÉKHÁMOZÓ KÜLÖNSZÁM: DARGAY ATTILA

Kiss Feri 2009-es szegedi képregényfesztiválos előadása, és az ott, a helyszínen kiállított eredeti képregények szép tisztelgés volt a sokunk által tisztelt Dargay Attila életműve előtt. Sajnos, amikor találkoztam a képregény és rajzfilmes Legendával, már nem tudtunk beszélgetni, a betegsége miatt. Megörültem a felkérésnek a Buborékhámozó különszámának (Dargay Attila monográfia) borítórajzolására, mert ezúttal is tiszteletem fejezhettem ki a Mester iránt.
A kiadványnak a 6. Képregényfesztiválon történt premierje után közzétenném az eredetileg színes borítót, amit átalakítottam plakátnak.
A tekergő filmszalagot kivéve minden vektorosan újra van rajzolva, tehát semmi bescanelt, vagy netről odaollózott, trace-elt képi elemről nem beszélünk. Ha kell valakinek vektoros Vuk, vagy Kajla, szóljatok, a jogdíjat tessék csengetni a megfelelő kasszában ( nem nálam :-).
A képen természetesen elrejtettem egy sárga csirkét is, ami persze nem Dargay, de jár ...

2010. február 16.

Sentences: The Life Of MF Grimm

Író: Percy Carey
Rajzoló: Ronald Wimbelry
128 oldal, feketefehér
A képregény kiadói adatlapján le lehet tölteni az első pár oldalt.


Nem írok semmi spoilert, de nem is igen tudnék, mert aki ezt megszerzi, az a fontosabb dolgokat már tudja MF Grimmről. Az információk nem úgy épülnek egymásra, hogy bármilyen előtudás befolyásolná a műélményt. Meglepő módon még a magyar wiki is említést tesz MF Grimmről, de nem meglepő módon eléggé pontatlan, pár helyen meg valótlan dolgokat ír az életrajzában.


Annak, aki nem ismerné, kiről van szó: New Yorkban nőtt fel, egy egyedülálló efróemeriken anya nevelte fel. Gyerekkorában szerepelt a Szezám utcában is (tök érdektelen infó, de: Morgan Freeman vitte be a showba). Később, kamaszkorában elkapta az akkor éppen megszülető hiphop kultúra („I have been a witness to the evolution of hiphop from the beginning”), ezzel szinte egy időben kapcsolatba került az utcai bandákkal. Amikor éppen kezdett beindulni a karrierje, kapott 7 golyót, ami után kómába esett és teljesen lebénult. Ebben a merényletben meghalt a legjobb barátja is. A képregényben elmondott gyógyulás elképesztő akaraterőre és félelmetes élni akarási ösztönre utal. Azt hinné az ember, hogy egy rapper karrierjének jót tesz az, ha meglövik, de ez csak ma van így, a 90-es években ez egyenlő volt minden szerződés felbontásával. Mikor kikerült, elhatározta hogy „nagyon, nagyon gonosz ember lesz”. Folytatta a régi üzletét (drogdílerkedett, és minden más tevékenységet is csinált, ami ezzel jár) aminek az lett a vége, hogy életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték . A börtönben elkezdett jogot tanulni, és letornázta az ítéletet 3 évre. 2003 óta szabadlábon van, és arra vár, hogy „valaki egy napon annyira felidegesítse, hogy felálljon a tolószékből”.


Mint azt az eggyel lentebbi poszt kommentjébe írtam: a mű nem tipik gangsta románc, annak ellenére sem, hogy számos helyen megtalálhatók benne annak tipikus építőkövei. Az önéletrajz annak is élvezetes lehet, aki nem tud semmit erről a kultúráról (mármint a hiphopról, nem a bűnözésről persze). Érdemes megemlíteni még azt, hogy egy interjúban azt mondta, először nem érdekelte az ötlet (egy barátja, a Vertigo egyik szerkesztője kereste meg): úgy gondolta unalmas ahhoz az ő élete, hogy írjon róla.


Képregényes szempontból kicsit döcög a mű. Sok helyen túlinformáltak szöveggel a képek, emellett valahol a kép és a szöveg nem is függ össze. A rajzok nem túl egységesek, amit azért is sajnálok, mert Ronald Wimberly az egyik kedvenc rajzolóm, és a képregénynek legalább a fele vizuálisan nagyon ott van - ezek mellett a sutább oldalak még jobban lehúzódnak. Az egészet egyes szám első személyben meséli Grimm, ettől nem olyan zavaró, ha ugyanaz történik a képeken, mint amit már a szövegben is lehet olvasni. Összességében: olyan, mint egy sűrűn illusztrált, egybefüggő narráció, amiben azért van pár olyan oldal, ami képregényes szempontból is élvezetes tud lenni. Ez utóbbiakra érdemesebb bónuszként tekinteni, mintsem elvárásra. Az egyik ilyen gyöngyszem az, ahogyan bemutatta, milyen monoton és céltalan egy drogdíler mindennapja. Ezt be is illesztem alant:


És még egy kis bónusz: A képregényhez készült videó promó.

2010. február 1.

A csúf zsidó zseni, aki szerette a nőket

Joann Sfar Gainsbourg-filmje már a francia, belga és luxemburgi mozikban. Kíváncsi leszek, nálunk mikor mutatják be. Addig is, olvassuk el Onozó Róbert lelkes filmkritikáját az Origón, valamint lessük meg a pillanatot, amint a nőfaló dalszerző-énekes saját alteregójával találkozik:



Végezetül egy kis bónusz – az eredeti Bardot és Gainsbourg a Comic Stripben:



2009. június 19.

Modem, Múzeumok Éjszakája 2


Aki ott lesz Debrecenben Jún. 20-án a MODEM környékén, annak érdemes megnéznie Gutema Dávid és Mikulán Dávid audiovizuális előadását. Nagyon ajánlom. Gutema Dávid nevével képregényes vonatkozásban már találkozhattunk: ő a 3. helyezettje az EU-s képregény pályázatnak. A blogomon olvasható egy kicsit hosszabb poszt a 2D Crew-val kapcsolatban.

2009. február 18.

Horváth Henrik



"Idei első frissítésemet Tikos Péternek köszönhetjük. Ha nem keres fel a napokban, ki tudja, mikor veszek erőt magamon. Na de elmagyarázom: kb. egy hete kaptam Tőle egy üzenetet, amiben megkért, hogy a Magyar Képregény Akadémia blogján indított Portrék sorozaton belül mutatkozzam be én is.
Magyarul, írnom kellett volna magamról érdekeset. Próbáltam, de nem jártam sikerrel. Az alapvető információkon kívül nem nagyon jutott eszembe semmi értelmes. Pedig érthető volt a kíváncsisága: Ki lehet ez a suttyó, aki mindig kötözködik?"



A legendás munkabírású Henrikről köztudott, hogy tetovál, fest, képregényeket rajzol, színez, kihúz és emellett nagyszerű családapa. Kislánya, Lilla, valamint zoli79, Dilibogyó, Vass Ricsi, Tomster, Weapon X, Chavez, Kendra, Geek, kislaci, Kurt Avery Belcher és Matheika Gábor írták meg a véleményüket róla itt.

2009. február 6.

Hromkó István

A 24 órás képregénymaraton egyik, azt Museum című, 24 oldalas képregényével sikeresen teljesítő magyar résztvevője a skarface néven is ismert Hromkó István volt. István kérésemre összefoglalta pár mondatban eddigi munkásságát.


"Budapesten lakom. A szakközépiskolát Budapesten végeztem, valamint a grafikus szakmát is itt szereztem meg. Jelenleg hetente utazgatom, ugyanis a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karán vagyok harmadéves, a rajz- vizuális kommunikáció tanári szakon. Már kisiskolás koromban rajongtam a képregényekért: X-men, Pókember Bosszú angyalai... sőt, rajzoltam is. Sajnos ezek a munkák eltűntek, pedig biztosan befutottam volna velük :)
Szóval gyermekkoromtól rajzolok képregényeket, de a nagyközönségnek bemutatott első munkám a Falanszter volt. A 2008-as Avana pályázatra adtam be, és sikeresen elcsíptem vele a második helyezést."



"Ezek után jött a 38 kaliber. Ezt én írtam, rajzoltam, sokszorosítottam (kis segítséggel) és tűztem, valamint terjesztettem. Mivel szerencsém volt, és a sokszorosítás nem került pénzbe, ezért ingyen adtam azoknak, akik igényt tartottak rá. Volt még pár kisebb, rövidebb melóm, de a világhírnév még várat magára egy picit."



"A 24 órás képregénybe a haverommal, Szigeti Árpáddal neveztünk be, a buli kedvéért. Na jó, akkor még azt hittük, van valami nyeremény is. Később megtudtuk, hogy tét nélküli, de akkor már kíváncsiak voltunk, hogy sikerülni fog-e a megmérettetés. Szerintem sikerült. Azért a művemmel nem vagyok teljesen megelégedve, sajnos nem alakult minden úgy, ahogy terveztem, de a lényeg, hogy sikerült befejeznem."



István blogja itt tekinthető meg.
A képek a következő művekből származnak: Kívánság kút, Falanszter, 38 kaliber, Museum.

2008. október 16.

Kendra

"1964. október 20-án születtem Budapesten. Hivatalosan nem részesültem grafikai képzésben, de jártam rajzolni egy magántanárhoz, remélve, hogy ez segít felvételizni művészeti iskolába. Nem segített. Alapos ismereteket szereztem a hagyományos technikák használatában, de a több lépcsős felvételin éreztem is, hogy nem vagyok oda való, ezt el kell ismernem. A beszélgetés első kérdése pedig így hangzott: "Mi a véleménye a vietnami háborúról? Csak röviden, kérem!" Elítéltem és kijöttem. 14 éves voltam...

Ezek után kizárólag a magam örömére rajzolgattam, és belenyugodtam, hogy én nem vagyok művész. Imádtam a képregényeket, az első darabomat az iskolában cseréltem. Később vásároltam, amit csak lehetett: Pif, Kockás, Mozaik. Mindenféle újságokat, amiben képsorok fordultak elő (például Jucika barkácsolós kalandjai). A Fülest pedig nagymamám vásárolta, és szépen kivágva, összegyűjtve elküldözgette belőle a képregényeket.Kirakatrendezőként kezdtem dolgozni, majd műszaki rajzoló lettem, és pár év után tervezőgrafikus. Transzparensek, emblémák, zászlók, miegyéb. Ez idő alatt szünetelt a képregényrajongásom, másra kellett a pénz. Meg nem is érdekelt az, amihez akkoriban hozzá lehetett jutni. Pár gyöngyszemet azért megvettem anno, például a Képregényes rocktörténet című kiadványt.


8 éve külföldön élek, és nem dolgozom. Egy idegbénulás miatt nem tudom irányítani a ceruzát. Szerencsére az egeret bal kézzel tanultam meg használni, mivel betegségem kezdetén ismerkedtem meg a számítógéppel. Így most már csak számítógéppel "rajzolok". Képeimet Poserrel készítem, PSP-t, PS-t, és ezer más apró kiegészítőt használva hozzájuk. Itt újra kitört rajtam a rajongás, a sok csodás francia és belga kiadvány között. Ennek hátasára kezdtem el nemrég magam is képregényekkel próbálkozni."

(A Balett és Piroska című képregények a fenti képekre kattintva teljes terjedelmükben olvashatók.)

2008. szeptember 10.

Szentgyörgyi Ottó

Szentgyörgyi Ottó 2007 decembere óta publikálja minden idők legbrilliánsabb stripjeit papír(on) névre keresztelt blogján.

Ő magáról így ír: a nevem Szentgyörgyi Ottó. 1987. 03. 03-án születtem egy odaadóan szerető családba, segítségükkel cseperedtem 21 éves szárnyait bontogató művésztanonccá. Végzettségem szerint (úgy is mondhatnám, papíron), fotográfus vagyok. Jelenleg grafikát tanulok, amin belül is különösen vonz a képregények világa. A papír(on) című képregény már egy éve része az életemnek, és ez az első komoly teljesítményem, a maga nagyjából 250 epizódjával. Fogyasszátok egészséggel, mértékkel, jó szórakozást!

2008. augusztus 4.

Szendrei Tibor


Szendrei Tiborról a következőket olvashatjuk honlapján: 1963. február 18-án született Debrecenben. Saját bevallása szerint a kezdet úgy 10 éves korára vezethető vissza. Ekkor fordult érdeklődése a rajzolás felé. Később mégis közlekedésgépészetet tanult, de - milyen érdekes - egy percet sem dolgozott a szakmájában. Helyette inkább rajzolgatott. Autodidaktának vallja magát. Szorgalom és tapasztalat útján fejlődött. Több kiadónak dolgozott az évek során, sőt külföldön is jelentek meg munkái. Számos újság és gyermekmagazin is igényelte illusztrációit. A játékiparban készített rajzokat társasjátékokhoz, festett kártyaképeket, és konceptrajzolóként is megállta a helyét.

Képregényes munkásságáról ő maga így vall: "1987-ben történt az áttörés. Kaptam egy lehetőséget a Vega sci-fi egyesülettől. Preyer Hugó két kisregényéből kellett képregényt készítenem. A forgatókönyvet is rám bízták. Imádtam csinálni, persze munka mellett. Az összes szabadidőm erre ment rá. Annyira belejöttem, hogy magam is írtam egy kis sztorit, amit szintén megrajzoltam. A három történet egy önálló füzetben jelent meg 1988-ban. A kapcsolatom ezután megszakadt az egyesülettel (ne firtassuk, hogy miért). Hamar tovább léptem. Sikerült bekerülnöm a Debreceni Moziüzemi Vállalat dekorstudiójába. Óriás méretű filmplakátokat festettem és sokat jártam moziba. Ez utóbbi munkaköri kötelesség volt. Ekkor keresett meg egy újonnan létrejött kiadó tulajdonosa, kezében az Emberek és robotok című képregényfüzettel, amiről már tettem említést. Azt szerette volna, hogy dolgozzak neki. Ő maga nagy sci-fi rajongó volt, és mint szövegíró éppen rajzolót keresett egy készülő képregénysorozathoz. Így született meg a Találkozás elnevezésű, havonta megjelenő füzet 1989-ben. Hét folytatást élt meg sajnos, de ezután jöhettek a címlapok. A kiadó váltott, inkább könyvkiadásba kezdett, s főleg sci-fi művekkel próbálkozott."

2006-ban Mint a madár című, három oldalas képregényével Tibor bekerült a Galaktika magazin által meghirdetett képregénypályázat döntősei közé, és a lap le is közölte ezt a művet:

A közeljövőben ismét tud időt szakítani a képregénykészítésre, és mint azt megtudtam tőle, egy általa rajzolt történet már kiadás előtt áll. Sőt: "Folytatok még két elkezdett sztorit, ahogy időm engedi és újakat is tervezek."
Kíváncsian várjuk!