2010. július 31.

Megszűnik a Kultúrház


Nyilvánvaló naivitás volt azt gondolni, hogy ezúttal másképp lesz, és a kormányváltás nem hat ki a köztévé kulturális műsoraira (is). Egy olyan műsort szüntetnek most meg, amiben úgy érezhettük, a képregény szerves része a magyar kultúrának. Egy műsort, ahol sokszor vendégeskedtünk, és lassanként nem valamiféle csodabogárként, hanem egy magára találni igyekvő művészeti ág képviselőiként bántak velünk. Egy olyan műsort, ahol nem kellett minden alkalommal onnan kezdeni, hogy mi is az a képregény, és mit lehet kezdeni vele.
A tényekhez hozzátartozik, hogy ez a Kultúrház már egy ideje nem az a Kultúrház volt: a napi programból heti lett, a főműsoridőből "értelmiségi" főműsoridő, kisebb stáb, kevesebb riporter, rövidebb anyagok... aztán mostanra teljesen elfogyott.
A Kultúrház legnagyobb érdeme talán az érzés volt, amit adott: hogy a kultúra a mindennapok elválaszthatatlan része. Az általa teremtett közegben könnyebb volt hinni a hazai képregény jövőjében és Magyar Képregény Akadémiában, aminek az elmúlt éveit valamilyen módon végigkísérte a műsor. Valószínűleg ez a személyes motívum az oka, hogy az indokoltnál némileg drámaibb lett a poszt hangvétele.
A megszűnés hátteréről a comment:comon lehet olvasni.

2010. július 29.

Eisner-díj 2010


A San Diegó-i Comic-Conon kiosztották az idei Eisner-díjakat. A nyertesek listája megtekinthető a KönyvesBlogon. Alább az egyik győztes, Skottie Young munkájából láthatók részletek. Geekék fesztiválbeszámoló-sorozata, úgy tűnik, megrekedt a második, cirkuszmentes epizódnál, de remélem, lesz még azért egy bővebb összefoglaló a hazaérkezésük után.

2010. július 27.

Kittenberger a Roham kávézóban

A Képregény Kedvelők Klubja következő rendezvénye 2010. július 29.-én 18 órától a Roham kultkocsmában (Budapest, VIII. ker. Vas utca 16., az Uránia háta mögött) lesz megtartva „Kittenberger” címmel.
A meghívott vendégek: Brazil (Tebeli Szabolcs) és Somogyi György, a hasonló munkacímű, Galaktika-pályázatra készült képregény alkotói lesznek, akikkel Bayer Antal beszélget.

„A képregényben Kittenberger Kálmán életének kalandos eseményei keverednek a múlt... század elejének izgalmas időszakával, a kor ismert, de mára többségében elfeledett magyar alakjaival, kitalált és irodalmi figurákkal, valamint a steampunk stílus különös gépezeteivel, találmányaival. A fiktív és látványos környezetben játszódó epizódok Kittenberger életének és a kor történelmének valós eseményein alapulnak. A tervezett történet időrendben a sorozat negyedik epizódja lenne.
Főbb szereplők: Kittenberger Kálmán, Áts Ferenc, Boka János, Hercule Poirot, Torday Emil, Alexandre Jan Verbelen, dr. Barthélemy Frimout.”

2010. július 21.

The Storm

Az USA Todayre felkerült 8 oldal a következő nagy Hellboy opuszból, a The Stormból, mely augusztus 4-én jelenik meg odakint. Írója természetesen Mike Mignola, rajzolója továbbra is Duncan Fegredo, a színekről pedig a szintén zseniális Dave Stewart gondoskodott. Az előzetesért katt a fenti képre.

2010. július 20.

Comic Con beszámoló


Rögtön botránnyal nyitott Ábrai Geek Barna és Futaki Attila San Diegó-i Comic-Conról szóló beszámolósorozata az Indexen. Igaz, nem a cikkben, inkább a kommentekben lángolt fel a magyaros virtus. Várjuk a folytatást.

Liszt-képregény 1873-ból

Egy forgatókönyvhöz szükségem volt a fiatal Liszt Ferencet ábrázoló képekre, így futottam bele az alábbi korai képregénybe, amely a Borsszem Jankó 1873. április 6-i számában jelent meg.

A teljes cikk a blogomon olvasható.

2010. július 16.

Meathaüs: S.O.S.


Ma érkezett meg postán a Meathaus képregény antológia legszínesebb és legterjedelmesebb száma. Sorrendben, ha jól tudom, ez a 9. és egyben legutóbbi is. A korábbi kiadványok fekete-fehérek voltak. A kiadótól rendeltem meg (potom $42, postaköltséggel együtt), és olyan kedvesek voltak, hogy hozzácsapták a 4. számot is ajándékba. A bemutató meg a kiadó oldalán található másik bemutató keltette fel a figyelmemet először, meg a neten ingyen elérhető komplett Hanuka képregény (róluk volt már szó itt), de már merem ajánlani mindenkinek az első átnyálazás után is. Mint minden antológiában, ebben is van pár olyan, ami nem nyerte el annyira a tetszésem, de nagyrészt elég egyedi és érdekes képregények vannak benne.

Kiadó: Nerdcore
Nyelv: Angol
Terjedelem: 272 oldal
Szín: Van

Még egy kis érdekesség: A borító rövid bemutatása az alkotótól.

R.I.P. Harvey Pekar

Ilyen hírekért nem szivesen jön fel az ember az internetre. 4 napja hunyt el Harvey Pekar aki számomra az egyik legérdekesebb figurája volt az underground, autobio képregényeknek.
Ezzel a 2 perces firkával próbálok méltatlan emléktáblát állítani az itthon aligha ismert írónak.

2010. július 13.

Asterix magyarítása

A dicséret mindig jólesik, pláne, ha olyasmiért kapja az ember, amit szándékosan csinál. A pár hete megjelent új Asterix-kiadáshoz készült fordításomnak eddig is pozitív volt a visszhangja, most pedig a kiadó továbbított egy véleményt, idézem.

„Őszintén örülök, hogy a világhírű Asterix-sorozat végre méltó fordításban elérhetővé vált a magyar olvasók számára. Fordításához gratulálok, kiválóan ültette át nyelvünkre a francia szöveget. A legtöbb képregény-fordító elköveti azt a hibát, hogy szellemesebb akar lenni az eredeti szöveg írójánál, s ebből csak kínos viccelődés származik. Ön nem ezt az utat járta, ragaszkodott az eredeti szöveg hangulatához, s ezt nagyon helyesen tette.”

Valóban pontosan ezt akartam elérni. Imádom a sorozatot, és mindig bosszantott, hogy egyik korábbi fordítás sem adja vissza az eredeti szellemét. Kétségtelen, hogy az eddigiek szolgáltak remek beszólásokkal, és különösen Tímár Györgynek a Junior Alfa kiadásban megjelent sziporkái nagyon élvezetesek. Csakhogy nem sok közük volt ahhoz, amit René Goscinny leírt...

Márpedig ez egyrészt félrevezeti az olvasót (nem mindig világos, hogy az adott helyzethez mi köze van valójában a humoros replikának), másrészt magát a fordítót is hihetetlenül nehéz helyzetbe tudja hozni. Az alapfeladat ugyanis abból áll, hogy adva van egy vicces történet, benne némi nyelvi leleménnyel, ebből kell egy jól folyó magyar szöveget csinálni.

A versikés megoldás, amit egyébként sokan kedvelnek, különösen sok csapdát rejt magában. A legfőbb gond: minden egyes megszólalásba rímet kell csempészni – márpedig az eredetiben nincs rím (sőt, egyetlen más idegen nyelvi fordításban sincs). Ez azzal jár, hogy még oda is nyelvi humort próbál tenni a fordító, ahol az eredetiben helyzetkomikum volt, nem attól lett vicces az adott kép vagy oldal, amit mondtak a szereplők. Ez már egyenesen átköltése az eredeti műnek, ami szakmailag megkérdőjelezhető.

De ha már mégis ezt az utat választja valaki, hát akkor bizony nagyon erősen fel kell kötnie a gatyáját és minden egyes nyelvi poénnak ülnie kell.

Sajnos, a Tímár-féle verzió nem volt kéznél, így csak a másik két létezővel tudom összevetni a sajátomat, de szerintem ezekből is kiderül a fordítói közelítések közötti különbség. Mindössze két képet választottam ki, a képregény 9. oldalának az aljáról. A teljes képek az új, technikailag gyönyörű verzióból származnak, alatta a Bíró János-féle változat (1989, Egmont), végül pedig a Kopeczky Lászlótól származó legelső (1968?, Forum, Újvidék).

Első kép: Asterix kérdésére a gallnak álcázott római bemutatkozik, és elmondja, hogy került a rómaiak fogságába. A Kopeczky-féle fordítással azon kívül, hogy kicsit irodalmias, semmi gond, Bíró viszont versben próbálja ezt is megoldani. A két rímpár közül azonban az egyik nagyon jó (én köztem/ütköztem), a másik viszont legfeljebb közepes (hazám/lazán), ráadásul a nyelvi rétegek ütközése furcsa hatást ad.
Második kép, első szöveg: noha nem néztem meg fordítás előtt Kopeczky verzióját, apró stiláris eltérés van csak a mondataink között. Tartalmilag az enyém annyiban pontosabb, hogy az eredetiben nem az a lényeg, hogy Lutetia környékén békében élnek a rómaiak a gallokkal, hanem az, hogy Asterixék faluján kívül mindenhol máshol Galliában ez a helyzet. Bíró azonban itt már komoly bajba került (miközben tartalmilag jó a második mondata): az „okkal” a levegőben lóg, kínos megoldás, és az indok/ok szavak egymás után nagyon közel állnak a szóismétléshez (indok-indíték-indító ok).
Második szöveg: Kopeczky fordítása megint csak keresettebb az enyémnél és az eredetinél. Ahol csak lehetett, igyekeztem élő beszédet alkalmazni. A nem éppen intellektuális beállítottságú rómaitól eléggé távol is áll a választékos fogalmazás. A versikés változat pedig itt aztán tényleg nagy gondban van. Őrjáratban/mi járatban - gyenge rímpár, ráadásul , hogy kijöjjön, el kellett hagyni a létigét, ami értelmileg is zavaró egy kicsit. A „kinézek én/volt a zekén” páros sem éppen tiszta, és a „zeke” szót nem igazán szoktuk olyan általános értelemben használni, mint mondjuk a „gúnyát”, ami beleférne, mint valamilyen generikus ruhanemű, ha már egyszer nem sikerült nevén nevezni. De az eredeti mondatnak a tartalma is elveszett, hiszen nem tudjuk meg, hogy a magyarázat szerint kémnek tarthatták a rómaiak. „Ahogy kinézek én” – hát, ebből nem derül ki, miért kellett láncra verni.
Harmadik szöveg: Az eredeti szöveg így szólt: „Les Romains n’ont pas les yeux en face des trous”. A „ne pas avoir les yeux en face des trous” kifejezés magyar jelentése: nem lát tisztán, nem érti, amit mondanak neki. Szó szerinti fordítása: „a rómaiak szeme nem a lyukkal szemben van”. Tehát ez egy nyelvi humor, kisebb szójáték (ugyanis addig nem volt szó lyukakról). A fordítói feladat egy ilyen esetben egy hasonló „értékű” szójáték beszúrása úgy, hogy azért kapcsolódjon is Obelix mondata az előzőekhez.
Sajnos, Kopeczky ezt érthetetlen módon nem tette meg, hanem egy teljesen semleges tartalmú mondattal váltotta ki – nem is világos, miért kuncog Obelix, hiszen se nem vicces, se nem kapcsolódik igazán az előző mondathoz. Bíró esetében pedig eleve itt üt vissza a fordítói koncepció: ha mindenhova viccet tesz az ember, oda is, ahol az eredetiben nincs, mivel jelezhetné, hogy itt viszont van? Hát ő bizony sehogy. És a rím „látjuk/a lyuk” még valahogy csak hagyján, de a „zavarja szemén a lyuk” teljesen értelmetlen, hiszen az embernek nincs lyuk a szemén, még rómainak sem. Valamiért ragaszkodott a „lyuk” szóhoz (ha már ott volt az eredetiben), és ez a lapos poén jött ki belőle.
Pedig szerintem eléggé adta magát az általam választott megoldás: a közhelyszótárban is minden bizonnyal szereplő „rémeket lát” egy betűjének a cseréjével sikerült egy hasonlóan humoros mondatot adni Obelix szájába, amin jogosan nevethet.
Zárszóként csak annyit, hogy Asterixet fordítani nagy élvezet és ahogy haladunk a sorozatban, egyre nagyobb kihívás, hiszen idővel Goscinny kezdte rendesen elengedni magát a nyelvi poénokkal...

A digitalizáló tábla virtuózai XII.


Zhuzhu művésznéven alkot egy újgenerációs magabiztossággal bíró kínai srác (devartos aláírása: "I am the king of the world! hahaha"). Ami igazán lenyűgöz benne, hogy munkái, bár jól láthatóan tabletes alkotások, mégis olyan könnyed és természetes eszközhasználatról árulkodnak, mintha csak papíron születtek volna ecsettel, tollal, vagy ceruzával.

2010. július 10.

Blossza strip blog




Olvassatok ti is Blosszát. Tökjó.

2010. július 8.

Futaki a Zárórában


A magyar közélet egy-egy meghatározó fiatal személyiségével küzdelmeikről, sikereikről, a körülöttünk zajló eseményekről beszélget Veiszer Alinda 25 percben a Záróra nyári adásaiban. Sokoldalú, nyitott, érdekes személyiség, karakteres vélemény; ez jellemzi a meghívott fiatalokat. A csütörtök esti vendég, Futaki Attila többek közt arról is beszél, miért hagyta el a Magyar Képregény Akadémiát.

Feketebárány

A Feketebárány happyendtelenít. Reklámképregények a Rauch Ice T termékét népszerűsítő kampányhoz. Lakatos István munkái.

2010. július 7.

"Elképesztő alakok a rajzokon"

"Tíz évvel ezelőtt egy fiatalember kopogtatott be a megyei múzeumba, akad-e valami rajzolnivaló. Mivel éppen akkor az M7-es autópálya somogyi nyomvonalának feltárásán dolgoztak, szükség volt régészeti rajzolókra. Így hát Balla Krisztián elé tettek néhány leletet, s miután a próba jól sikerült, néhány nap múlva már az ásatásokon találta magát."

Interjú Balla Krisztiánnal a Sonline-on.

Ceruza Gyusza, július

2010. július 2.

3D streetart


Ma kezdődik és vasárnapig tart a 3D CITY Graph-X névre keresztelt rendezvény, ahol a háromdimenziós (hatású) aszfaltfestmények játsszák a főszerepet. A sztárvendég Christiane Jessen-Richardsen, akit a műfaj élő legendájának titulálnak. A művésznő borzasztó rosszul kezelhető oldalán található munkák engem annyira nem győztek meg, de remélhetőleg a Nyugatinál majd bizonyítja, hogy tényleg ő az egyik legjobb: