2010. július 13.

Asterix magyarítása

A dicséret mindig jólesik, pláne, ha olyasmiért kapja az ember, amit szándékosan csinál. A pár hete megjelent új Asterix-kiadáshoz készült fordításomnak eddig is pozitív volt a visszhangja, most pedig a kiadó továbbított egy véleményt, idézem.

„Őszintén örülök, hogy a világhírű Asterix-sorozat végre méltó fordításban elérhetővé vált a magyar olvasók számára. Fordításához gratulálok, kiválóan ültette át nyelvünkre a francia szöveget. A legtöbb képregény-fordító elköveti azt a hibát, hogy szellemesebb akar lenni az eredeti szöveg írójánál, s ebből csak kínos viccelődés származik. Ön nem ezt az utat járta, ragaszkodott az eredeti szöveg hangulatához, s ezt nagyon helyesen tette.”

Valóban pontosan ezt akartam elérni. Imádom a sorozatot, és mindig bosszantott, hogy egyik korábbi fordítás sem adja vissza az eredeti szellemét. Kétségtelen, hogy az eddigiek szolgáltak remek beszólásokkal, és különösen Tímár Györgynek a Junior Alfa kiadásban megjelent sziporkái nagyon élvezetesek. Csakhogy nem sok közük volt ahhoz, amit René Goscinny leírt...

Márpedig ez egyrészt félrevezeti az olvasót (nem mindig világos, hogy az adott helyzethez mi köze van valójában a humoros replikának), másrészt magát a fordítót is hihetetlenül nehéz helyzetbe tudja hozni. Az alapfeladat ugyanis abból áll, hogy adva van egy vicces történet, benne némi nyelvi leleménnyel, ebből kell egy jól folyó magyar szöveget csinálni.

A versikés megoldás, amit egyébként sokan kedvelnek, különösen sok csapdát rejt magában. A legfőbb gond: minden egyes megszólalásba rímet kell csempészni – márpedig az eredetiben nincs rím (sőt, egyetlen más idegen nyelvi fordításban sincs). Ez azzal jár, hogy még oda is nyelvi humort próbál tenni a fordító, ahol az eredetiben helyzetkomikum volt, nem attól lett vicces az adott kép vagy oldal, amit mondtak a szereplők. Ez már egyenesen átköltése az eredeti műnek, ami szakmailag megkérdőjelezhető.

De ha már mégis ezt az utat választja valaki, hát akkor bizony nagyon erősen fel kell kötnie a gatyáját és minden egyes nyelvi poénnak ülnie kell.

Sajnos, a Tímár-féle verzió nem volt kéznél, így csak a másik két létezővel tudom összevetni a sajátomat, de szerintem ezekből is kiderül a fordítói közelítések közötti különbség. Mindössze két képet választottam ki, a képregény 9. oldalának az aljáról. A teljes képek az új, technikailag gyönyörű verzióból származnak, alatta a Bíró János-féle változat (1989, Egmont), végül pedig a Kopeczky Lászlótól származó legelső (1968?, Forum, Újvidék).

Első kép: Asterix kérdésére a gallnak álcázott római bemutatkozik, és elmondja, hogy került a rómaiak fogságába. A Kopeczky-féle fordítással azon kívül, hogy kicsit irodalmias, semmi gond, Bíró viszont versben próbálja ezt is megoldani. A két rímpár közül azonban az egyik nagyon jó (én köztem/ütköztem), a másik viszont legfeljebb közepes (hazám/lazán), ráadásul a nyelvi rétegek ütközése furcsa hatást ad.
Második kép, első szöveg: noha nem néztem meg fordítás előtt Kopeczky verzióját, apró stiláris eltérés van csak a mondataink között. Tartalmilag az enyém annyiban pontosabb, hogy az eredetiben nem az a lényeg, hogy Lutetia környékén békében élnek a rómaiak a gallokkal, hanem az, hogy Asterixék faluján kívül mindenhol máshol Galliában ez a helyzet. Bíró azonban itt már komoly bajba került (miközben tartalmilag jó a második mondata): az „okkal” a levegőben lóg, kínos megoldás, és az indok/ok szavak egymás után nagyon közel állnak a szóismétléshez (indok-indíték-indító ok).
Második szöveg: Kopeczky fordítása megint csak keresettebb az enyémnél és az eredetinél. Ahol csak lehetett, igyekeztem élő beszédet alkalmazni. A nem éppen intellektuális beállítottságú rómaitól eléggé távol is áll a választékos fogalmazás. A versikés változat pedig itt aztán tényleg nagy gondban van. Őrjáratban/mi járatban - gyenge rímpár, ráadásul , hogy kijöjjön, el kellett hagyni a létigét, ami értelmileg is zavaró egy kicsit. A „kinézek én/volt a zekén” páros sem éppen tiszta, és a „zeke” szót nem igazán szoktuk olyan általános értelemben használni, mint mondjuk a „gúnyát”, ami beleférne, mint valamilyen generikus ruhanemű, ha már egyszer nem sikerült nevén nevezni. De az eredeti mondatnak a tartalma is elveszett, hiszen nem tudjuk meg, hogy a magyarázat szerint kémnek tarthatták a rómaiak. „Ahogy kinézek én” – hát, ebből nem derül ki, miért kellett láncra verni.
Harmadik szöveg: Az eredeti szöveg így szólt: „Les Romains n’ont pas les yeux en face des trous”. A „ne pas avoir les yeux en face des trous” kifejezés magyar jelentése: nem lát tisztán, nem érti, amit mondanak neki. Szó szerinti fordítása: „a rómaiak szeme nem a lyukkal szemben van”. Tehát ez egy nyelvi humor, kisebb szójáték (ugyanis addig nem volt szó lyukakról). A fordítói feladat egy ilyen esetben egy hasonló „értékű” szójáték beszúrása úgy, hogy azért kapcsolódjon is Obelix mondata az előzőekhez.
Sajnos, Kopeczky ezt érthetetlen módon nem tette meg, hanem egy teljesen semleges tartalmú mondattal váltotta ki – nem is világos, miért kuncog Obelix, hiszen se nem vicces, se nem kapcsolódik igazán az előző mondathoz. Bíró esetében pedig eleve itt üt vissza a fordítói koncepció: ha mindenhova viccet tesz az ember, oda is, ahol az eredetiben nincs, mivel jelezhetné, hogy itt viszont van? Hát ő bizony sehogy. És a rím „látjuk/a lyuk” még valahogy csak hagyján, de a „zavarja szemén a lyuk” teljesen értelmetlen, hiszen az embernek nincs lyuk a szemén, még rómainak sem. Valamiért ragaszkodott a „lyuk” szóhoz (ha már ott volt az eredetiben), és ez a lapos poén jött ki belőle.
Pedig szerintem eléggé adta magát az általam választott megoldás: a közhelyszótárban is minden bizonnyal szereplő „rémeket lát” egy betűjének a cseréjével sikerült egy hasonlóan humoros mondatot adni Obelix szájába, amin jogosan nevethet.
Zárszóként csak annyit, hogy Asterixet fordítani nagy élvezet és ahogy haladunk a sorozatban, egyre nagyobb kihívás, hiszen idővel Goscinny kezdte rendesen elengedni magát a nyelvi poénokkal...

16 megjegyzés:

Csacso írta...

Ez jó nagy reklám betét lett. Nem is nagyon értem az apropót.
Kár, hogy mások hibáival van igazolva az önön „jóság” :(
Hiba hangsúlyozása visszacsapott a szövegben… (keresettebb)
Én a harmadik (alsó) stílusában olvasnám szívesen.
Hajrá Obelix! ;)

Nero Blanco írta...

Az apropója az, hogy megjelent, és a sok rajz-központú bejegyzés közé befér egy-egy szöveg-központú. :)

Nem az önfényezés egy ilyen posztnak a célja, hanem azt hivatott bemutatni, hogy a szövegírás (azon belül itt konkrétan a fordítás) sem egy olyan magától értetődő meló. Nem elég, hogy az embernek van egy jó ötlete, szép nagyot kell melózni is rajta.

Döntéseket kell hozni, és azokat következetesen végig kell vinni. A korábbi fordításoknak más volt a koncepciójuk, én a sajátomat mutattam be a komparatisztika eszközeivel.

Az elütést javítom, Word barátunk átsiklott rajta.

Névtelen írta...

Egy kérdés: mi volt a baj a LutéCiával?

Alfa: Hogy ezek a rómaiak hova tették a szemüket, hihi!

Obelix elég együgyű, tőle még talán nem olvastam (szándékos) szóviccet.

Nero Blanco írta...

Névtelen: LutéCiával semmi baj, de a helységnevekkel és a létező személynevekkel igyekeztem egy következetes helyesírást alkalmazni. Nagyon sok helyen néztem utánuk, mielőtt kiválasztottam a legmegfelelőbbnek ítélt alakot.

zoli79 írta...

Nahát, Tóni az MKA blogon is blogol.
Ehhez nem kellett beolvasztani az MKSZ-nek az MKA-t, hiszen Tóni megfelelő taktikai érzék szerint ddig is "tiszteletbeli tag" volt...

Haránt Artúr írta...

kérdés, hogy a tiszteletbeli tag státusz mire jogosít fel. blogolásra például nem, az egyértelmű. sőt korábban még a titkos, zártkörű pusztaöklű pince-boksz mérkőzéseinken sem vehetett részt Tóni (kihívóként), persze nézőként eljött párszor. merhogy így döntjük el mindig, kik publikáljanak vagy szerkesszenek a Pinkhellben (remélem nem lesz belőle bajom, hogy ezt elpofáztam)

viccönkívül: szerintem is klassz, hogy bővült a blognak a szövegközpontú posztolói tábora :)

a poszthoz: nekem az a tök érdekes, hogy kiadványonként más színezésűek. még ha nem is teljes a kép, de legalsó a legszebb színű szerintem. az elsőn a neonzöld fű elég furán néz ki

Peter Tikos írta...

Zoli, Tóni azért posztol az MKA blogján, mert pár hete az MKA tagja. Annakidején is az MKA kereste meg őt a tiszteletbeli tagsággal, nem ő az egyesületet.

Nagyon tetszik a poszt, érdekes látni ezeket a műhelytitkokat.
Nekem egyébként az újraszínezett verzió tetszik legjobban, de hát én általában így vagyok ezzel.

Nero Blanco írta...

A színezés alakulása is megérne egy külön bejegyzést vagy akár cikket. Illetve nem is csak színezésről van szó, hanem a színek visszaadásáról, hiszen pl. a korábbi magyar verziók ugyanabból az eredetiből készültek. Úgy általában is lehetne írni arról, hogy mi mindent jelentett a felújítás, és hogy mi történt a "híres" elveszett oldallal (amelyet Uderzo testvére rajzolt újra, amikor az album kiadásánál kiderült, hogy sehol sem találják, noha az újságos közlésnél még megvolt).

Péter kicsit félreérthetően fogalmazott: tiszteletbeli tagnak annak idején valóban az MKA kért fel engem, ám a "rendes tagsághoz" ugyanúgy jutottam, mint bárki más: beadtam a felvételi kérelmemet és a tagság szavazott róla.

(Igaz, kilátásba helyeztem, ha valaki ellenem szavaz, minden létező és feltételezett befolyásomat latba vetve elintézem, hogy onnantól kezdve legfeljebb a szökőévenként megjelenő Panel különszámban jelenhetnek meg a képregényei és Alfabéta-jelölések helyett maximum a "Tiszta udvar, rendes ház" versenyben számíthat sikerre, de erre természetesen nem volt semmi szükség, a fiúk maguktól is megfontolt, bölcs döntést hoztak.)

zoli79 írta...

Nem is gondoltam/írtam, hogy nem az MKA jelölte Tónit tiszteletbeli tagnak anno.

Azt viszont nem tudtam, hogy Tóni már rendes alkotótag lett (mert ugye alkotók a tagok).

"legfeljebb a szökőévenként megjelenő Panel különszámban jelenhetnek meg a képregényei"

A szövegkörnyezetből arra a következtetésre jutottam, hogy ez valami nem jót takar. :D

Nero Blanco írta...

Nem vertük nagydobra, csak szép csendesen megjelent a nevem (nickem) a Közreműködők listájában. Alkotni ezentúl is elsősorban fordításokat és szakcikkeket fogok, valamint besegítek a Pinkhellben olvasószerkesztőként. De írtam már néhány forgatókönyvet is, és még van is pár ötletem a fiókban, félkész állapotban.

Cserkuti írta...

Artúr:
Nem lehet, hogy egy monitorkalibrálás segítene? :))

Tóni:
Gratulálok az alapos munkához! Persze a három képből még nem tudok levonni semmilyen következtetést, de ha megvettem, majd elmondom, hol rontottad el. :)
Az irodalmi "átköltéseknek" szép hagyománya van Mo.-on (Micimackó, Villon balladái stb). Nincs azzal baj, én imádtam Tímár szövegeit az Alfában (Junior Alfa nem volt, az Alfa az Interpress Magazin ifjúsági kiadványa volt, ezért kapta az IPM Junior előnevet).
A "kémeket látnak" poén nekem nem esett le, talán azért, mert nagyon belesimul a szövegbe, nem figyelmeztet semmi, hogy itt vmi nem stimmel, keresni kell egy szándékos ferdítést. Vagy egyszerűen csak béna vagyok, és minden viccen csak akkor röhögök, ha elmagyarázzák.

Haránt Artúr írta...

jóháta a neonzöld rikkítóbb meg távolabb van a sárgától, de rövidebb volt leírni mint a sárgászöldet :)

egyébként netről szedtem egy fórumról a monyómhoz (HP LP2275W) a kalibrációt, szal az is lehet hogy télleg rosszul látom :)

minden esetre nekem nem csak a színek miatt tetszik a 3. hanem, sztem sokkal jobban mutat, ha a fű nincsen úgy átmenetes színekkel megoldva ahogy az első kettőn. a 3. képen csak az égbolton nincsenek lokál színek ahol mondjuk az kell is

Névtelen írta...

"Ez már egyenesen átköltése az eredeti műnek, ami szakmailag megkérdőjelezhető."

Így van, szedjük le a keresztvizet arról a tehetségtelen Karinthy nevű kóklerről is, mert elcseszte a Micimackót. Ami eleve milyen idióta név már, hogy merte átkölteni az eredeti művet, ahelyett, hogy szolgaian adaptálta volna! :)
Tulajdonképpen mi is itt a "szakmailag megkérdőjelezhető" dolog? Műfordítás szó jelentése ugye megvan?

Nero Blanco írta...

Kedves Névtelen,
Nos, bevallom, kissé zavarban vagyok, ugyanis eléggé felületesen ismerem a Micimackó eredeti szövegét, a magyart sem éppen tegnap olvastam. De amennyire emlékszem rá, Karinthy nem értelmezte át alapjaiban Milne szövegét, és hűséges maradt a mű szelleméhez. Nem írta át például az egészet kecskerímesre, és ugyanazokat az eszközöket használta a humoros hatás keltésére, mint az eredeti. Karinthy Micimackó-műfordítása nem átköltés, és a Micimackó név teljesen megfelel az eredeti szellemének, hiszen egy fiúmacinak ad lánynevet - vagyis éppen ugyanannyira "idióta", mint a Winnie.

A műfordítás egyáltalán nem azonos az átköltéssel. Átköltéshez még csak nem is szükséges nyelvet váltani - Shakespeare szinte mindegyik drámája átköltés.

A műfordítás annyiban különleges esete a fordításnak, hogy nem elégedhet meg a tartalom visszaadásával a célnyelven. A műfordítás ugyanis nem csak a szöveg megértését szolgálja, hanem azt is hivatott megértetni az eredeti nyelvet nem ismerővel, hogy mitől is olyan "jó" az a szöveg, mit becsülnek, mit élveznek rajta az eredeti nyelvet ismerők. A lehető legpontosabban kell illeszkednie az eredeti formájához és eszközrendszeréhez. Ha például egy rímes versről van szó, a fordításnak is rímelnie kell, ha viszont szabadvers, akkor a fordításnak is annak kell lennie.

A képregényfordítás is speciális esete a műfordításnak, mégpedig elsősorban abból következően, hogy a képet nem fordítjuk le, csak a szöveget. Ez lényeges kötöttség, hiszen általában van összefüggés, sőt, kölcsönhatás a kép és a szöveg között, nem lehet olyasmit beleírni a buborékba, ami önmagában esetleg vicces ugyan, de nem kapcsolódik a képhez.

Miközben írtam ezt a hozzászólást, kicsit utánanéztem Karinthy Micimackójának. Megtudtam, hogy teljes sorokat, akár fél oldalakat is kihagyott a szövegből, ha nem tudta visszaadni azok nyelvi humorát. Lehet azon vitatkozni, hogy ez szakmai hiba volt-e vagy sem - de az biztos, hogy képregénynél nem alkalmazható. Egy képregényben nem lehet sem több, sem kevesebb szöveget a szereplők szájába adni, és nem szabad sem törölni buborékot, sem hozzáadni újakat. Ezért kell nagyon alaposan áttanulmányozni a művet, és annak fényében kialakítani azt a fordítói koncepciót, amihez tudjuk tartani magunkat.

Ayreon 2084 írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Ayreon 2084 írta...

Hát nem tudom, én a Bíró félén nőttem fel és nekem ez az igazi, pontos vagy nem, béna vagy nem, én sokkal nagyobbakat nevetek rajta mint a másik kettőn... és igazából nekem csak ez számít... :) nem igazán izgat hogy mennyire pontos a fordítás... vessetek rám követ