2006. június 17.

OBSESSION II.

A mai Népszavában jelent meg a fenti cikk, a korábban már említett OBSESSION lemezről. Csatoltam hozzá egy kis színes ízelítőt is, a teljes cikket pedig hamarosan olvashatjátok a Népszava honlapján! Addig is, álljék itt újabb kedvcsinálónak a lapban közölt keretes anyag:

Tartsuk életben!
Az Obsession címmel a CLS Records gondozásában megjelent album lemezbemutató koncertje július 12-én, a Veszprémi Utcazene Fesztiválon lesz. Az élő zene sanyarú helyzetét bemutató lemezen játszó harminchárom zenész – Quimby, Hiperkarma, Kistehén Tánczenekar, MÉZ, Mendellson kamarazenekar, Pribojszki Quartet, Palermo Boogie Gang, Hobo Blues Band, Someday Baby, Zsola és a Vad Orhideák, Nox, Tóth Vera Project, SID, Tea, Ghymes, Misteri Gang, Zorán –, valamint számtalan blues-, dzsessz- és dixilandformáció tagja tevékenykedik. Festők és zenészek festményei díszítik az egyedi lemezborítókat: az egyelőre 300 példányban megjelent korongból nincs két egyforma.


Obsession a kultura.hu-n!

7 megjegyzés:

Szabó Jenő írta...

kicsit off, de Zorán tényleg a playback áldozata. Egy Westeles karácsonyi bulin egy koncertfelvételt tettek be neki playbacknek. Elég abszurd volt, ahogy a sok öltönyös ember ült az asztalánál, miközben a hangszóróban tombolt a közönség. :)

--

Mondjuk kiváncsi vagyok, hogy ilyen példányszámmal mit lehet elérni. Ha tényleg jó, akkor gondolom senki sem fog reklamálni, amikor filecserélőkön terjed majd. :boci:

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Azért szerencsére Zorán a legutóbbi koncertjein (ahol egyébként Szabó Tamás is kísérte) élőben zenélt, de nyilván előfordul vele is (sajnos), hogy a haknizenélés magával ragadja. Ettől függetlenül a playback szerintem minden esetben megbocsájthatatlan! :(
Hasonló cipőben járnak a festők, grafikusok is, elenyésző százalék az, aki tényleg abból él, amit száz százalékosan maga is minőségnek, értéknek tekint. Jobbára a „széklábfaragás" megy...

A 300 példányt nem csak úgy szétszórták, hanem célzottan kaptak belőle a legnagyobb lemezkiadók emberei, producerek, zenei ítészek, újságírók – ha jól vagyok informálva. Éppen az a lényege a dolognak, hogy beszéljenek róla és talán ennél jobb helyekre nem is kerülhettek!

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Egyébként azt sem tartom kizártnak, hogy hamarosan a lemez letölthető lesz – bár erről nem semmit nem hallottam...

Szabó Jenő írta...

> Hasonló cipőben járnak a festők,
> grafikusok is, elenyésző százalék az,
> aki tényleg abból él, amit száz
> százalékosan maga is minőségnek,
> értéknek tekint. Jobbára a
> „széklábfaragás" megy...

őszinten szólva az emberiség 99.9999%-a így van ezzel, de legalább van mire ülnünk. :) (bocs)

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Ezt azért még hosszabban kommentálom, ebben a formában elég szomorú, nem gondolod?...

Szabó Jenő írta...

szomorúnak szomorú, de nehéz ezzel kapcsolatban okosat mondani. ha demagóg részt ugorjuk (miszerint a világ nagyobbik részén ez az emberek legkisebb problémája) azt találjuk, hogy munkaidőben jórészt csak olyan dolgokat lehet csinálni, amiben pénz van, ami távolról ekvivalens azzal, hogy tetszik egy bizonyos közönségnek. (spanyolviasz riadó)

ez még valahol nem baj: természetes alkotói magatartásnak tűnik az arra való törekvés, hogy az alkotásaink sokaknak tessenek. a gond nyilván abból adódik, hogy a közönség és az alkotó közt ott van még pár ember, aki esetleg meghatározza, hogy szerinte mi kell a közönségnek. (no meg hogy kik is a közönség)

és még ez is csak akkor igazán baj, ha a köztes emberek rendre tévednek.

kívülről nézve, valahol nem rossz model azért. benne lenni persze nem mindig rózsás, de akárhogy töröm a fejem, nem látok jobbat. egyáltalán nem valószínű, hogy jobban érezném magam, ha mindenki kontroll nélkül azt csinálhatná, amit ő értéknek tart...

talán épp az internet segítségével előállhat az az állapot, hogy az alkotók közvetlen kapcsolatba kerülnek a közönséggel, és mondjuk egy zenész tényleg az alapján jut majd a pénzéhez, hogy mennyien töltik le a zenéjét. simán lehet, hogy ez a harc lesz az öldöklőbb, és ez kényszeríti majd a legtöbb kompromisszumot az alkotókra.

hamarosan megtudjuk.

ui: csendben remélem, hogy nem csinálok magamból teljesen hülyét.

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Igen, ez egy kellemesnek is mondható állapot, kivéve akkor, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az ilyen módon aktív közönség mennyire nem (vagy igen) takarja a várt befogadót, illetve kell-e számolni valójában egy ilyen "várandós" közeggel.
Erre talán a legjobb példa a teljes művészettörténet.
Kiemelni számtalan, ma már zseniként tisztelt példát lehetne, akik gyakorlatilag ezt a potenciális közönséget le****ták. :)
Nem ettől lettek jobbak, illetve a műveik, hanem mert ténylegesen értéket teremtettek. Ezt viszont megérezték, mert a szakmai tanulmányokat bárki képes elsajátítani, a valódi esszenciát kevesen. Azt gondolom, hogy a kontroll nélküli alkotás eleve zsákutca, nem hiszem, hogy Rimbauld minden kontrollt, vagy feltételt száműzött akkor, mikor "elszállt". Ezek működnek az emberben rendesen, főleg, mikor éveken, évtizedeken át tanulta is őket!
Szerencsére más országokban az általad említett arány kedvezőbb, azaz a vizuális kultúra, az értők hangsúlyossága is jelentősebb.
Cserkuti Dáviddal sokat beszéltünk a "nyugati" illusztrátorok szerencsésebb helyzetéről – nálunk még mindig a buhera és a "fotosop-kaszkadőrök" világát éljük. Remélem, akár a minőségi képregény is képes finomítani ezeken az elképesztően szomorú állapotokon!