2007. február 3.

Uccazaj

Nem képregény, de zseniális! Illetve legalább vizuális... is. Valószínűleg sokan emlékezhetünk még a választások idején a semmiből felbukkanó Magyar Kétfarkú Kutya Pártra, ami „kéremszépen" azóta is folytatja áldásos tevékenységét – ráadásul olyan színvonalon, ahogy itthon más nem műveli az ilyesfajta „utcai szociohekkerkedést". Okos, hasznos és szórakoztató! (Elnézést ezúttal az X-men rajongók kifinomult, művészi kvalitásokra és tartalmi artisztikumokra is joggal éhes táborától – érjék be a nyers valósággal, mégha az néha kimondhatatlan is! :))

8 megjegyzés:

Cserkuti írta...

Néztem már többször. Sokszor találó, olykor csak vicces, de összességében a mindenre nemet mondunk mentalitás kissé hitelteleníti az egészet. Nem mondom, hogy neki kell megoldást is találnia, de megkérdőjelezni alapvető dolgokat (pénz, autós közlekedés szükségessége) kissé anarchisztikus gondolkodásra vall. Ez az a pont, ahol sztem mégis fel kell kínálni egy alternatívát, h hitelesek maradjanak a "nemjeink".

gabor írta...

Erre röviden nem lehet – jön az apróbb kisregény! :)

eLeM írta...

sztem tökjó, hogy vannak, akik színvonalasan szólogatnak be, használható ötletekkel, kritikákkal... amikor szinte mindenki, a "nép" már teljesen eltunyult, jólesik valami friss hangba ütközni

zhal írta...

Én is nagyon értékelem őket, mert legalább gondolkoznak, nem csak a bamba fogyasztás, legalábbis ez látszik rajtuk. Mégha tovább nem is jut a dolog, de legalább elkezdődik. Egyébként képregényközeli alkotásuk is van: http://www.mkkp.hu/bp.html

Tikos Péter írta...

Vajon hány fát vágtak ki a ezen plakátok papírjainak elkészítése érdekében? És vajon a plakátragasztó környezetbarát-e? És a nyomdafesték? Mi lesz ezzel a sok szeméttel, ha lemállanak a falról? És különben is: hol van Wally?

Névtelen írta...

wally-t elnyelte a mély gondolatok szennyező anyagokkal megbolondított tengere...

asszem.

zoli79 írta...

Mókás, de azért demagóg is.

Zorro de Bianco írta...

Gábortól elmaradt a kisregény, de azért pár mondatot hozzáfűznék mégis.
Nem hiszem, hogy ilyesmire ne lenne szükség, mindamellett egyetértek Dáviddal: alternatívát nem kínál. De az ő, a mi feladatunk? Én úgy érzékelem ezt a jelenséget, mint a néha jogosan felbukkanó felkíjáltójelek egyikét, nem hiszem, hogy műszaki leírásoknak is kellene mellé társulniuk. (Pedig vannak olyanok, néha hallgassatok egy kis Hortobágyi Lászlót, ami éppen csak a filozófia/szociológia megközelítést illeti.)
A 70-es évek derekán a punk mondott nemet valamire, ami valóban abszurd, totálisan igazságtalan és mindamellett ostobán konformista volt (ma is az :)), de nem kínált alternatívát, nem az volt a feladata. Ellenben olyan mozgalmat indított útjára, ahol egy addig még - főleg a munkásosztály köreiben - nem tapasztalt kreativitást sikerült egy olyan totálisan kilátástalan generáció tagjaiból szárbaszökkentenie, hogy a fal adta a másikat. Illetve nem is a vakolat, sokkal inkább a későbbi zenei, irodalmi, képzőművészeti (képregényes) formációk merítettek abból a feneketlen kútból, amit végül a konzumiparnak szokás szerint sikerült beszippantania. De ez is törvényszerű.
Attól mert valami konkrét dolgokra mutat rá, amelyek közhelyként (köz-hely), de igen fájó problémaként örökérvényűek és egyre aktuálisabbak, még nem feltétlenül demagógok. Persze egy legyintéssel elintézhető - egyelőre...