2007. október 14.

Strigoi! Moroi! Ordog!

A vámpírmotívum, valamint annak magyar és román vonatkozásai
Mike Mignola műveiben

„Szeretve tisztelt uram, üdvözlöm a Kárpátok peremén. Már igen várom.”
(Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei)

Abban, azt hiszem, mindenki egyetért, hogy ha Mike Mignola, akkor Hellboy. Az alkotó és kreatúrájának neve örök időkre összeforrt. Ez a zseniális karakter, hihetetlenül szórakoztató sorozat és összetéveszthetetlenül egyedi rajzstílus hozta meg az elismerést és a gótikus pop artba oltott viktoriánus szuperzseni státuszt alkotójának, aki azt megelőzően – ahogyan önmagát jellemzi – tűrhető szuperhős-rajzolóként tevékenykedett. Az olyan adaptációk mellett, mint a Chronicles of Corum (1987) vagy a Fafhrd and the Gray Mouser (1991), egy idő után már Superman és Batman füzeteket is Mignolára bíztak. Így alkothatta meg a Sanctum című Batman epizódot (a Batman: Legends of the Dark Knight sorozat 54. száma – 1993), melyet úgy emleget, mint az első Hellboy képregényt. Hellboynak ugyan színét sem látjuk az említett műben, viszont Mignola itt már alkalmazza azt a jellegzetes és összetéveszthetetlen rajztechnikát, amely azonnal a védjegyévé vált. Korai műveihez képest, melyeket a ’80-as években alkotott (például a gyengécske Rocket Raccoon 1985-ből), a ’90-es évekre munkáiban egyre nagyobb szerepet töltenek be az árnyékok: az átmeneteket a legritkább esetben tartalmazó színes felületek mellett mind nagyobb és nagyobb fekete foltokat alkalmaz. Ha profánul akarnánk fogalmazni, mondhatnánk, hogy amennyire következik Prattból Miller, úgy nőtt ki Millerből Mignola - ám ahogyan a Sin City alkotójának, úgy neki is sikerült túllépnie előképein, és egy egészen egyedi stílusban egyesítette példaképeinek hatásait.

A viktoriánus hangulatot és gótikus horrort Mignolánál méginkább erősítik a sokszor egy az egyben beemelt metszetek, szobrok, domborművek képei, melyek egyfajta tiszteletadást is kifejeznek. Így találkozhatunk Albrecht Dürer, Francisco Goya vagy a Vlad Ţepeş vajda képmását a XV. században fába metsző lübecki mester alkotásaival a B.P.R.D.-tagok kalandjainak aláfestéseként. Ám ez nem a varrógép és egy esernyő véletlen találkozása a műtőasztalon: a korabeli képrészletek itt a képregényoldalak szerves egészévé válnak.

(A cikk teljes terjedelmében a Buborékhámozó című képregényes szaklap 3. számában olvasható. A lap megvásárolható az Eduárd képregényboltban és rendezvényeken.)

4 megjegyzés:

Cserkuti írta...

Olvastam volna tovább...
Kénytelen leszek megvenni a lapot. Vagy kölcsönkérni a tiszteletpéldányodat
.

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

http://index.hu/cikkepek/0710/kult/vasar//.gdata/gpb_feketeto%20186.jpg

Muhahaha!

raveon írta...

Azt árulja már el nekem valaki, hogy a kép melletti fehér izé mi célt szolgál? :)

Tikos Péter írta...

Dávid: ha megvásárolod a lapot, azzal a magyar képregénykiadás szekerét tolod előrébb pár milliméterrel :)

Zorro: Nyáron voltam Törcsváron, amit Drakula-várként reklámoznak Romániában. A valóságban semmi köze hozzá, hiszen a történelmi Erdélyhez tartozott, de az egyébként gyönyörűen fennmaradt/helyreállított, vadregényes várkastély tövében lépni nem lehet a képen láthatóhoz hasonló árusoktól. Ott van minden, ami Drakulás: póló, bögre, terítő - de ismerek olyat, aki ebben a bazárban vásárolt magának komplett szamurájkard-készletet :P

raveon: az valami mamutagyarszerű "tartó". A képen több "tartó" is látható: tolltartó, kávétartó, virágtartó...