2008. január 28.

Nicolas de Crécy: Le bibendum celeste

Immár teljes terjedelmében feltettem – rajzokkal, fotókkal, hivatkozásokkal bővítve – az oldalamra a Nicolas de Crécy-ről szóló rövidke tanulmányomat, amit a Buborékhámozó 2. számában publikáltam. (A folyóirat többi száma is megvásárolható az Eduárd Képregényboltban!) E! – vagy hogy is mondják. :)

7 megjegyzés:

Haránt Artúr írta...

ez nagyon jó! a figurák elsőosztályúak, a környezetei is elsőosztályúak, az akvarell+fekete kontúr stílus ugyancsak, nekem nagyon bejön (frankón azt hiheti innentől bárki, hogy én képtelen vagyok fikázni a dolgokat, de ez is őszintén mondom, hogy tetszik)

amúgy amikor még nem futottam végig a cikket és csak ennél a képnél tartottam:: http://bp2.blogger.com/_0ZCpdnr16Rs/R505ARLWfTI/AAAAAAAAAnA/VR7aBh2Pwj4/s1600-h/02.jpg
nekem is Grosz, meg úgy eleve az új tárgyilagosság képi világának egy része ugrott be (de akár Dix, vagy Schlichter valamelyik "berlini éjszakás" képe is passzol ehhez a képi világhoz), nagyon birom a német új tárgyilagosságot, legalábbis régen nagyon imádtam

leginkább a városaiért "irígylem" ezt a csávót, én nem szeretek környezetet rajzolni, midnig csodálom ha valaki ilyen szép és magvas városképet tud rajzolni, általában olyan érzése van az embernek a képregényben látható városképekről, mintha nem lakna senki a felhőkarcolókban, de pölö itt szinte hallja az ember a város zúgását

mégeccer kössz bemutatást

U.i.: azért egy picit kötözködök de Crécyvel: a kereszténység (legalábbis ha az alap oldschool "irányzatot" nézzük) az nem humanista vallás, meg úgy eleve a "könyv vallásai" közül egy sem: a judaizmus és az iszlám is Isten központú vallások

de persze értem hogy értette azt deCrécy, csak más az ismeretünk a vallások jellemzőiről, ami mondjuk sztem valszeg senkit nem érdekel :)

raveon írta...

Ez tényleg marha jó, csak már annyi minden van a beszerzendős listámon. :)

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Igen, azt gondolom, hogy Crécy ezt abban az értelemben mondhatta, ahogy a kereszténységet „címszavakból" ismerhetjük: megbocsájtó, aszketikus, szeretetközpontú stb.
Biztosan nem vájkált olyan mélyre, mint mondjuk Hermann Nitsch... :P

Haránt Artúr írta...

OFF/érdekes, hogy pont akkor lett (intézményen belül) a legembertelenebb a "kereszténység", amikor megjelent az emberközpontúság (külső reklámként). akkor kezdődtek a főbb gondok amikor mindent emberi kézbe adtak, az ítélkezést és a büntetést is...

amúgy Hermann Nitsch sztem fullateista :), és összekeveri a teológiát a vallástörténelemmel... meg a disznótorral :D

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Nitch... :)
Miután ez szerencsére nem fórum, részint offolok. Úgy, hogy közben nem próbálok meg Nitsch fogadott prókátora lenni. ;)

Először is (hátha valaki nem ismeri az urat) pár címet belinkelek - nyilván azokat, amik érdemben szólnak a munkásságáról:

http://www.btmfk.iif.hu/990618_h.html

http://www.balkon.hu/balkon04_11_12/05nitsch.html

http://www.balkon.hu/balkon05_07_08/06mestyan.html

http://www.c3.hu/~ligal/74.htm

Stb...

(Ezekből külön csemege a Mestyán Ádám barátom kötet-kötöttsége, akit egyszer már Pinkhell előszóíráson is fogtunk, eredménytelenül...)

Nitschről valóban lehet azt állítani, hogy ateista, ha ez a meghatározás a vizsgálódó-hívő és nem a feltétlen-hívő emberre vonatkoztatható. Nyilván nem a kommentekben kell kitárgyalni azt, hogy mennyire "érvényesen" hisz bármelyikünk is, viszont az említett művész éppen azzal az érzékenységgel és azzal a "reneszánsz", tehát számba vevő, rendszerező, megfigyelő és akár pszichoanalitikus attitűddel tekint a különböző (illetve nagyon is összefüggő) hagyományok (legyen az mitologikus, köztes értelemben pogány vagy vallásos terület) összefüggéseire, amit én magamon is érzékelek. Ezt viszont nem tekintem ateizmusnak. Persze erről már sok vitát végigfolytattam, de azt hiszem, ez a posztmodern viszonyulás adott - vagy éppen nem kívánatos manapság, elfogadom.
A 60-as, 70-es évek akcionizmusa egyáltalán nem volt ateista, sőt... Csak éppen nem kapcsolhatta ki a szélesebb rálátást, a pszichoanalízis nyitotta kapukat - illetve nem engedhette meg magának azt a sok esetben kényszerű alázatot, már ami a művészetet illeti, amit Caravaggio még természetesnek vélt. Ez csupán korszakfüggő.

Nitsch nekem sokat adott, illetve inspirált. A Vak Vetés performanszaim merítettek a formai világából, bár tény, hogy nagyon mást csináltam, mint az orgia-misztérium színház - itt egyezünk: beteljesíthetetlen ma az a Létélmény, amit ezekben kitűzött céljául. Maradtam a színháznál... :)

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Hehe, már legelőször elszúrtam a nevét: Nitsch. :))

Haránt Artúr írta...

amúgy engem nem háborított fel a disznós magyaroszági cucca amit valami volt "szent" épületben csinált (mondjuk nem is nagyon tetszett, de ennek szimpla esztétikai okai voltak :)). emlékszem mekkora műbalhé volt azzal kapcsolatban... mekkora álszentség amit akkro mondtak sokan, hogy "megsértettek a katolikus öntudatunkban", miközben más sértések (amik valódiak) meg hidegen hagyják ezeket a "tisztes hívőket" :)

nem akarom védeni Nitsch urat, csak én is hoztam eg példát, hogy attól mert valaki vallásos még simán lehet ateista (sőt). az ilyen emberek akik kultúrális pakkban kapják a vallásukat -úgy hogy semmit nem tudnak arról szinte- inkább ateisták (de lehet az angosztikus inkább jobb a szó) mint Nitsch, de a Nitsch féle "érdeklődést" sem nevezném teizmusnak, ennyi erővel a national geographic szenzációhajhász "eddig rosszul tudták, de mi megmondjuk a frankót" filmjein nyáladzó kispolgár is teistának nevezhető lenne :)

szerintem az effajta "érdeklődés" nem újkeletű, az embereket mindig érdekelte az érzékszerveken túli valóság (teljesen érthető és egészséges egy bizonyos szintig). az hogy 100 éve volt egy erősebb "tudományos" euforia az nem jelent semmit, ennek a 100 eufóriának vannak még zászlóvivő kövületei mintpéldául Richard Dawkins, de ugyanúgy el fognak tűnni mint a felvilágosodás idején az ostoba egyházi képviselők :)

(mostaztán odamondtam nagybüdös frankót, hogy a macskarúgja meg! :))