Budapest, 1940. A II. bécsi döntést követően némi remény mutatkozik arra, hogy a reviziós törekvések új hátszelet kapjanak, az országnak azonban túlzott bizakodásra nem lehet oka, hiszen a világháborút lezáró bécsi bombázások tragikus következménye egyszersmind meg is pecsételte a Kárpát-medencében élők további sorsát. A britek által bevetett és idő hiányában egyáltalán nem tesztelt biológiai fegyver nem várt hatást eredményezett: a vegyi permetezés okozta, gyors lefutású, de minden esetben halálos kór már-már egy egész nemzet halálát fenyegeti.Leiter Jakab gróf eredményes kutatásainak hála, úgy tűnik, az ellenszer készen áll, a vírus esélye jelentősen csökken, sőt, megfékezhető, ha a kellő mennyiségű vakcinát képesek előállítani. A Kormányzó természetesen mindenben a rendelkezésére áll – igaz, a tudóstársadalom eleinte kétkedéssel fogadja a szérum hatékonyságát...
Jakab azonban bizakodó, s olyannyira inspirálja saját felfedezése, hogy személyes érdekeinek is képes alárendelni a tudomány lehetőségeit, amelyek nem várt következményekkel járnak magánéletére.
A tiltott és megbélyegzett szerelem szövevényes drámája egy vészterhes korszakban? Talán...
Mindenesetre az első figuraterveket most közzéteszem. A hatásvadász bevezető, remélem, senkinek nem vette el a kedvét, és kíváncsi lesz a Bétaville-re, amihez sikerült egy olyan remek színezőt is megnyernem, mint Haránt Artúr. A történet a Pinkhell 5. számában kezdődik el, stílusosan a „BŰN" tematikával foglalkozó számban.
Bejegyzések
4 megjegyzés:
Hű, pulp, retroszuperhősök és minden ami kell!
A saját album mikor jön ki? :)
Mint rendszeres kétkedő, a sztori érdekes –remélem hellboy szintű misztikummal lesz átitatva. Úgy tonnaszám jöhet ;)
Gróf -Korcsmáros szerű stílusa helyett, inkább saját volna jó :X
Náci katonának eléggé hosszú a nyaka, de mint írtam –hellboy szintű(szerű) dolog jöhet :)
Szóval egy remek végeredményt is simán kinézek belőle! ;)
Hát igen, miután befejeztem a forgatókönyvbe oltott szinopszist :), magam is rájöttem, hogy bőven meghaladja a sztori a 20 oldalt, de hát üsse kavics, majd folytatásokban közlöm és ha pozitívan fogadják, egyszer albumban is érdemes lenne kihozni – van még ugyanis egy rövidebb sztori, ami témájában illeszkedik hozzá (az „Angyali párbeszéd"), azt bónuszként hozzá lehet csapni. ;)
Csacso, valóban éles szemed van – és nem hazudtolod meg „rendszeres kétkedő" mivoltodat :) –, a Korcsmáros-szerűség ott bújkálhat a dologban, viszont ezúttal éppen hogy igyekeztem „levedleni" kaméleon bőrömet és azt a leginkább saját stílust (értsd: ami a legkisebb erőlködés nélkül a kezemre áll, tehát az alkatomból fakad) előbányászni, amiben még anno a Kisképzőben rajzolgattam – hol a padra, hol a matekfüzetbe.
Viszont ahogy felöltöztettem a gróf figuráját, nekem is beugrott a „Vörös és fekete" vagy valamelyik Conan Doyle. De ezt két dolognak tudom be: egyrészt, annak idején nagy hatással volt rám Schiele posztszecessziós és kissé hullámzó vonalvezetése, ami mutat némi rokonságot Korcsmáros stílusával is, bár ő sokkal szálkásabbra vette a figurát, a tónusok felrakásánál pedig kevésbé volt olyan finom, mondhatni „nagyvonalúan" kezelte az árnyékos felületeket. Másrészt, ha már van egy árnyalatnyi hasonlóság a vonalvezetésben, ebben a korabeli felöltőbe öltöztetett alak kinél ne idézné be a fent említett műveket? Nálam is, bár az arc karaktere már csak azért is eltérhet a jól ismert Korcsmáros portréktól, mert egy élő emberről mintázom, aki megszólalásig így néz ki, tehát nem egy „summázat" vagy megálmodott típus, mint ahogy Korcsmárosnál az.
Ha majd a kész oldalakat is látod, remélem, ez a hasonlóság kevésbé jut majd az eszedbe – ezúttal még csak meg sem fordult a fejemben, hogy másnak a bőrébe bújjak.
Sajnos a hosszú nyakú katonát elszúrtam, úgyhogy megyek is és fellapozom a Barcsay anatómiát – Fazekas mester is megmondta, hogy mindent nem lehet fejből rajzolni. ;)
Huhh ez tényleg erős anyag lett így megbocsájtom hogy nem fordított sorrendben postoltad a rólam szólóval :)
Amit pedig köszönök.
Gratulálok az eddigiekhez! Lapra fel!
Megjegyzés küldése