Allegro non troppo

Valamikor az átkosban – olyan 10 éves lehettem –, Juhász Előd lótás-futásának köszönhetően, kolosszális élményben volt részem. Két Csepregi Éva és három tenor közt életem egyik legzseniálisabb animációjához volt szerencsém és csak ma jutott eszembe, hogy utánanézzek, hátha fent kering a neten...
Bruno Bozzetto, a népszerű olasz rajzfilmes 1938-ban született Milánóban és már 20 évesen elkészítette első rövidebb animációját. A boldogtalan kisember, Signor Rossi figuráját '76-ban formálta meg először. A karakter több kisfilmben is szerepelt, de a legemlékezetesebb daraboknak mégis a Mr. Rossi boldognak tűnik (1976), a Mr. Rossi álmai (1977) és a Mr. Rossi nyaral (1977) bizonyultak. 1968-ban western-paródiát készít West and Soda címen, majd egy szuperhős paródiával folytatja, a VIP my Brother Superman-nel.
De a máig legismertebb munkája – melynek egy szeletéből, anno a hazai közönség is ízelítőt kaphatott – egy több felvonásból álló, klasszikus zeneműveket vizualizáló remek, az Allegro non troppo (1976). A Zenebutikban Ravel Boleroját láthattuk, de a YouTube-on tovább bóklászva, ráakadtam a többi szeletkére is. Debussy, Sztravinszkij, Dvořák, Sibelius és Vivaldi örökzöldjeihez hihetetlen humorral és egyben komoly, súlyos aktualitásokkal fűszerezve építi hozzá azt a félig-meddig groteszk, de éppen a rajzolt, absztrahált világ szabadsága, asszociációs csapdái nyújtotta pluszt, ami után Bozzetto amőbái és „pomogácsai" nélkül én már a Bolero-t sem tudom másként, mint az abszurd evolúció mozijaként hallgatni.
(A Boleroból két változat is szerepel a megosztón, én a jobb képminőséget választottam, de ennek az az ára, hogy feljebb kell tekerni a hangerőt – érdemes!)


Ravel: Bolero – első felvonás:


Ravel: Bolero – második felvonás:


Ravel: Bolero – a tragikus befejezés:


Debussy: Egy faun délutánja:


Vivaldi: C-dúr koncert:


Sztravinszkij: L' uccello di fuoco: