2008. június 29.

Akadémisták a Másokban

Nem vagyok gyakori látogatója a Mások újság honlapjának, de ma sikerült egy érdekes cikkbe botlanom az archívumban. Már régóta tervezem, hogy felszaladok a szerkesztőségbe, hogy magamhoz ragadjam az elmúlt időszak termését, hiszen a lap tartalma – pár vezető cikket leszámítva – kizárólag nyomtatásban hozzáférhető – ezidáig, de erről lentebb... (Már csak azért is kíváncsi vagyok, mert a tavalyi év őszén azokat a Szivárvány köz stripeket és epizódokat is közölték, amik azóta születtek – és többnyire az Eduárd fapados képregényújságban, valamint a Pinkhellben jelentek meg –, amióta az első, nyolc oldalas – és sajnos félbemaradt – sztorimat publikáltam náluk.)
Ráadásul a történethez az is hozzátartozik, hogy 2003 elején a két szerkesztő, Laci és Gábor kérésére kezdtem bele a képregénybe, sőt, nekik köszönhetem azt is, hogy – a gyerekkori rajongásomat követő űr után – ismét rátaláltam a kilencedik művészeti ágra. Különben még ma is festenék... :) Hosszas unszolásuknak beért a gyümölcse: egy színházkritikus barátommal karöltve kitaláltuk a Szivárvány közt, aminek a kedvéért a Mások színes melléklettel bővítette az addig fekete-fehér tartalmat. Ezután már csak egy lépés volt a rajz.film.hu pályázata és a Magyar Képregény Akadémia megalakítása.
De visszatérve a mai felfedezésemhez... Sajnálattal olvastam, hogy a netes sajtó a Mások felett is „győzedelmeskedett", így Laciék kénytelenek a továbbiakban kizárólag online szerkeszteni a lapot, pedig az első Mások még a rendszerváltás előtti években jelent meg, mint szamizdat kiadvány – végül hosszas utánajárást követően, hajlandóak voltak végre hivatalosan is bejegyezni a lapot – és az elmúlt, majd 20 év alatt számtalan jelentős akadályt küzdött le sikeresen a kitartó szerkesztőgárda. Az online-ra történő áttérés okán, az áprilisi számtól már pdf-ben is olvasható a Mások, így akadtam rá az alábbi cikkre, ami érdekes meglepetéssel szolgált:
A fenti írás után pedig oszlopos tagunk, Bardon Barnabás (Saban) képregénye következik, amit az alkotó beleegyezése nélkül nem szeretnék itt közzétenni – igaz, a pdf-fel az is letölthető.
Barna egyébként lassan már egy éve készíti a meleg témájú képregényeit a lapba, erről a – szintén a Másokban megjelent – vele készült interjúból is értesülhetünk. Mellékes vélemény, hogy én azért szívesebben olvastam volna ezt az írást valódi interjú formájában, bár tudom, hogy Barnabás nem az a szószátyár típus. ;)

4 megjegyzés:

leső rezső írta...

hello, én megnéztem azt az egyoldalas képregényt (zsomborost), tetszett. a többit is szívesen meglesném, de a régebbi archív anyagoknál, ha jól láttam, nincs képanyag, sajnos..

feki írta...

Nem gondoltam volna, hogy ennyi pornófilm és szexshop hírdetés van a Másokban.

Peter Tikos írta...

Zorro, melyik számban van Barna Saban képregénye?

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Ebben az áprilisiban is van ugye egy, a régebbieknél pontosan nem tudom, hogy melyikben szerepelt, de megkérdem majd Sabant. Viszont létezik egy zsomboros blogja is, amit most szintén nem találok – oda kizárólag ezek a munkák kerültek fel.

Feki, erre két magyarázat lehetséges. Egyrészt, a Mások a rendszerváltás óta az egyetlen meleglap az országban és mint egy szexuális kisebbség orgánuma, minden, ezt a csoportot érintő téma, info, hír, illetve hirdetés helyet kap benne. Így fordulhat elő, hogy egy Thomas Mann tanulmány után az első hazai fétisboltról olvashatunk. :) Elismerem, ez elég abszurd, de ez van.
Azt azért máris korrigálom, hogy az egyetlen meleglap lenne a Mások, mert a Boxer magazin, ami kb. 2 éve jelent meg először és dizájnjában, képanyagában messze lekörözi a Másokat, viszont annak ellenére, hogy felvehetné a versenyt egy Cosmopolitannel vagy Men' Health-szel, tartalmilag is hasonló – legalább is, amit én olvastam eddig belőle –, ergo egy nyugati típusú életmódmagazin. Amivel semmi baj sincs, csak én még akkor is szívesebben olvasom a Mások kulturális rovatát, ha az néha színvonalában elég hullámzó. Fura egy helyzet ez, de van annak egy bája, hogy az önjelölt, lelkes egyetemista és a vérprofi színházkritikus egymást váltja egy rovatban. :)
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a Mások ugyan egy fura hibrid-szerűség, de még ezzel együtt (és igen, a pornófilmes-szexshopos hirdetésekkel együtt) igen fontos szerepet töltött és tölt be a hazai meleg szcénában.
A másik ok pedig az, ami miatt a lap online megjelenésre kényszerül: sajnos itthon még mindig nem tolonganak a komolyabb cégek, hogy hirdessenek egy meleglapban, holott ez máshol kimondottan presztízst jelent. (Azon világmárkák itthoni képviseletei – akikről tudjuk, hogy rendszeres hirdetők a kinti meleg médiában – is elzárkóznak ettől a lehetőségtől idehaza. Rejtély, hogy miért...) Így fordulhat elő, hogy majdnem válogatás nélkül be kell tenni hirdetéseket, ami még így sem képes eltartani a lapot – ahogy azt a Mások megszűnése mutatja.
Persze az olyan nagy lapok, mint a Gay Times is rendelkeznek 60-70 oldalnyi hasonló hirdetéssel (diszkrétebb formában persze), de mindeközben a lap 300 oldalas és a legnagyobb részt az érdekvédelmi és a kulturális szakasz teszi ki benne. (Meg azt azért ne felejtsük el, hogy egy szexuális kisebbség lapjairól beszélünk – a balkezesek lapjában nyilván nem fordulna elő szexshop hirdetés. Báááár, ki tudja, mit lehet ballal, amit mi jobbal nem tudunk jobban … :))