Conceptrajzok a CokeClub (ex-Beach House) idei kampányához. Az oldalamon meg lehet nézni, milyenek lettek a végleges, megfotózott anyagok.
2008. június 27.
Coke Club
Conceptrajzok a CokeClub (ex-Beach House) idei kampányához. Az oldalamon meg lehet nézni, milyenek lettek a végleges, megfotózott anyagok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
17 megjegyzés:
Atomjók.
A megvalósításnál a fotósnak nem mindenhol sikerült felnőnie a rajzolt világ dinamikájához, de azért voltak pillanatai... :)
Kedvencem továbbra is a hintázó csajos. A conceptek nekem is sokkal jobban tetszenek a végleges fotóknál, utóbbiak olyan szedettvedett montázs érzetét keltik bennem. A tűzoszlopos az, amit egyáltalán nem tudok hová tenni.
nagyon frankó! nekem is jobban tetszenek a rajzok mint a megvalósítás, az egyik fotónál a csávó karján a kidülledő ér nagyon visszataszító, de lehetne sorolni még pár anticommercial elemet a fotóknál.
asszem Zorró mondta nemrég hogy irígyli Dávid kézfej rajzoló skilljét, én a csaj rajzoló skilljét bírom nagyon, nem csak a formák miatt, hanem a mozdulatok és a testtartások miatt, azok teszik leginkább nőiesen kecsessé ezeket a csajokat is
Abszolút egyetértek Tikos Petivel, érdekes, hogy míg a rajzokon a kavalkád ellenére is egységes a kép, a „szövet", addig a fotóknál sok helyütt zavaró a montázstechnika, ami egy picit engem az amerikai egyenfilmek egyenplakátjainak ötlettelen, de leginkább hebrencs módon és pillanatok alatt elvégezhető megvalósításaira emlékeztet. Mondhatnám azt is, hogy: fotosop! :)
Artúrnak is igaza van, a kézfejeket nálam is a nők követik – vagy majdnem, mert Dávid a pasikat is nagyon szexisen tudja hozni (de minimum erotikusabbak, mint a fotómodellek :)) –, félelmetesen finom és vonzó vonalakat dob fel pár ecsetvonással. Egyébként a női vonalakat valószínűleg nehezebb eltalálni, mert sokkal nüansznyibb eltéréseken múlik, hogy egy-egy formás csípő, derék vagy kecses mozdulat a helyére kerül-e. És persze nem csak anatómia szempontból, sőt. Ha az ember megnézi, nem az a száraz alakrajz, bátran hajlik túlzásokba, éppen a lendület és a kifejezés kedvéért. Én ezt szeretem benne. :)
én például a legrosszabbnak pont a Barcsai féle nőket tartom (nőiesség szempontjból). persze ezermillió tisztelet és elismerés a mesternek, de nőies nőket nem igazán tudott rajzolni (szerintem). tipikus példája annak, hogy nem CSAK a másodlagos nemi jellegek (mell, csípő) teszik nőiessé a nőt. Dávidnak ki kéne adnia a Nők művészeti anatómiáját :), én tuti megvenném.
amúgy én sem tudok olyan jól rajzolni csajokat, ez azt jelenti hogy nagyon nőiesen kell megrajzolnom hogy igazán nőnek tűnjenek, egy Glenn Close tipusú karaktert ha megpróbálnék valszeg kicsit férfiasan nézne ki, mert nem olyan jó ez a skillem (remélem csak: MÉG nem jó :)).
Huhh, nagyon egyetértek. A Barcsay (szarrágás, de legalább helyesen írjuk le a mester nevét :)) egy olyan kor krónikásaként tevékenykedett, ahol azért sem a reneszánsz engedékeny, anatómiai kalandozásokba rejtett érzelmi esszenciája, többrétegű, majdnem pszichologizált „búvópatakjai”, de főleg nem a barokk és rokokó elomló és bájosan élveteg formájú nőalakjai nem nyerték volna el igazán a korszak ítészeinek helyeslő bólogatásait. Baromi nehezen lehetett egy proletár, ergo: a tevékenység és a hatékonyság célravezető embertípusának eszményképe alatt vonzó és erotikus – akár – tankönyvet produkálni. Maradt a tiszta(jajj!) anatómia, az izmok precizitása, eredése, tapadása, a masszív funkcionalizmus. (Volt ám ennek felkent vonala is, a futurizmus, ami igen aktívan közös eszményre alapozott Mussolinivel stb.)
Most meg ugye nem ez van, miközben sok minden tanulható a Barcsay féle praktikumból, hiszen nagyon is precíz, pontos és alkalmazható – csak éppen nem eleven embereket, nem élő pozitúrákat, mozdulatokat „etet meg” a delikvenssel.
Valószínűleg nem csak a nők, hanem bármi forma ábrázolása ugyanazt követeli meg: alapos háttértudást (anatómiai jártasságot, tárgyi ismereteket) és természetesen az ábrázolt lény, tárgy, környezet irányába vett lelkes azonosulást, emóciót. Különben a kutya megette az egészet... :)
ja bocs igazad van, amúgy sem vagyok nagy hejjesíró, de a nevekre tényleg oda kell figyelni (főleg az ilyen nevekre), nem szarrágás.
sztem Barcsay nőin nem segített volna sem a reneszánszosság sem a Barokkosság, a reneszánszban is olyan mellek voltak néha mintha "fagyalt kivevő kanállal" pakolták volna a nőkre. meg pont amiatt mert akkoriban a korszak miatt nem lehetett a nőiességet úgy megjeleníteni a képeken ahogy kéne: a mi korunkra már nem ártana a frissítés, persze ahogy a Barcsay könyvtől sem lehet elvárni, hogy megtanítja az embert rajzolni, úgy az el-nem-készült Nők művészeti anatómiájától sem lehetne, de párhuzamosan segítségként sztem frankó lenne egy ilyen könyv
fent, hogy Dávid csinálja ezta könyvet csak apropó volt, tőlem bárki csinálhatná, aki ért ennyire a nőies vonalakhoz. ha Hugh Hefner tudna rajzolni lehet még neki sem menne annyira a papíron való ívek visszaadása :)
Köszi a pozitív hozzászólásokat! Már-már zavarbaejtő. :)
Viszont a Barchay :) téma kapcsán eszembe jutott, amit sokszor beszéltük Tamással, h bármennyire is szuper a Művészeti anatómiája, inkább szép, mint használható, szemben egy-két igazán működő amerikai példával, ami tömegekben, nagyobb szerkezeti (csont-izom) egységekben gondolkodik, mely szisztéma elsajátításával valóban könnyen fel tudsz dobni egy emberi alakot adott nézőpontból a nagy tévedés minimális kockázatával (persze nem az olyan merev, dinamikátlan Hogarth-féle dolgokra gondolok).
A megfotózott plakátok védelmében: nagyon nehéz egy ilyet megcsinálni, és meggyőződésem, hogy a conceptek ismerete nélkül (tehát ahogy a legtöbben találkoznak velük) igazán meggyőző hatású, különleges reklámoknak tűnnek ezek. Artúrral szemben én nem az eres kart, sokkal inkább a vizes pólón átütő mellbimbót emelném ki az anticommercial (Coca-Colánál) elemek közül. :)
Cserkuti pajtás részemről érthetetlen ez a nagy nagy tolerancia amivel a fotós általi montázsgányolmányról írsz. Nem szoktam hozzá hogy megalkudnál ha valaki fusikontárkodik a műveiddel.
Egyetlen pont van ahol egyet értek a fotós általi beállítás változtatással az pedig a második képen a csaj könyöke mert bezavar, egy pont oda de ezer vissza. Mert mik ezek a bicepsz alatt elsatnyuló alkarok az Artúr által is említett érthetetlenül odakerülö viszerekkel, de ez még hagyján az előtérben álló két emberből két különféle testirányból öszemontázsolt alaknál ahol még csak a két fotó színét sem sikerült összehangolni, és akkor még a kézfej elmismásolása is nevetségesen gagyi ugyanezen a képen a tálca alatt(a már említett satnya alkarrral) ehez képest meg a női lábfejek akkorák, hogy AL Bundy rémálmait idézik. És hol van Feki? Most lehetne nyomagotni a fotók kapcsán, a dudát,hogy giccs. Kukába a vacak montírokkal és ugorjanak vissza a Dávid féle verziók felhasználásához, ha jót akarnak maguknak.
Jaj, Péter, állj meg egy kicsit! Itt nem a "művemmel" történt valami, hanem született egy végtermék, aminek előtte különféle fázisai voltak.
Volt egy alapötlet, amit a Publicis kreatívjai és Benesch Feri (külsős art direktor) dolgoztak ki, és többek között annak a David Lachapelle nevű fotósnak a képi világára alapoztak, aki szupersztárokról készített giccsbe oltott kompozícióival lett világhírű. A scriptből aztán én csináltam concepteket, hozzáadva a saját elképzeléseimet, ezek alapján pedig fotót a fényképész, hozzáadva a sajátjait. A végén meg egy utómunkastúdió hozta létre a végterméket.
A satnya alkarokat nem értem. Arról ki tehet? :)
Az "összegyúrt" alak színei sztem pont összhangban lennének, ha összegyúrásról lenne szó. Nézd meg a bicepsz, csukló, jobb mellizom színeit! Látszik, hogy azokat egy más irányú fény határozza meg.
"...amerikai példával, ami tömegekben, nagyobb szerkezeti (csont-izom) egységekben gondolkodik, mely szisztéma elsajátításával valóban könnyen fel tudsz dobni egy emberi alakot adott nézőpontból a nagy tévedés minimális kockázatával"
na ezek kik-mik, én tudatlan vagyok, please
A nyak és vállöv izom és csontrendszerének anatómiájával nem hiszem, hogy különösebben meg lehetne szivatni, de azt hiszem ezt te is elég jól tudod, és elsőre is levettem, hogy a tyúk glóriafénye kellene, hogy a fejet nyakat bevilágítsa emiatt a többes fényirány de nem stimmel a vetetárnyék és a fény iránypontja sem ettől különösen zavaró az összeillesztés.
Artúr én az ameriakat nem ismerem de van egy német ami elég jó: Gottfried Bammes - Der Nackte Mensch
"És hol van Feki?"
Olvasom, ahogy Péter egyre jobban belelovallja magát, és ennél a pontnál felkacagtam, bocs :D
Artúr, ezen az oldalon találtam anno egy-két letölthető pdf-et: http://processjunkie.blogspot.com/
Elég lassan tölt be az oldal, viszont bőven van mit nézni rajta.
kösz mindkettőtöknek!
Én a Bridgman féle anatómiát ismertem, az nagyon penge.
also thank you!
Megjegyzés küldése