2008. június 7.

Interjú Hortobágyi Lászlóval

Sajnos az eredeti beszélgetésből az első 2-3 perc lemaradt. Az MTV minden Záróráját fontosnak tartotta feltenni a honlapjára, ezt az egyet nem. Én anno elkaptam egy ismétlést – van tippem arra, hogy ez a beszélgetés miért nem került fel. Öt részre lehetett csak bontani, mert ezt engedi a YouTube – remélem, azért összeáll.
Hortobágyi Lászlóról további információ, anyagok itt és itt.




63 megjegyzés:

Mr. Vertigo írta...

Nagyszerű!! Kösziszépen

Cserkuti írta...

Jaj.
Jobbra kaptunk, balra kaptunk, felszínen maradtunk. A dolgok mélye helyett mindig jött egy szemráncolós, fejingatós gesztus. Alinda, aki oly szimpatikus lelkesedéssel fordít és összegez minden Zárórában, főleg az elején többször félreértett/értetett.
A postban szereplő "okkal nem található az archívumban" gondolatmenet remekül összecseng a beszélgetés első felével, de ugye nem gondolod komolyan?

vegyeskazetta írta...

Mire célzol azzal, hogy nem véletlen, hogy ez hiányzik az archívumból?

Komavary írta...

Az tetszik, hogy a riportban a kollektivitás eredményeként a legnagyobb rosszat jelöle meg, ugyanakkor ezt a műsort wikipédiás linkekkel megtámogatva egy blogon olvashatjuk, pontosabban láthatjuk a beágyazott youtube videókon.

Azért nem ilyen rossz ezen a bolygón ;)

vegyeskazetta írta...

Zűrös a pasas, úgy, ahogy van. A szövege valami indymediás, összeesküvéses, antiglobalista, antimodernista katyvasz, amit külön irritálóvá tesz ez az értelmiségi elcsuklás a hangjában minden mondat végén. Veiszer Alinda meg se tudja úgy fogni, mint a többi vendégét, mert a pasiból csurog a kezdet és vég nélküli duma. Végig az volt az érzésem, hogy bármikor el tudja kezdeni és abbahagyni, ugyanez jön belőle.

Haránt Artúr írta...

"az igazán jó zenék, mindig fájdalmasak, mindig szomrúak..."

és hogy ne tűnjön úgy hogy kiragadtam egy szövegrészt, ezt az után mondta (ha jól értettem), hogy különböző korokban az emberknek az volt a kollektív célja (gondolom ezt jeletni a "közös emberi többszörös", ami kicsit zagyván hangzik :)) a zenével, hogy bemutassák hogy "hogyan érezték magukat az emberek"

na, szóval az első idézetre: bullshit :) (Zorró ne sértődj meg ez csak az én suttyó vélményem :), és csak azért merem leírnim mert tom hogy nem veszed magadra, de még Hortobágyira sem mondtam, csak a kijelentésre)

úgyértem mi alapján lehet kijelenteni, hogy az expresszív zenék a legjobbak? és miért is csak annak a fájdalmat kifejező része?

de tényleg miért? továbbnéztem, de a hatszorosan összetett mondat vége már erről elknayrodott :). nem derült ki. a világ egyik leghíresebb (és sztem egyik legjobb) blues száma Muddy waterstől a Manish boy tök vidám tökös témájú (jut eszembe RIP Bo Didliey :( aki az alap témát írta, most halt meg nemrég), olyan műfajból emelkedik ki ami alapjban véve tényleg szomorúságot fejez ki általában. szal sztem már csak ennél a példánál is megbukik a legfelső idézet.

de én mondjuk egy vidéki pirnyák vagyok aki grunge-on, aztán később hiphop-on és hácén butult sok ideig :). az afrikai poliritmikus zenékből kifejlődött amcsi sz*rokat szeretem meg-nem-magyarázott zeneélvezettel kísérve. fejbólogatás rulz, nyakatekert esztétika sux :), ez a zenehallgatási filozófiám. én szemét :)

és: a zeneszerksztő progikat nem ismeri. nem értem, miért húzza le a szoftvereket hogy nem jók, és amiatt mert egy bizyonos társadalmi réteg olyan könnyen kezeli ezeket mint a mosógépet. nem azért de a korai acid techno zenészek (akik zenéjét pár perccel előbb dicsérte) sokkal butább eszközöket használtak mint például ami ma összeségében van a Reason 4.0-ban (a Logicról nem is beszélve de azt még nem próbáltam). a korai cubase progikat ráadásul nem is tudták ilyen sokan megszerezni, mint ma a Reason-t, így kevesebb emberből is lett elektronikus zenész, nem volt verseny annyira. most a szunnyadó tehetségeknek csak egy illegális kattintás a neten és kipróbálhatja magát ilyen téren is. sztem ez inkábbjó mint rossz.

na megyek boxolni a falat :)

(ja és: igen, csak az első videot néztem meg)

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Meglepő – vagy sem –, hogy hasonlóan Alindához, ennyire félreértitek Hortobágyit. Ritkán találkozom ilyen tiszta és pontos/reális világképpel. Rám hihetetlenül inspirálóan hatott, de persze lehet, hogy ezzel nem a többséghez tartozom. (Meg merném kockáztatni, hogy akár Hamvashoz hasonlítsam.)
Szemben az itteni véleményekkel, én egyáltalán nem tartom tolakodónak, zűrösnek vagy irritálónak, sőt... Manapság ritka, hogy egy alkotó – aki egyébként igen finom kis zenéket ír – ennyire érzékletesen, pontosan képes legyen analizálni az őt körülevő világot, átlássa a rendszereket és a tapasztalatait, az intuícióit a műveiben is érvényre juttassa. Pontosabban: hogy ennyire tisztában legyen azzal, hogy amit csinál, annak per pillanat és általában véve is, hol a helye.

Először pár barátomnak mutattam a szerzeményt és azért az elég „megnyugtató" volt, hogy szinte egyszerre szisszentük fel minden egyes pillanatnál, amikor Alinda értetlenkedett, hogy félelmetes, mennyire nem kerül képbe és nem érti/érzi, hogy Hortobágyi miről is beszél. Ettől függetlenül én nagyon kedvelem őt és szerintem ezekben a Zárórákban – többnyire – megmutatkozik, hogy mennyire felkészült, nyitott és nagyszerűen képes azonosulni a teljesen különböző gondolati struktúrákkal, a riportalanyok világával. Persze, vannak kivételek... ;)

Mellesleg, akiknek eddig mutattam, elsőként mind ugyanazt kérdezték: vajon hogy mehetett le egy ennyire éles, tiszta – és egyben roppant kellemetlen/kényelmetlen – gondolatmenet manapság a tévében, biztos csak a véletlen műve. Ami az archívumos megjegyzésemet illeti, az is csak ebből eredeztethető: szinte mindenki arra tippelt, hogy ez a beszélgetés biztos, hogy nem lesz letölthető, az már sok lenne. Nos, a tények végül őket igazolták, de az a fránya ismétlés csak becsúszott. :)
(És nem, egyikük sem paranoid összeesküvéselmélet-mániás, egyszerű következtetés volt...)

Komavary, a videót és az intejúkat nem Hortobágyi vágta, konvertálta és töltötte fel a netre, de a beszélgetésben azért az is elhangzik, hogy ő maga nem vonja ki magát bizonyos dolgokból, szó nincs remetelétről vagy elfordulásról. Sőt, igen aktív művész, igaz, nemzetközi szinten jóval ismertebb és elismertebb, mint idehaza.
Mellesleg még csak nem is pesszimista, csak éppen nem áll meg a felszínen és a realitás gonosz egy dolog... ;)

Nem fényezni akarom persze – nem hiszem, hogy éppen az én kortesbeszédemre lenne szüksége –, csak igyekeztem megválaszolni a kérdéseket...
Mellesleg cseréltem a rajzot, mert hajnalban már nem volt erőm befejezni.

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Artúr, nem sértődöm meg, elvégre nem tőlem idéztél. Na jó, akkor sem sértődnék meg. ;)
Ráadásul egy szóval sem mondtam, hogy Hortobágyi az Isten és mindenben igaza lenne – csak azért fordítottam rá egy kis időt, hogy elérhetővé tegyem ezt az interjút, mert fontosnak tartom az elhangzottakat, már csak azért is, mert hasznos, hogy vitatkozunk róla. Ajánlom figyelmedbe azért a többi részét is.

Számomra a szoftverekkel kapcsolatos gondolatai is eléggé ott vannak, ráadásul nem egy szakembertől hallottam hasonló következtetéseket, akik értenek is hozzá. Velem ellentétben... :)

Annak meg szerintem lehet jogosultsága, hogy valaki tudja is – mert foglalkoztatja –, hogy milyen zenét miért hallgat, nem árt, ha érti is a muzsikát, át is látja, el tudja helyezni magában. Ez egy interjú, ahol éppen nem zenél, hanem kérdésekre válaszol – nyilván, a lemezein vagy a koncertjein nem magyarázza meg, miért azt játssza, amit. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy az a művész feltétlenül „szemetet" gyárt, aki nem tudja indokolni is a tevékenységét, hiszen valahol a művészet zsigeri tevékenység IS! Erről a grafikatanárom ugrik be, aki folyton azzal jött, hogy: „Véleményem szerint... alapjában véve... majdnem hogy azt mondanám, hogy a művésznek okosnak köllene lennie." Szerintem meg nem csak „köllene". :)

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Ezt most találtam, Matyi – csak mert jelezted, hogy érdekesnek találtad az interjút:

„Tér - zene - zen
GUO és MOME

Hortobágyi László az egyik legizgalmasabb hazai zenekreátor; aki élő alőadással elég ritkán örvendezteti meg közönségét. Most egy különleges estre készül. Zenekara, a Gáyan Uttejak Orchestra a MOME, azaz a Moholy Nagy Művészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció Tanszékével rendez közös eseményt.

A program alapvető célja Hortobágyi László zenéjének térbeli leképezése volt. Erről szólt a MOME harmadéves Építész Tanszék diákjainak rendhagyó vizsgafeladata. A feladat egy speciális tér vizuális eszközökkel való megtervezése volt.

A projekthez csatlakozott Szirtes János a Vizuális Kommunikáció Tanszék diákjaival. Számos zenei jelzővel illették már Hortobágyi László, és az általa létrehozott, illetve feltámasztott Gáyan Uttejak Orchestra műveit (indiai raga, kortárs zene, dub, kísérleti elektronika), de a legtalálóbb talán a 21. századi kamarazene fogalma lenne.

Egy olyan zene fogalma, amely az Európán kívüli magas kultúrák zenei hagyományait ötvözi egy lehetséges, de eddig még nem valósult igazi világzene megteremtésének céljával.

Az együttes futurisztikus zenei kompozíciói – több mint 50 kiadott lemez/CD – holland, német, amerikai, görög, indiai, francia, angol és magyar kiadók gondozásában kerültek publikálásra és nyerik világszerte a díjakat. Előadásaikon a tradicionális hindu-mohamedán és a klasszikus észak-indiai zenei világok eredeti hangszereléssel és élő elektronikai vezérléssel, érdekes hangszintézisben szólalnak meg.

május 11., 20:00; Bp. MOME"

Peter Tikos írta...

Én a Stones vérátömlesztésénél hagytam abba - tényleg van még, aki komolyan veszi az ilyen marhaságokat? És még ragozza is, már nem csak Richardsról van szó, mint régebben, hanem az egész zenekarról. Biztos a bonsai macskákat is elhiszi, valaki szólhatna, hogy csak kamu az egész, és hogy a Blue Ray legyőzte a HD-t :)
Ígérem, végig fogom nézni az egész műsort, bár érdekeset vagy újat nemigen hallottam, azt meg végképp nem értem, miért próbálná meg bárki elérhetetlenné tenni ezt a beszélgetést - mindenesetre azt látom, hogy az úr színésznek sem utolsó:
http://href.hu/x/5yqv
:D

Haránt Artúr írta...

"...hogy valaki tudja is – mert foglalkoztatja –, hogy milyen zenét miért hallgat"

ez teljesen rendben van, ezzel egyet értek maximálisan, csak ő nem E sz. 1. személyben beszélt :). hanem átfogta az összes kort a 90es évekig és hirtelen megállapította ezek közül mi a legjobb (kilépve az E szám 1. személyből midnenki nevében beszélve). ami mondjuk engem nem bánt, tőlem mondja, de sztem az sem bántó ha én megjegyzem, hogy nem igaz az amit mond, mert alá sem támasztja.

én nem szeretem az efféle minőségmegállapításokat, főleg akkor, ha nem magyarázzák meg miért "az a legjobb" az adott műfajban. jelen esetben a zenében a szomrú és fájdalmas szerzemények. télleg nem derült ki miért lenne így.

amúgy: a zenészi kaviltásait nem vonom kétségbe. maga a zenész személye és kijelentései nem azonosak a zenéjével (részben persze igen, de, na remélem érthető, hogy nem a zenéjét akartam bántani)

és: a zeneszerkesztő progik most nehezebben kezelhetőek mint egy mosógép, a 90es évekig sokkal butább samplerek és szintik voltak, mint ma (régen egy Amon Tobin vagy Squarepusher számot lehetetlenség lett volna összepakolni, nem volt hozzá technikai lehetőség). attól mert sokan a bonyolult szoftvereket is úgy kezelik mint egy mosógépet az még nem minősíti a szoftvereket. nagyíon sokan tudják kezelni ezeket és az eszközhasznlat mellett sokan még a zeneíráshoz is értenek :). mivel többen jutnak hozzá így persze többen kontárkodnak, de mivel többen jutnak hozzá a szunnyadó tehetségek is ki tudják próbálni magukat. ha a 90es években ilyen könnyű lett volna zeneszerkesztő szoftvereket szerezni megannyi Red Snapper, Portishead, Pigeonhed, Tricky éésatöbbi lett volna, mert nem kellett volna drága stúdiókban pecózniuk egy igényeseb szám összeheggesztéséhez.

például ajánlom mindenki figyelmébe a youtube-on, hogy az Akkezdet Phiai napjainkban hol vették fel a számaikat... én nem értem miért olyan nagy baj hogy ilyenre van már lehetősége az embereknek. ez csak technika, a technikát használó emberek nem azonos tudással kezelik az eszközöket, nem lehet rájuk sütni hogy "úgy kezelik mint a mosógépet". max azt hogy sokan úgy kezelik de sokan meg nem.

Haránt Artúr írta...

ja és: klassz a rajz!

Haránt Artúr írta...

bazzeg Peti soha nem hittem volna hogy a No Country for Oldmen ennyire meg fog nevettetni :D:D:D

Komavary írta...

Zorro:
"Pontosabban: hogy ennyire tisztában legyen azzal, hogy amit csinál, annak per pillanat és általában véve is, hol a helye."

Igen, ez nagyon rendben volt az interjúban, viszont egy koherens világkép még messze nem jelenti azt, hogy jó világleíró modellel van dolgunk.

Pláne akkor nem, hogyha alapvetéseiben hibázik (ezért nem kell Hortobágyinak vágnia/feltöltenie a videót), innentől az egész borul, még akkor is, ha a maradék 99% is igaz.

Amit mondjuk én nem értek, hogy miért jön mindenki azzal, hogy a riporternő (vele mindenki tegezőviszonyban van, hogy a keresztnevén szólítja? Ezt sem értem :p) nem érti a dolgot. Nagyon érti, minden kérdése talál (kifele és befele is), egyszerre tereli a riportalanyt és hagyja beszélni. Profi.

Komavary írta...

(Meg még egy kérdés: Záróra? Nem a Művészportrék sorozat? Ez megmagyarázná az összeesküvést...)

Komavary írta...

Tényleg záróra, csak régi adás, és tényleg nincs fent. :)

Zsoldos Péter írta...

Én sokmindenben igazat adok a pacáknak.Persze sokat beszélt és provokatív elemk is bőven akadtak a mondanivalójában. Talán ha kicsit kevésbé sznob de legalább kevésbé kategórikusak a kijelentései, több mélyebb tartalom is átjött volna a mondanivalójából.Vicces, hogy a többség nem a filosz inkább a zenei vonatkozások miatt akad meg rajta.

Peter Tikos írta...

Hát, végülis zenetudós lenne, nem?
Egyébként valóban vannak jó meglátásai, de azért a "Meki és a Windóz nagyon rossz" mélyenszántások mellé valóban odabiggyeszthetett volna egy-két alternatívát, ahogy azt a műsorvezető jogosan fel is vetette (mellesleg osztom Komaváry véleményét, és a műsorvezetéssel részemről sem volt semmi probléma). Szerintem éppen erről ismerszenek meg a valóban nagy gondolkodók: az éppen aktuális rendszer visszásságaira egy gyerek is rá tud mutatni (még Hortobágyi úr lánya is). Mc Gesztenye más kontextusban elhangzott, de azért örökérvényű szavaival élve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Péter:
A link telitalálat! :))))
A többit nem értem, illetve csak érteni vélem. Számomra az az ismerős, ahogy reagálsz, kiragadva egy esetleg téves momentumot – én ezt nem tudom megállapítani, főleg, hogy volt még pár komoly, rangos zenetudós, akitől ugyanúgy hallottam erről a Stones-os vérátömlesztéstől, igaz, okos, értelmes embereket is láttam izgulni a bonsai-cicák miatt –, majd ab ovo (éérted?? :)) elutasítod, érvényteleníted az egész beszélgetést. Biztos, hogy azokban a gondolatmenetekben, amit te érdekesnek, értékesnek tartasz mindig minden a helyén van, takkra stimmel? Tény, hogy irritáló lehet, ha valaki ilyen formán kijelentő módban beszél és túlságosan magabiztos abban, amivel egyébként, nyilván, évtizedekig behatóan foglalkozott, de ettől én el tudok tekinteni, főleg, ha azt tapasztalom, hogy végre mond is valamit. Persze, ebbe most azonnal bele lehet kötni, mi az, hogy „végre mond"? Pl. veled ellentétben, számomra éppen azért értékes, érdekes ez az interjú, mert ragyogóan és pontosan összegzi azokat a struktúrákat, utakat és minőségi és magatartásbeli viszonyokat, amikről manapság nem ildomos vagy egyenesen „öngyilkosság" beszélni. (Remélem, az idézőjelet észreveszed! ;) A gond az lehet, hogy valószínűleg ezek nem „hallhatóak" számodra, ezért nem tartod lényegesnek, de ez is csak engem igazol. Érdekes tapasztalat – és ezzel senkit nem kívánok minősíteni –, hogy milyen nagy szakadék van az itteni hozzászólások többségben jelenlévő értetlenkedés és mondjuk azon barátaim – pozitíve – döbbent reakciói közt, akiknek talán azért mondhat ez éppen lényegeset, mert régóta foglalkoznak/foglalkozunk – ha csak érintőlegesen is – ezeknek a társadalmi tabuknak, a szellemi korrumpálódásnak a különböző morfózisaival. Hangsúlyozom: nem minősíteni kívánok, a véleményszabadságot pedig maximálisan akceptálom, sőt...
Mellesleg, ha kezetekbe vesztek egy művészet- vagy akár társadalomfilozófiai kötetet, a szerző ott is többnyire kijelentéseket tesz, amiket nyilván, tapasztalati és analitikus úton sajátít el, mégsem „ugrunk neki", hogy miért beszél többesszámban, miért kezeli egyfajta tényként az állításait.

Artúr, most már értem, hogy mit nem értesz a szoftverekről kifejtett álláspontján, de mivel látom, hogy éppen azt hagyod ki a „levesből", ami aztán az elhangzott végső következtetéshez vezet, így, természetesen igazad van. De ebben az esetben nincs alapod cáfolni. Erről inkább majd később vagy személyesen, mert pár mondatban nehéz lenne érthetővé tenni. (Ja, és köszi a gratut! ;)

Komavary: éppen ebben látjuk másként a dolgot, ritkán találkozom ennyire szemléletesen leíró gondolatmenettel. De ez persze nem baj... ;)
Ismerek olyan embereket, akik egyébként ebben a kérdésben következetesebbek és valóban – amennyire az lehetséges –, nem vesznek részt ebben a korrumpálódásban és valahol a hegyekben élnek. Én ezt a magam részéről nem tartom járható útnak – jelen pillanatban –, és gondolom, Hortobágyi sem. Viszont az, hogy észreveszi és konstatálja, hogy mi folyik a világban, még nem kötelezheti erre. Illetve én ezt így gondolom...

Továbbra is azt mondom, hogy Alinda remek műsorvezető, de ebben az esetben sem a képességeivel volt a baj. Nem akarom mentegetni, de véleményem szerint, ha az elhangzottakkal valaki képes azonosulni, viszonylag pontosan megérteni és átlátni, nem biztos, hogy a továbbiakban vezetne vagy úgy vezetne műsort, ahogy eddig. Egy kicsit most ellentmondok a fenti álláspontomnak, belátom, de azért ez a televíziós műsorvezetés sokkal inkább médiumi, mondhatni kaméleoni viszonyulást, magatartást vár el a műsorvezetőtől és ez hosszútávon csak bizonyos felszínesebb formában gyakorolható. Különben zavar támad, ne adj isten, megzakkan az illető. Tehát itt a foglalkozásuk jellege jelenti a különbséget.

Azt nem tudom, ki tegeződik Alindával, én igen. :) Eddig kétszer csinált velem interjút és nagyon élveztem.
A Művészportrékat Alföldi készítette, ha jól tudom, az már végetért – sajnos, mert igazán kellemes beszélgetések voltak azok is. Alinda interjúi Záróra címen futnak és ha jól látom, eddig mind fel is kerültek a netre (kb. 40-50 adás), de persze tévedhetek. ;)

Peter Tikos írta...

Zorro, szerintem elbeszélünk egymás mellett. Azt írod, hogy az elhangzott vélemények számomra "nem hallhatók" - én azt írom, hogy éppen az a problémám, hogy semmi új nem hangzott el ebben a beszélgetésben, amit eddig ne hallottam volna. Nem érzem, hogy végre kimondana eddig elhallgatott dolgokat: nap mint nap hallani hasonló meglátásokat, amik összességükben többnyire igazak is. Én éppen emiatt értetlenkedem ("érdekeset vagy újat nemigen hallottam", írtam), és teljesen téves az a gondolat, hogy az lenne a bajom, miszerint az elhangzottak ütköznének valamely általam favorizált világképpel vagy -nézettel. Azt sem értem, miért érzed azt, hogy az "itteni hozzászólók" nem értik, ami elhangzott. Annyira azért nem volt bonyolult, szerintem.
A vérátömlesztéses sztori valóban nem lényeges, Jim Morrison három ismerőse is elmesélte, hogyan halt meg a Dorrs frontembere, és mindhárman szemtanúi voltak ennek - természetesen három, egymásnak homlokegyenest ellentmondó történetről van szó. De mondom, ez nem is lényeg, letojom, kapott-e vérátömlesztést a Stones vagy sem, de Hortobágyi úr ezt világméretű jelenségek illusztrálásaként mondja ki.

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Egyre kevésbé beszélünk el egymás mellet. :)
Nagyon örülök, hogy nap mint nap elhangzanak ezek a dolgok (a zene spirituális kiüresedése, a technika piaci szempontok diktálta lebutítása stb.), sajnos úgy tűnik, én éppen akkor nem hallgatok rádiót vagy tévét, különben nem szisszentem volna fel párszor az interjú alatt. (Tény, hogy valóban elhangzanak, de nem feltétlenül ebben a formában. Pl. az Ökotáj legfrissebb számát mindenkinek csak ajánlani tudom, ha érdeklődik a téma mélyebb olvasata iránt. Az Írók Boltjában már biztos van.) Valószínűleg félreértettük egymást – illetve elnézést kérek, visszaolvasva kissé degradáló hangvételű mégiscsak, amit leírtam, pedig nem állt szándékomban!
Hortobágyi nem új tartalmakat közöl, hanem konstatál. Éppen ezért, én nem is tartom újszerűnek, de ezt egyébként sem kérném számon rajta és máson sem. Nem újdonságokkal kell kápráztatni, sokkal inkább rávilágítani a meglévő struktúrákra. És ez valóban nem bonyolult, ezért fogalmaztam úgy, hogy pontos, tiszta. De megint csak mondom, hogy nem mondatszerkezetileg értelmezhető nehezen, hanem a felismerés, a reveláció szempontjából – senkit nem tartottam funkcionális debilnek. :)

Én is ugyanúgy látom: ez a vérátömlesztéses sztori valójában teljesen lényegtelen az egész szempontjából, bár cáfolatot még mindig nem kaptam rá. ;)

Zsoldos Peti: úgy tűnik másra alkalmazzuk a sznob jelzőt... :)

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Elnézést, itt inkább másról van szó: „technika piaci szempontok diktálta lebutítása". Fogalmazzunk úgy, hogy kordában tartása, nem feltétlenül a lehetőségek szerinti legjobb irányba tartó „fejlesztése". És tényleg lehet, hogy ez triviális sokak számára, hiszen édesapám is észrevette már, hogy a 20 évvel ezelőtt vásárolt videolejátszó még 10 évig bírta a strapát, ugyanabból a márkából 10 éve beszerzett már csak 5 évig, míg manapság a 3 év a maximum – hogy azokról az elvileg megbízható cégek által gyártott nyomtatókról ne is beszéljünk, amik gyakorlatilag addig működnek, amíg 1-2 patroncserét meg nem élnek, aztán irány a szemetes és a hipermarket.

Amit pedig a VHS-ről és a zenei szoftverekről mondott, már számtalan profi videóstól és „hangásztól" hallottam vissza. Tehát semmi esetre sem új, csak meglepően tiszta és pontos. :)

Legközelebb ígérem, kinézek egy olyan képregényes témát, amiről legalább ilyen intenzitással diskurálunk majd! ;)

Komavary írta...

"Én is ugyanúgy látom: ez a vérátömlesztéses sztori valójában teljesen lényegtelen az egész szempontjából, bár cáfolatot még mindig nem kaptam rá. ;)"

Mondjuk az nem elég cáfolat, hogy ilyesmit nem szoktak csinálni? Átfolyatják inkább az egészet egy-két művesén vagy extrémebb esetekben gyesznyón.

"Amit pedig a VHS-ről és a zenei szoftverekről mondott, már számtalan profi videóstól és „hangásztól" hallottam vissza. Tehát semmi esetre sem új, csak meglepően tiszta és pontos. :)"

Két évet nem lehet előre látni a jövőbe, de már fentebb is emlegették a Blue Ray/HD párharcot. Amit a Blue Ray nyert meg, pedig a HD-nek kellett volna. Már ha úgy működne a világ...

Haránt Artúr írta...

no de a vhs-nek és eleve hordozóknak mi köze a zenei szoftverekhez? a szoftverekkel csak az történt hogy az amit régen egy lakásnyi stúdió tudott millió felszereléssel, most egy tenyérnyi audio-kártya tud megfelelő programokkal.

lehet velük gáynolni csakúgy mitn a grfikai szoftverekkel de ha megfelelő emberekhez kerül bámulatos dolgokat tudnak kihozni belőle (szereincsére egyre több emberhez kerülnek ezek a lehetőségek). nem értem, hogy a hordozónak mi köze van azokhoz az eszközökhöz amivel magukat az alkotásokat készítik.


amúgy az egyik szöveges link legelején ezt mondja: "A filmek nem alkalmasak erre [az időutazásra], mert azok belõlünk jönnek. A zene viszont kívülrõl is megszólal"

mondta ezt azután hogy megkérdezték tőle, hogy mikor dőlt el hogy zenész lesz, amire ő azt válaszolta, hogy nem tartja magát annak ,ert számára a zene időutazást jelent.

most ez csak szeirntem mond ellent annak (amit videoban mondott), hogy különböző korokban az emberknek az volt a kollektív célja megmutassák "hogyan érezték magukat"? most akkor belülről jön vagy kivülről?

ha az a lényege a zenének hogy belülről jön (érzelmi lenyomtként, amiből a szomorú a legjobb), akkor miért emeli ki a zenét más riportban olyan egyetlen médiumként ami kívülről (is) jön?

én nagyon gonosz módon azt sejtem, hogy ennek az lehet az oka, hogy nagyon sokat gondolkodik a zenéről és panelek alakulnak ki a fejében amelyeket már korábban megfogalmazott és nem rakja őket egymás mellé (ilyenkor néha kiderül ütik-e egymást). egyébként mindannyian efféle gondolatpaneleket alkotunk a fejünkben (szal emiatt én nem támadom őt), de az a nemmidnegy hogy ezeket felülvizsgáljuk-e, megnézzük-e egymás mellett őket, mert ha nem tesszük könnyen keletkezhetnek efféle anomáliák, hogy két totálisan ellentomndó dolgot mondunk két riportban és belesünk a gondolatkatyvasz szindrómába :).

nagyon intelligens ez a Hortobágyi csak nem ártana kicsit megfésülnie az agyát (szerintem :)).

és a képregényes témarobbantáshoz: szerezz egy olyan riportot, amiben érdekes stílusú, latinszó-komplexusos, ürge beszél általánosítóan a képregényről :), olyan összetett mondatokban aminek az elejére már ő sem emlékszik :) hidd lesz itt nemulass...

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

A vérátömlesztéses sztorihoz nem értek, de feltételezem, hogy ha teljesen ökörség, akkor azért egy ilyen kaliberű gondolkodó – aki mellesleg bármelyikünknél mélyebbre ásott a témában –, minimum kétkedéssel fogadná. (Ajánlom ezt a linket is: http://itthon.pardey.org/hortobagyi.htm )

Ilyen szinten a technikához sem értek, csak bizonyos saját tapasztalatok és term. bizonyos szakemberek egyező véleménye az, amire támaszkodni tudok, amiből következtetek.
Decemberben új monitort szerettem volna vásárolni, és amikor az operatőr haverommal elnéztünk egy hipermarketbe, azt mondta, nem szólal meg, nézelődjek. Kb. fél óra bóklászás után szomorúan visszatértem és megkérdeztem tőle, hogy olyan LCD monitor nem létezik, amin látni is lehet, amin dolgozom és nincs szétcseszve a gammája? Mondom olyan, mint a katódsugárcsöves (nem tudom, mi a neve :), amin eddig dolgoztam. Csak röhögött és aszonta: na látod, erről beszélt Hortobágyi is, mikor a lehető legrosszabb rendszert választották a videotechnika esetébenm hogy a prolinak folyjon ki a szeme vagy mikor felszámolták a bakelitet és egyeduarlkodóvá tették a CD lemezt. És nem, be kell érned azzal, hogy többet nem látod azokat a finomságokat, mert ez a technika erre nem képes, viszont most már csak ezt kapod. (Mellesleg egy igen éles szemű fotós is, aki technikailag is baromi naprakész és alapos.) Azonnal megértettem, miről beszél, és most már Hortobágyit is értem a legrosszabb közös többszörös elvével.
És nem, ebben az esetben sincs szó jövőbelátásról. ;)

Haránt Artúr írta...

a hordozóknál tényleg jobb az analog, mint a digitális (zenén belül maradva). nem csak a bakelit jó, sok profi stúdióban a mai napig szalagra vesznek fel. személyes példa az összehasonlítással kapcsoaltban nekem az volt hogy gimis koromban nagy kedvencem volt a Cypress Hilltől a Black Sunday album. bömböltek a basszusok és, perszeltek a dobok ahogy kell. egy hosszabb ideig nem hallgattam és megszereztem pár évvel később "digitálisan" hát össze se lehetett hasonlítani, egy steril kilúgozott sz*r volt, nagyon örülök hogy a magnókaettás aranykorban ismertem meg sok zenét :)

de a szoftverek idesorolását akkor sem engedem, nem nem! >))

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Na ugye... :)
Én nem erősködni akarok – remélem, érthető –, nem egy világnézetet, ami valamiképpen mégiscsak filozófia, kívánok támogatni, hanem azoknak a – tetszik-nem tetszik, de – létező folyamatoknak az akár sanyarú, akár áldásos felismerését üdvözlöm, amit itt éppen Hortobágyi artikulál. De persze ebben semmi esetre sem úttörő – ezt nem is mondtam.

Azok a fránya szoftverek... :)
Na jó. Arról van szó – illetve ami eljutott ebből hozzám –, hogy minden kornak vannak életérzései (minőségtől függetlenül), ebből kifolyólag igényei, és term. technikai lehetőségei arra, hogy kifejezze magát, a benne élő, esetleg abszolút ambivalens embercsoportok átadják a megfelelő „rezgésszámot", ami az adott korban sugárzik át a kollektív tudaton, s ezzel együtt persze az individuumon is – ami persze nem zárja ki egymást.
Itt nem is az a kérdés, hogy nagyszerű dolog-e elérhetővé tenni bizonyos technikákat, eszközöket a szélesebb plénum számára, mert az. A probléma gyökere ott van, hogy ez a „játszótér" nem azonos a valós, rendelkezésre álló lehetőségekkel, mert a „mászóka" vagy a „libikóka" helyét, méretét, színét, egyszóval minden lehetséges paraméterét térben és időben egy nem feltétlenül a szabad, kollektív emberi tudat „jóakarója", hanem a pénzügyi moloch határozza meg, szabályozza. (Lehet, hogy hülyén fogalmazok, de lényegében erről van szó.)
Ebben a pillanatban nem beszélhetünk az abszolút értelemben vett lehetőségekről, csak egy „gumiszobáról". Ezért, ezek a zenék semmi esetre sem lesznek a kor hiteles lenyomatai vagy éppen hogy de, nagyon is azok – csak más értelemben. Amikor azt mondja H., hogy ez már nem zene, akkor tulajdonképpen igaza van, és azért irritálhat ez bennünket, mert mindannyian korrumpálva vagyunk és erről semmi esetre sem akarunk lemondani. De ezzel nem vagyunk egyedül – legalább... :)

Azt hiszem, van már egy ötletem, hogy mivel hozhatom közös nevezőre a társaságot a következő posztban... >))

Haránt Artúr írta...

na, de, hogy mi egy kor hiteles lenyomata az csak utólag látszódik, a múlt akváriumát kívülről nézve a jelenben állva. sztem a "lehetőségeket" mindig is a pénz irányította, nem új dolog ez, kapásból ott vannak az egyházi megbízások, akkor a r-kat. egyház diktátlta a paramétereket (ettől függetlenül nagyon szeretem a barokk és renesznsz alkotásokat, bárki is irányította őket), ez a fajta egyházi irányítás szerintem még rosszabb volt, mint általam legjobban tisztelt zenei producer Malcolm McLaren konzerv-lázadósdi árusítása :) (az legalább nem ideológia mögé bújt, hanem a szimpla ingerkeltésre épült). de a "legendás" woodstocki rendezvény is egy nagy kamu volt, ami akkor valszeg nem látszódott a helyszínen, de utólag kiderült hogy a béke és egyenlőség fesztiválját kik és milyen okokból rendezték :) (nagyon ajánlom Albert Raisner: A kaland: Woodstock és Wight című kis írását, eléggé dúrván és mítoszrombolóan ír a valódi woodstockról. Szabolcsi Miklós: A neoavantgarde című könyvében van fordítás, nekem sajna már nincs meg, kölcsönbe volt)

most a jelen akváriumában állva sztem kutya nem mondja meg hogy a jövő akváriumából hogyan fog tűnni a mostani korszak. nem biztos, hogy az igénytelen commercial alkotások fogják a teljes képet alkotni szerintem. de lehet hogy igen. majd 10-20 év múlva lehet csak biztosan megmonani :)

a szoftveres dolgot már értem, de egyébként csak ki kell tanulni őket és látja az ember hogy a lehetőségek nagyon szélesek, nincs irányítva senki által, hogy a profi programoknál milyen zenéket csináljon az ember. persze létezik az az irányítottság amit mndtál (meg Mr. H. is mondott) , de én azért nem látom ilyen súlyosan a helyzetet, nem olyan dúrva ez (és sztem nem is újkeletű), van nagyon sok jó, érdekes, korszakalkotó zenész és főleg az elektronikus zene az ami még nincs teljesen kiaknázva. attól mert az MTV-n igényeket gerjesztenek arra hogy szép kinézetű embereket hallgassanak a fiatalok attól emellet még létezik egy eléggé masszív "nem irányított" zeneszerzői és zenehallgató réteg

Komavary írta...

"Decemberben új monitort szerettem volna vásárolni, és amikor az operatőr haverommal elnéztünk egy hipermarketbe, azt mondta, nem szólal meg, nézelődjek."

:D Hova mentetek mit csinálni? ;)

A lényeg, hogy most egy olyan korban vagyunk (és csak most vagyunk olyan korban), ahol a választás lehetősége adott. Minden téren. Ok, az új Rolling Stones albumot nem veheted meg, csak CDn, de hát az úgyis szar, nem? :)

Ha nem választunk, az a mi hibánk, nem a rendszeré.

Egyébként vérügyben csak tippeltem, de:

http://www.snopes.com/music/artists/richards.asp

Peter Tikos írta...

"nagyon intelligens ez a Hortobágyi csak nem ártana kicsit megfésülnie az agyát"
Szerintem Artúrnál a pont.
Két lényegtelen dolgot mondanék még, aztán befejezem: ahhoz, hogy lásd, szart kapsz a boltban, legyen az CD, monitor vagy hamburger, nem kell sem filozófusnak, sem zenetudósnak, sem operatőrnek lenned. Én erre gondoltam, mikor folyamatosan azt írtam: nem értem, miben mond nagyot vagy újat Hortobágyi.
A vérátömlesztéses téma meg tényleg annyira hülyeség. Jellemző, hogy Olaszországtól Svájcig mindenféle hotelek és magánklinikák szerepelnek a leírásokban, ahol az állítólagos beavatkozást végrehajtották - egyesek szerint Richardson, mások szerint az egész zenekaron. Van, aki azt mondja, havonta jártak kezelésre, megint máshol az olvasható, hogy egyenesen így tartották ő(ke)t életben. Magyarul ez a városi legendák tipikus példája - ugyan van valamicske valóságalapja, de egyébként egy listán a top 10 rocklegendák között a 7. helyen áll. Hortobágyiról pedig azt ugye belátod, Zorro, hogy legyen bármekkora zseni is, vértranszplantációs gyakorlata nem sok van. (Keith Richards nemrég ismét nemzetközi botrányt okozott, mikor egy interjú alkalmával úgy fogalmazott: annyit szívott, hogy talán még az apja hamvait is felszippantotta a kokainnal együtt. Ezt sokan (szándékoltan) megpróbálták ismét komolyan venni. Nem igaz :))
Végezetül ismét: nekem nem Hortobágyi állításaival van problémám, hiszen azokkal sokszor nem nehéz egyetérteni, bármennyire közhelyesek is. A gond az, hogy mindezek után elvárná az ember, hogy valamiféle alternatívát kínáljon. Az egész interjút számomra a legtökéletesebben jellemzi, mikor a végén elhangzik a kérdés: és ön mit tesz ez ellen? A válasz számomra egyáltalán nem kielégítő.

Névtelen írta...

Titeket tuti leütésszámra fizetnek :-P

H

Komavary írta...

"Keith Richards nemrég ismét nemzetközi botrányt okozott, mikor egy interjú alkalmával úgy fogalmazott: annyit szívott, hogy talán még az apja hamvait is felszippantotta a kokainnal együtt. Ezt sokan (szándékoltan) megpróbálták ismét komolyan venni. Nem igaz :)"

Tuti, hogy a Transmetből vette a sztorit, csak hogy képregénynél maradjunk. :p

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Persze, különbség van azért aközött, hogy egy alkotó felismeri, hogy mit jelent a látszat-szabadság és miért van az, hogy az alternatívák, amik látszólag korlátlanok és kötetlenek, nagyon is irányítottak (mert így van), és ennek a szellemében dolgozik tovább (esetleg meg is fogalmazódnak bizonyos kortárs tabuk a műveiben) vagy nem ismeri fel és ad abszurdum „alszik" tovább. Ki állította, hogy az utóbbi nem kecsegtetőbb, vonzóbb?

Pl. a reneszánszban a pénz nem mint abszolút szellemiség irányított – „csak" eszköz volt egy „ideológia" kezében –, hanem pontosan: az irányítás, azon belül is az egyes művészek/irányzatok szelekciója, az alkotás (és ebben a téma, a forma, a stílus) lehetősége az egyház kezében volt. A kérdés úgy hangzik, hogy a vallás abszolútuma vagy a piac kizárólagos szerepe az, ami kevésbé üdvös? Akkor sem volt kevesebb tabu, csak más molochok szolgálatában álltak. Én viszont úgy fordítom le, amit H. mond, hogy meglenne a lehetőség arra, hogy végre – kollektíve – valóban megszabaduljunk ezektől az „árnyaktól", ez azonban sehogyan sem sikerül. Ha H. az 1400-as években beszélgetett volna Alindával egy vár tornyában, valószínűleg a McDonald's helyett az aktuális egyházi vezetést nevezi meg. Bár a két dolog közt van azért különbség, remélem, nem kell elmagyarázni... :)

„attól mert az MTV-n igényeket gerjesztenek arra hogy szép kinézetű embereket hallgassanak a fiatalok attól emellet még létezik egy eléggé masszív "nem irányított" zeneszerzői és zenehallgató réteg"
Persze, de az ugye nem baj, hogy H. továbbment és kicsit még jobban megpiszkálta azt a „nem irányított" réteget is? ;)

„:D Hova mentetek mit csinálni? ;)"
Értem a szmájlit, de a lényeg szempontjából teljesen mindegy, hogy hova megy az ember, arról van szó, hogy ez a digitális technika alkalmatlan arra, hogy ugyanazt a minőséget hozza, mint az analóg. Abban reménykedtem – ezért is néztem meg az egyébként elektronikai szaküzletben –, hogy biztos van az a pénz, amiért jobbat kapok, de „megnyugtattak", hogy ez nem pénz kérdés... :)

„Ha nem választunk, az a mi hibánk, nem a rendszeré."
Ha nem vesszük észre, hogy valójában nem választhatunk, az sem a rendszer hibája. ;)

„(...)nem értem, miben mond nagyot vagy újat Hortobágyi."
Én is befejezem és megismétlem: nem mond nagyot, nem mond újat, csak viszonylag ritka, hogy ez így, ilyen formában, terjedelemben elhangzik a televízióban. Az már biztosan ízlés kérdése, hogy számomra a stílusa is élvezetes, szemléletes – a sok fránya latin kifejezés ellenére is. ;)

„Hortobágyiról pedig azt ugye belátod, Zorro, hogy legyen bármekkora zseni is, vértranszplantációs gyakorlata nem sok van."
Így legyen a lottón ötösöm, hogy egyszer csak kilukadunk oda, hogy én istenítem és zseninek tartom ezt a pasast! :))) Azért mert engem nem irritál, nem tartom közhelyesnek, ellenben érdekesnek, és fontosnak gondolom, amit mond, nem értem, miért feltételezed, hogy zseninek tartom? Esetleg zseniális zenésznek, de olyan sok mindent meg nem hallottam még tőle és a tradicionális/szakrális zenék világában sem vagyok annyira otthon, hogy megítéljem a tevékenységét. (Az, hogy számos országban kiemelkedően jó művésznek tartják és komoly díjakat kapnak a lemezei persze elmond azért valamit, legalább a zenéjéről.)

„A gond az, hogy mindezek után elvárná az ember, hogy valamiféle alternatívát kínáljon."
Mert miért is? Ha ennek a mindent megoldó tudásnak és alternatívának a birtokosa volna, valószínűleg többnek is tartanám, mint zseninek. Akkor már isteníteném is. :))

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

„... vértranszplantációs gyakorlata nem sok van."
Ja igen, nem vértranszplantációs gyakorlata van, hanem sok-sok évig élt egy olyan kultúrában, ahol a különböző tudatmódosító szereknek még ma is kiemelten fontos szerep jut, ami nem a hétvégi belövésben maximalizálódik. Érdemes elolvasni a különböző kábítószerekről és a jelen pillanatban is folyó, tudósok által végzett finomításokról szóló részeket egyik-másik interjúban.

Peter Tikos írta...

"Így legyen a lottón ötösöm, hogy egyszer csak kilukadunk oda, hogy én istenítem és zseninek tartom ezt a pasast!"
Én ezt egyáltalán nem úgy gondoltam, úgyhogy maradj távol a szerencsejátékoktól :)
"Ja igen, nem vértranszplantációs gyakorlata van, hanem sok-sok évig élt egy olyan kultúrában, ahol a különböző tudatmódosító szereknek még ma is kiemelten fontos szerep jut, ami nem a hétvégi belövésben maximalizálódik."
Ennek semmi köze a Richards-os legendához.

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

„Ennek semmi köze a Richards-os legendához."
Mármint a tudatmódosító szerek, a lélekre, szervezetre gyakorolt hatásmechanizmusainak alapos ismerte, beleértve a fiziológiai következmények lehetséges semlegesítési eljárásainak ismeretét is? Persze, ettől még lehet egy „jópofa" városi legenda, egy szóval nem állítottam az ellenkezőjét. (Meg kéne kérdezni a dologról Zacher Gábor profot. :)
De mindegy is, asszem inkább kitöltök egy szelvényt, az kevesebb „leütésszám". :))

Haránt Artúr írta...

"Ha H. az 1400-as években beszélgetett volna Alindával egy vár tornyában, valószínűleg a McDonald's helyett az aktuális egyházi vezetést nevezi meg"

na de ő pont azt hangsúlyozta hogy a mostani korban észlelhető ez a probléma.

Alinda: Azt mondta, hogy a zenét úgy állítják elő mint hamburget vagy a mosóport. ezt CSAK a mai zenére értette?

Hortobágyi: Igen.

erre mondtam, hogy sztem ez nem csak a mai zenére érthető (ő nem mondta :), pont mást mondott). aztán ő is mondja a Mozart "dobókockaszerű" zeneírása is ilyesmi volt, de mégsem sorolja ide

és ez után jön az ominozus "zeneszező szoftverek végeláthatatlan mennyisége" mint korunk egyik legfőbb zenehallgatást lealacsonyító problémája. amit félig félreértettem, de a korábban megemlített "90es évek előtti élő zene" miatt nem tartottam teljesen idnokoltnak a kijelentést a szoftverek kínálta lehetőségeket összehasonlítva.

amúgy meg tényleg keress mostmár valami ugyanilyen provokatív gondolatokat tartalmazó videot a KÉPREGÉNYRŐL! úgylátszik ez mozgatja a billentyűkön az ujjakat :)

Peter Tikos írta...

- Ennek semmi köze a Richards-os legendához.
- Mármint a tudatmódosító szerek, a lélekre, szervezetre gyakorolt hatásmechanizmusainak alapos ismerte, beleértve a fiziológiai következmények lehetséges semlegesítési eljárásainak ismeretét is? Persze, ettől még lehet egy „jópofa" városi legenda, egy szóval nem állítottam az ellenkezőjét.

Naszóval...
Én azt írtam, ez a Richards-os sztori egy baromság, nem igaz, legenda.
Erre te: A vérátömlesztéses sztorihoz nem értek, de feltételezem, hogy ha teljesen ökörség, akkor azért egy ilyen kaliberű gondolkodó – aki mellesleg bármelyikünknél mélyebbre ásott a témában –, minimum kétkedéssel fogadná.
Erre nem csak én, de más is írta, hogy gondolkodói kaliber és mélyreásás ide vagy oda, most bizony valószínűleg tévedett Hortobágyi.
És erre írtad te, hogy évekig a tudatmódosító szereknek még ma is kiemelten fontos szerep juttató kultúrában élt ő. Szóval ez rendben van, őszintén becsülöm az életművét és a szakmai tudását, tapasztalatait - csak azt nem értettem, hogy ezzel mit akarsz mondani, ettől még nem lesz igaz a véres Stones legenda. És persze lehet ő okos és művelt és tanult ember (direkt nem használom a zseni szót), attól még tévedhet. Annyiszor hallunk ilyeneket, általában már mindenki teljes biztonsággal emlegeti, hogy csak egy szavazat miatt nem a német a hivatalos nyelv az Usában, stb. És mellesleg azt érzem, a negatív hozzászólásokat is az eredményezte, hogy ilyen tévedések, pontatlanságok társulnak a megingathatatlannak tűnő attitűdhöz. Az Artúr által fentebb említett, Mozartos-jelenkoros példa azt hiszem, csak egy az interjúban elhangzott és az írásokban jelen lévő ellentmondásokból.
Tényleg annyira lényegtelen már ez, csak úgy érzem, téged ez valamiért nem hagy nyugodni :)))

Az El Kazovszkij, és eme mostani bejegyzés tapasztalataiból kiindulva javaslom a "Zorro példaképe - kommentvadász poszt" címke bevezetését a blogon :)))

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Péter, mielőtt „nekem esel", nézd vissza, hogy ki próbált már az elején is a kákán csomót keresni, annak ellenére, hogy többször kihangsúlyoztam, hogy sem újat nem tartalmaz az interjú, sem pedig nem tévedhetetlen Hortobágyi, főleg nem zseni. Nekem inkább úgy tűnik, hogy ha ritkán felteszek egy fajsúlyosabb (de nem azért az, mert nem képregényes) posztot, mintha egyesek provokációt vizionálnak és úgy érzik, feltétlenül meg kell támadniuk az abban elhangzottakat. Már-már vicces, hogy úgy tűnhetett, védelmembe veszem Hortobágyit, miközben csak igyekeztem rávilágítani arra, hogy ahelyett, hogy valami előzetes „sértettség” vagy sérelem okán csípőből cáfolnánk a pasas minden lehetséges gondolatát, higgadtan és engedékenyebb módon, figyeljünk inkább arra, ami esetleg érdekes, szemléletes. 2-3 ellentmondás hangzott el a hozzászólásokban, annak nagyon örültem, hogy Artúr remek vitapartner lévén, revidiálta is egy korábbi álláspontját, de azt még most sem értem, hogy ha jogosnak is bizonyultak egyes hiányosságok, miért kell az alaphangulatnak kapásból ellenségesnek indulnia? Remélem, nem az van mögötte, hogy és ezekkel a tartalmakkal valamiféle szellemi felsőbbrendűséget igyekeznék érzékeltetni, mert begurulok menten!

Ráadásul már túl is voltam ezen a vitán – ami szerintem H. személyétől függetlenül is érdekes volt –, de most ez az érzelmi alapú, sziporkázóan cinikus „tüzelés" egy kicsit felbosszantott. Ejnye!

Mellesleg a Kazovszkij-vitában eszméletlen sületlenségek hangzottak el, ami bevallom, felbosszantott. De ezt kár előcitálni, persze, ha jól esik... (Egyébként anno elég pontosan le lehetett venni, hogy egy bizonyos hozzászóló vagdalkozásaiban tényleg szerepet játszott a szellemi kisebbrendűségi komplexus egy enyhe formája.)

A Mozartos-jelenkoros példát is érteni vélem, de elment a kedvem a beszélgetéstől, esetleg majd személyesen...

Félreérthető volt a vérátömlesztéses reakcióm is, ezért korrigáltam. Nem értem, miért játszol vele ismét marokkót? Mint említettem, H. vélhetően alapos ismerője a különböző tudatmódosító szereknek, és ugye azért ennek a „városi legendának" volt némi köze a kábítószerhez? Vagy tévedek? Ezzel nem mondtam, hogy igaz, sem azt, hogy H.-nak igaza van, de nem is mondtam vele ide nem vágó képtelenséget.

Ez most azért is esett rosszul, mert Artúrral éppen az előbb beszélgettünk erről a kommentáradatról kedélyesen, de majd túlteszem rajta magam. Ismét egy skatulya...
Legközelebb valami aranyos rajzfilmmel jelentkezem. ;)

Halál írta...

Egyébként meg tudjátok, ki posztol nektek legközelebb? :)))

Peter Tikos írta...

Sajnálom, Zorro, hogy így gondolod. Nem akartam sem neked, sem Hortobágyinak esni. Most már látom, hogy az első hozzászólásomban az "én ekkor meg akkor hagytam abba" kijelentés is félreérthető volt, és már alapból azt lehetett érezni, hogy addig bírtam hallgatni, pedig nem. El kellett mennem, és utána folytathattam a beszélgetés nézését, hallgatását. Tényleg sajnálom, mert azokból, amit írsz, még mindig azt látom, hogy nem érted, mire gondolok. Biztos valamit rosszul csinálunk, mert emailezgetések során is előfordult már ilyen, ugye. Többször is leírtam, hogy Hortobágyit intelligensnek, figyelemreméltónak tartom, én róla próbáltam beszélni, soha nem rólad (ezt nem is értem).
Ha az El Kazovszkijos mondatom miatt "gurultál be", akkor bocsánatot kérek: én akkor, ott sem támadtalak, ha jól emlékszem. Igaz, a végén ott is le kellett írjam:
" úgy tűnik, képtelen vagyok érthetően kifejezni magam, hiszen valahogy elbeszélünk egymás mellett" Biztosan most is ez történ. A kettőspont és a zárójelek egymás után viszont még mindig azt jelentik: viccelek.

Mr. Vertigo írta...

http://youtube.com/watch?v=KW8RgmEJs-8&feature=related

csak, hogy oldjam a feszültséget :)

Névtelen írta...

Érdekes látni, hogy Zorró a vitáiban "aki nincs velem, az ellenem" elv mentén képtelen a kompromisszumra :-S
De nem kell ezt személyes síkra terelni. Csak megjegyeztem.

H

Haránt Artúr írta...

én is majdnem homlokegynest szemben állok Zorróval Hortobágyí kijelentéseinek megítélésében, ittmost sztem nem "ellenem-velem" dolgoról szó.

ahogy Peti is utalt rá fentebb: a rendelkezesére álló hangulatjelek szegénysége miatt (kettőspont-zárójel) nem tudta megmutatni Zorrónak, hogy nem írja olyan zordan ő amit ír, mint amilyen zordak a személytelen betűk amikkel a kommententeket írta :).

rohadt szemét webes kommunikáció, a beszédpartner arcának a hiánya ide tud vezetni. ha lehetne verekedni interneten keresztül sztem a netes fórumokon többször lenne késelés ok nélkül mint egy alja kocsmában :)

raveon írta...

Ha már mennek itt a videjólinkek, a segítségetek szeretném kérni. Amikor itthon '95 környékén megjelent a Cherry Coke, akkor volt egy commercial amit agyba-főbe reklámoztak. Nem találom sehol, pedig annyira megnézném.

raveon írta...

Vazze, látszik, hogy az órát figyelem, hogy mingyá vége a melónak. :)

Naszóval a commercialt agyba-főbe nyomatták és hogy nem tudja-e valaki, hogy rajta van-e jútubon vagy ilyesmi?

Haránt Artúr írta...

Cherry Coke reklám kérése a Hortobágyis poszt kommentjeinél? most valszeg Hortobágyi nagyon köhög valahol :)

Névtelen írta...

Dehogy köhög. Habzsolja, habzsolja!

raveon írta...

BigMac menüt kérni a könyvtárban? :)

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Tikos Úr, ismét egy félreértés: ezúttal a böködésnek szólt az „ejnye!”, ami valljuk be, személyes síkra terelte a beszélgetést. Ez viszont a kettőnk közti, kizárólag netes kommunikációs zavar egy újabb szeletkéje, de mielőtt az „aki nem velem, az ellenem” hangzatos lőzung skatulyájába tuszkolnak ismét, hadd tegyem hozzá, hogy ez valószínűleg az én számlámra írható, mert míg személyes körülmények közt remekül megértjük egymást – beleértve az oly elengedhetetlen, de kedves piszkálódást és ironizálást is –, addig ez nálam bizonyos helyenként (az írott formájában), még a szmájlival megtámogatott verziójával sem talál célba, pontosabban: nem jön át az „üzenet”, a vicc. Ez azért érdekes, mert más esetekben nem szoktam gyakorolni ezt a fogyatékosságomat. Ezért elnézését kérem, ígérem, hamut szórok a fejemre és sürgősen megváltozom. (Vicc, vicc!)

Amikor azt írom: „úgy tűnik, hogy ha ritkán felteszek egy fajsúlyosabb (de nem azért az, mert nem képregényes) posztot, mintha egyesek provokációt vizionálnak és úgy érzik, feltétlenül meg kell támadniuk az abban elhangzottakat”, nem arra utalok, hogy becses személyem váltaná ki ezen reakciókat, sokkal inkább egy elvont jelenségre gondolok, egy magatartásformára. Tehát, most sem élem meg személyes támadásnak. Hogy jelen esetben mégis én követtem el hibát – legalább is egyet bizonyosan –, azt azonnal fel is fedem Ön előtt.

H. Úr (feltételezem, nem a vitatott zenetudóst rejti a név) kurta kis egysorosai valóban a leütésszámot növelik csupán, pedig érdekelne a véleménye a dologról. Itt kérem szépen egy vita zajlik, aminek – mint entitásnak – az egyik, ha nem a legfontosabb alapvetése az érvek és ellenérvek ütköztetése, jó esetben szintézis. Öntől ilyet még nem hallottunk, szemben a meg nem támogatott kijelentésekkel, amik éppen csak arról árulkodnak, hogy nem olvasta végig mind a 5092 leütést, illetve már-már „világnézeti alapon” – itt nehogy valami körmönfontra asszociáljon! – vallja, hogy a vitatkozó felek egyik legfőbb feladata kitalálni, hogy partnerük vajon mit gondolhatott valójában, mikor valami egészen mást vetett a „papírra”. Valahonnan ez oly ismerős taktika… ;) Kérem, érveljen, ha ez nehezére esik, tekintsen el a hangulatkeltéstől! Köszönöm! :)

„Röviden” összefoglalnám, hogy véleményem(!) szerint mi zajlott le a fentebbi vita során.

Feltettem egy, a számomra értékes, érdekes interjút. Elkövettem azt a retorikai hibát, hogy következtetve ismerőseim és a magam – lehetséges, hogy téves – reakcióiból, meglibbentettem a nagy összeesküvéselméletek legtöbbször előítéletes és ostoba lőzungját, miszerint nem véletlen, hogy a nevezett anyag miért is nem került fel az archívumba. Hiszen akár véletlen is lehet – vagy éppen igazam van, de erről ugyebár nem tudunk megbizonyosodni.

(Mellékesen, az összesküvéselméletek nem teljesen alaptalanok, viszont a hírük tömegesen fertőzi azokat, akik megelégszenek pár légből kapott információval és többnyire a saját hibáikból és tehetetlenségükből fakadó boldogtalanságukat és sikertelenségüket kizárólag ezekkel a hírmorzsákkal magyarázzák, valamint keverik is a különböző típusú és felépítésű „összeesküvések” természetét. Azért zavar különösen H. Úr skatulyája, mert én éppen azt gondolom, hogy a dolgok nem ilyen feketék és fehérek – erre az említett társadalmi csoportok tagjai a hajlamosak inkább –, így végtelen ostobaság az „aki nincs velem, az ellenem” filozófiáját rám alkalmazni. De hát könnyebb az ilyet ráaggatni valakire, mint használni a józan eszünket és figyelmesen végigolvasni a vitát.
Visszatérve a tömeghisztériára, több neves, elismert kutató is foglalkozik a világon az okkultista és más szervezetek politikára, történelemre és társadalmakra gyakorolt hatásával – ajánlom a már említett Ökotájban Drábik János és mások írását –, de számtalan, szintén neves és kvalitásos értelmiségi csoport rendre el is hessenti ezeket az alapos és hiteles kutatásokat, fogalmazzunk úgy, a tabu kategóriájába „hajszolja” azáltal, hogy módszeresen lejáratja és bagatellizálja őket és szerzőiket – tekintet nélkül arra, hogy valóban sületlenség-e vagy hiteles alapokkal szolgál. Az utóbbi személyeknek, csoportoknak sokkal jobb a PR-juk, mint a nevezett kutatóknak, a társadalom értelmesebbik fele is többnyire nekik hisz és ez nem meglepő. /A gyors éttermek PR-ja is messze leelőzi Hortobágyi Lászlóét, de azt hiszem, ez nem is kérdés./ Persze mindez sokkal bonyolultabb ennél, nem fekete és nem fehér.)

Csakhogy, azzal, hogy a nevezett megjegyzést hozzáfűztem a videókhoz, én követtem el butaságot, hiszen felállítottam egy prekoncepciót, amitől már képtelen volt szabadulni az, aki nekilátott az anyag megtekintésének. Persze, aki különösen érzékeny (én magam is), ezekre a kétes szellemi épségű csoportok által lobogtatott jelszavakra, nyilván rossz szájízzel startolt. Esetleg máris nem egy görnyedt hátú, „szemráncolós, fejingatós” bácsit látott a képernyőn, hanem kereste a Megváltót, aki biztosan megmondja a tutit – ha már a Zorro ezt így konferálta fel. No, ez nagy hiba volt a részemről, szerintem innen indult az, hogy ha bár érveket próbált mindenki keresni arra, hogy cáfolja, megingassa a gondolatmenetet – egyébként nagyon helyesen –, a kezdetétől volt egy olyan hangulata a hozzászólásoknak (remélem, nem csak én vagyok ilyen érzékeny), hogy mit akar ez a pali, mi az a hatalmas igazság, amiről eddig nem volt tudomásunk? Bármit is hablatyol, biztos, hogy valahol megfogható. Természetesen. Ha végigolvassák a válaszaimat, soha nem állítottam az ellenkezőjét, sőt, ebben egyetértés volt köztünk. (Érdekes, hogy Tikos Úr még az után is használta az újszerű kifejezést, hogy egyetértésben vele, kijelentettem, hogy magam sem tartom újszerűnek ab ovo a gondolatmenetet, bár sok ponton újszerűen szemléletes számomra, tartalmában már ismerjük ezeket a felfedezéseket.)

A probléma ott kezdődik – és ez is valószínűleg az én hibám –, hogy hajlamos vagyok rá, hogy ha érzelmi eltökéltséget szimatolok egy olyan vitapontban, ahol racionálisan felismerem, hogy az illető éppen csak nem értette meg pontosan, hogy mi mellett vagy ellen érvelünk, én magam is „elérzékenyülök” és „hangulatot keltek” a válaszommal. Megpróbálom ezt is kinőni. Ebből fakadhatott az, hogy Tikos Úr számára is egyre inkább úgy tűnt, védelmembe veszem Hortobágyit, magát a személyt. A szándékom ezzel szemben az volt, hogy az interjúban elhangzott és éppen vitatott gondolatmenetet világossá tegyem, tolmácsoljam a másik számára – hiszen be is bizonyosodott (lásd Art Úr korrekciója), hogy nem teljesen ugyanarról beszéltünk. Márpedig ugyanazt az interjút és ugyanazt a feltevést hallottuk mindketten. Mivel azonban én csak a tolmács szerepét tölthetem be egy ilyen vitában, nem is állíthatom magam mellé sem az egyik, sem a másik, sem a harmadik felet.
Hogy ki ért egyet Hortobágyival és miben, az egy teljesen külön lapra tartozik.

Hogy tisztább legyen, pár pontosítás összefoglalva:

1.
„Az tetszik, hogy a riportban a kollektivitás eredményeként a legnagyobb rosszat jelöle meg, ugyanakkor ezt a műsort wikipédiás linkekkel megtámogatva egy blogon olvashatjuk, pontosabban láthatjuk a beágyazott youtube videókon.”
(Komavary)

Tisztázódott, hogy nem a technikai lehetőségekkel és azok kihasználásával van problémája Hortobágyinak, hanem éppen ellenkezőleg, avval, hogy ez pont nem a technikai lehetőségek lehető legszélesebb és legminőségibb „tárháza”, hanem egy bizonyos „legnagyobb közös rossz döntésének” következménye (VHS, CD lemez, LCD monitor stb.), amire a piac molochjának árnyéka vetül, pontosabban: kizárólag az. Így ez a felvetés okafogyottá vált.

2.
„A szövege valami indymediás, összeesküvéses, antiglobalista, antimodernista katyvasz, amit külön irritálóvá tesz ez az értelmiségi elcsuklás a hangjában minden mondat végén.”
(Vegyeskazetta)

A jelzők közül az indymediás és az értelmiségi elcsuklós számomra irreveláns, az utóbbi esetében maximum unszimpátiáról beszélhetünk, gyanítom, hogy az első esetében is. A többivel semmi bajom – már ha az összeesküvésest úgy tárgyaljuk, ahogy fentebb írtam és nem egy ész nélkül skandáló „proli” hablatyolásait értjük alatta. Valakinek ezek a jelzők negatívumok, valakinek nem, tapasztalás kérdése is – de mindez nem támaszthatja alá vagy nem cáfolhatja az elhangzottakat.

3.
„mi alapján lehet kijelenteni, hogy az expresszív zenék a legjobbak? és miért is csak annak a fájdalmat kifejező része?”

Art Úr, ahogy már írtam, egy művészettörténész vagy egy társadalomtudós is kijelent, nem csupa kérdőmondatban fogalmaz. Hortobágyi a kutatásai, analízisei során erre a következtetésre jutott. Mellesleg az expresszívet én magam sem értem, hiszen minden zene bizonyos értelemben expresszív, mint ahogy minden kép elvont, mert nem a valóság, hanem attól elvonatkoztatott, annak csupán a mása. (Ezért szoktam mosolyogni az „elvont” jelzőn. Ajánlom sokak figyelmébe pl. Gyarmathy Tihamér, nagyszerű magyar festő könyveit, interjúit az absztrakcióról, a belső valóságról, illetve Rényi András esztéta előadását a Mindentudás Egyetemén, ahol a realizmus hatásairól beszél a vizuálisan képzetlen emberre – Rembrandt munkáin keresztül. De lehetne még sorolni, csak ami épp eszembe jutott…)
A világfájdalom kifejező szükségéről pedig – szerintem – Hortobágyi nem fogalmazott pontosan. A tragédia legmélyebb ismerői és „alkalmazói” éppen azok az ókori görögök voltak, akikre igazán nem mondhatjuk, hogy árnyas, depresszív helyszíneken tengették sanyarú életüket. (Ezzel kapcsolatban érdemes Nietzsche-t olvasni.) A legfelszabadultabb és -kitárulkozóbb művekben van a legnagyobb dráma. Ezzel persze lehet vitatkozni és azzal is, hogy a dráma vagy a tragédia egyenlő-e a szomorúsággal – mert az sem biztos. Mint ahogy a melankólia sem azonos vele.

4.
Sorolhatnám, de úgyis csak a vérátömlesztéshez folynánk ki. :)
Tikos Úr, elsőre is pontosan értettem. Ön azt mondja, hogy a tényt, miszerint megtörtént a Rolling Stones-szal az említett eset (netalán többször is), avagy sem, nem támaszthatja alá a az, hogy Hortobágyi alapos ismerője a legkülönbözőbb tudatmódosítószereknek. Nem, ezt én sem állítottam. Ellenben azt írtam: „Mint említettem, H. vélhetően alapos ismerője a különböző tudatmódosító szereknek, és ugye azért ennek a „városi legendának" volt némi köze a kábítószerhez? Vagy tévedek? Ezzel nem mondtam, hogy igaz, sem azt, hogy H.-nak igaza van, de nem is mondtam vele ide nem vágó képtelenséget.”
Egy szakorvos is tévedhet – sőt, akár végzetesen is –, de valószínű, hogy ha a fogam fáj, fogorvoshoz megyek, ellenben, ha a leszakad a polc, asztaloshoz.
Nem mondtunk tehát egymásnak ellent, csak valószínűleg elsőre úgy tűnhetett Önnek. Én is megvakulok, ha szmájlit látok. :)

Uraim, részemről a vitát itt lezártnak tekintem, ellenben egy korsó sör mellett még tovább folytathatjuk – mert azok a sarkalatos problémák, jelenségek, amikkel a zenetudós megörvendeztetett minket, örök érvényű vitatémák maradnak, és persze roppant fontosak is.
A kisregényt is kérem, csak ezen alkalmakkor dedikáltassák!

Köszönettel:
Zorro
„Aki nincs velem, az ellenem!” :)

Tikos Úr írta...

Ez igazságtalanság, Dávidot kihagytad, pedig ő kezdte! :)

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

„(...) „szemráncolós, fejingatós” bácsit (...)"
Mind közül talán ez volt a leggonoszabb! :)))))

Névtelen írta...

Látom mégsem állod meg, hogy ne ostobázd le azt aki nincs egy véleményen veled. :-S A vitához szándékosan nem szólok hozzá, semmi kedvem végeláthatatlan köröket futni, mert minden egyes alkalommal körbemagyarázod magad.
A "hangulatkeltésért" bocsánatodért esedezem.
H (Henrik)

Ui: Eddig tegeződtünk, amennyiben nem degradáló számodra ez a kontextus kérlek maradjunk meg ennél az udvarias formulánál. Így sokkal kényelmesebben titulálhatsz imbecilisnek.

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Henrik, ha ebből a levélből te még mindig ezt olvasod ki, akkor nagyon sajnálom, és elnézést! Valószínűleg én fogalmazok pontatlanul... ;)

Azt különösen sajnálom, hogy a magázással kapcsolatban sem fogtad az adást – bár etéren (lásd Péter szmájliai), azt gondolom, nekem is van még hová fejlődnöm.

Úgy tűnik, az érvek helyett te továbbra is jelzőkkel szereted ellátni a tiédtől eltérő állásponttal rendelkező vitapartnereket. Mármint ha vitának lehet nevezni valamit érvek hiányában. Kétségtelenül egyszerűbb megoldás az, ha egy odamondással és rövid minősítéssel átvágod a gordiuszi csomót, de én nem semmi esetre sem szeretném befolyásolni a vitakultúrádat.

Tisztelettel:
Zorro

Névtelen írta...

Nade Zoltán!
A hozzászólásaim egyetlen jelzőt sem tartalmaznak...
Sőt, még csak nem is vitázom.

H

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Henrik! Lehet, hogy nem hiszed el, de őszintén sajnálom, hogy ennyire nem értjük meg egymást és újfent – a Knet fórumát követően is – egy sehová sem vezető, mutató csatározásba fullad, ha mi egymással kommunikálni kezdünk! Tényleg őszintén, nem udvariaskodás vagy üres formula, amit mondok.

Mindösszesen azt nehezményeztem, hogy egy hosszadalmas vita közben, te úgy minősítetted a vitákban (minden vitában: „Zorró a vitáiban") tanúsított magatartásomat, hogy gyakorlatilag képtelen vagyok arra, hogy igazat adjak a másiknak. Ez egyrészről ODAMONDÁS – mert ezt később sem támasztottad alá semmi érvvel, idézettel –, másrészről MINŐSÍTÉS, mégpedig az egyik vitázó felet minősítetted ezzel – nem pedig a vitát, ahogy azt az imént meg is jegyezted.
Mellesleg ez a nem megalapozott kijelentésed (mármint az odamondás) is vitára adhat alapot, sőt, ezt te is nagyon jól tudtad – ergo: máris VITÁBA SZÁLLTÁL, csak éppen nem a jelen vitatémában, hanem egy személyeskedőbb vitát indítottál.
Mivel egyáltalán nem kötelező magához a vitához hozzászólni, így ezzel semmi baj sincs, de azt ugye nem lehet szó nélkül hagyni, hogy valaki egy vita közepén minősíteni kezd valakit úgy, hogy később sem indokolja meg?

Továbbra sem kötekedni akarok, de ha most neked adnék igazat, akkor tényleg debilnek néznélek, mivel az azt jelentené, hogy nem az érvek mentén döntöttem így, hanem mert 1. szeretném már végre, ha nem kötözködnél tovább, 2. belátnám, hogy rád érvek, s a józan ész nincs hatással – akkor sem, ha újra és újra idézem a vitában elhangzottakat. Sajnos egyébként, a vita általában abból áll, hogy emberek megpróbálják egymást meggyőzni azon álláspontjukról, véleményükről, amit igazságnak vélnek. Tehát: szemben állnak egymással. Mindenki kifejti a nézeteit, érvel és bizony ebben a körmönfontság is megengedett játékszabály, de csak abban az esetben, ha az nem üres játékot jelent a szavakkal, hanem inkább azt, hogy az ember meghallgatván a másik érvelését, ügyesen rávilágít az abban előforduló ellentmondásokra, hézagokra. (Persze ebbe is belefér a játékosság, csak legyen értelme, tartalma.) Ezzel nem kiszúrni akar a másikkal, kizárólag a meggyőzés érdekében teszi, igen, a saját igazságának érdekében. Ezt mint hibát igazán nem róhatod fel nekem. Ha a résztvevő felek mindenre egyöntetűen bólogatnak, azt nem vitának hívjuk. A végén persze lehet, hogy továbbra sem értenek egyet, de ez ebből a szempontból lényegtelen, a lényeg, hogy érvelnek. Ha valaki kompromisszumot köt egy vitás kérdésben, akkor az azt jelenti, hogy részint a másik meggyőzte (ha teljesen igazat ad neki, akkor az nem kompromisszum), viszont ha ezt mégsem teszi meg, akkor sem lehet ab ovo kompromisszumképtelen vitázónak nevezni. (Bocs, ha éppen ezt a magyarázatot érzed degradálónak, nyilván tisztában vagy ezzel, csak akkor tapasztalnám is, hogy legalább ezekben az alapokban azonosak vagyunk.)

Tényleg utoljára: a nézeteltérések zöme ezúttal abból fakadt, a vita tárgyát nem a többiek vagy az én nézeteim, igazságaim, hanem egy-két félreértés okozta, ezért én CSAK TOLMÁCSOLTAM az interjúban elhangzottakat! Persze, ezt követően már megvallottuk egymásnak (pl. Artúr is), hogy érti már a dolgot, de nem értünk egyet – viszont ezzel semmi baj sincs, nem estünk egymás torkának. Komavary úgy gondolja, hogy ennél nagyobb szabadság, választási lehetőség, mint most van, soha nem volt – én azt tapasztaltam (beszélgetések, előadások, olvasmányélmények stb. kapcsán), hogy ez egy látszatszabadság, nagyon is irányított. Ettől még neki szíve joga az ellenkezőjét képzelni, csak éppen azt nem értem, hogy pár mondatból miért kellene elvetnem az eddigi tapasztalataimat – ezt tőle se várhatom el. Viszont a meggyőződésemet már akár ez a két-három érv is megingathatja, elültetheti a kisördögöt, tehát nem haszontalan ez sem.
Az egyetlen dolog, ami bosszant és ami a Kneten is bosszantott, ha olyat adnak a számba, amit nem mondtam, de még csak nem is utaltam rá. Anno ezért bosszantottál fel nagyon és kezdtem azt hinni, hogy én vagyok a szenilis, míg szerencsére többen megnyugtattak, hogy teljesen tiszta és érthető, amit mondok, nem is értik, hogy miért vitázol velem. Vagy valami velük sem stimmelt… ;)

Gondolhatod, hogy nem szántam volna rá egy fél estét, hogy összegezzem, újra kifejtsem neked a jelen vita okait, állomásait, ha nem tartanám fontosnak a véleményedet. Én ezt megtettem, de ismét csak legyintettél, illetve elütötted azzal, hogy ebbe te nem akarsz belemenni. Rendben, nem kötelező, csak akkor tényleg ne minősíts és ezesetben nem nyúzzuk egymást! Nagyon köszönöm és ne haragudj, ha valamivel megbántottalak!

(Még szerencse, hogy ilyen sokat és hosszasan kell renderelnem… :))

Üdv!
Zorro

Névtelen írta...

Na végre!! Már azt hittem sose jössz. Kicsit árnyaltabban fogalmaznék akkor, amit te ODAMONDÁSNAK minősítettél az inkább egy "morfondírozásféle, véletlen elszólásszerű, hangosan gondolkozásforma, kinemtörölt hozzászólás" volt inkább. Szerinted kötözködöm, pedig nem. Najó egy kicsit talán, de tényleg csak egy ici-picikét. Aztán meg azt is mondod, hogy nem értjük egymást. És ez szerintem tarthatatlan. Először a napirajztopikban kezdődött (ott sem jöttünk közös nevezőre) aztán a másik a szerzői kiadványok topikban ( szintén nem sikerült kiegyeznünk ) és most sem. De hátha következő alkalommal sikerül. Ne adjuk fel. A végére elválaszthatatlan jóbarátok is lehetünk akár. Nem bántottál meg semmivel, de igazán. Egyáltalán nem haragszom rád.

Névtelen írta...

Jájj H voltam az előbb!!!

faadib írta...

nem nagyon szoktam ilyet mondani, de ez a csávó gyomorforgató (élőben is). nem áll túlságosan távol a hajléktalan nőtől, aki a móriczon nyilatkozik a krisztusi magyarokról.
még ha igaz dolgokat is mond, kit érdekel? arra nincs kihatásom, h mennyit fizetnek be a multik, ezért inkább arra figyelek, amire van. amúgy meg csak a szart tologatom tovább az ilyen pöfögéssel. a sok szennyező penész-ember közül ő az egyik legszennyezőbb. ha akkora guru, akkor miért van szüksége arra, h a világ mocskáról prédikáljon ebben a felülről-nézek-le-mindenkire modorban, amint lehetősége nyílik rá?
a teóriák nem megvilágosítanak, hanem gúzsba kötnek, ezt tudhatná, ha jól ismeri a keleti kultúrákat.

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Henrik, itt vagyok! :))
Tényleg minden irónia nélkül, tartsunk ki! ;) Előbb-utóbb szót értünk és komolyan: semmi személyeskedés nem vezérel, sem anno, sem most. Örülök, ha te is külön tudod választani ezeket az alkalmi félreevezéseket és egymás megítélését.

Faadib, köszönöm, mindent elmondtál.

Laszlo írta...

helo

Zsoldos Péter írta...

Szenvedés?! vagy csak attól függ hogyan akarjuk látni önmagunkat és a világot. Itt egy jó példa: http://www.youtube.com/watch?v=IlueM0oJMAA

pink írta...

Hogyan kerül egy illuzionista kezébe kommunikációs lángpallos?

…Hortobágyi, VHS, kakofónia, képregény és töltött káposzta. Töprengésre sarkallt/késztetett engem ez a topic/topik.
Reggel fogmosás/toilet/ sminkelés közben elhatároztam végére járok bizonyos folyamatoknak, melyek léte mögött mindig is felsőbbrendű hatalmak akaratát sejtettem.
Személyiségem fejlődésének egy ezt megelőző szakaszában kötelességemnek tekintettem a dolgok – a lehetőségekhez mérten – legaprólékosabb rendszerbe foglalását, létezésük törvényszerűségeinek már-már a kényszeresség határait súroló/feszegető magyarázatát.
Hajnali gondolathömpölygéseim a kezdetekkor arra korlátozódtak, hogy észlelhetik mások, máshogyan a dolgok quintesszenciáját, amikor ez nem illeszkedett/illeszkedik azon struktúrába, ahogyan a világ – és a világot alkotó entitások – eleddig lecsapódtak tudatom briliánshoz hasonlatos merevségű kognitív értékhálójában.
Hamvast idézve: „Minden ugyan az.” Ergo teljesen mindegy, milyen emberekkel, milyen plénum előtt, milyen témában próbálom a magam tudatának lecsapódásait érvényre juttatni – a lényeg eleinte az érvényre juttatáson, későbbiekben a mások lecsapódásaival való szembehelyezkedésen volt. De továbbmegyek! Eljutottam ahhoz a felismeréshez, hogy a szembehelyezkedés (jómagam „vita”-ként definiálom) érző/lélegző entitás, hovatovább egy kognitív/emocionális kommunikációs tamagochi.
Ezen felismerést tudatosítva én és több barátom megrökönyödve felszisszentünk.
Az általam „vitának” nevezett entitás nemcsak él/érez/létezik, hanem környezetével folyamatos interakcióban van. Gondoskodást igényel – újabb topic bejegyzések formájában – de ezt a gondoskodást igyekszik meghálálni, nemcsak a valós konfliktusaimról tereli el a figyelmem, de általa belekiálthatom a világba szembenállásomat/különbözőségemet bizonyos területeken, hogy máshol ugyanezt ne kelljen megtennem.
A „vita” nemcsak hű társ, hanem mintegy kommunikációs staffordshire-terrierként őrzi tudatom azoktól a vélekedésektől, amelyek más emberek felvetéseiként véleményem megváltoztatására késztetnének.


Mindezen felvetésekből következik, hogy Hortobágyi, a VHS, a kakofónia, a képregények és a töltött káposzta ügyekben valós álláspontra nincs szükségem/szükségünk (a többes szám magyarázata a későbbiekben fontos részét képezi értekezésemnek). Maga a szembehelyezkedés illetőleg a különbözőségem larvált hangsúlyozása adja tevékenységem/létezésem kontinuitását. Ez a folyamatosság és maga a szembehelyezkedés lényege feltételez bizonyos megújhodó sokaságot, akikkel alkalomról-alkalomra / topicról-topicra szembehelyezkedhetem.
Ezen a ponton válik elengedhetetlenül szükségessé a többes szám használatának magyarázata. Ahhoz ugyanis hogy valamivel szemben érvelhessek/érvelhessünk elengedhetetlenül szükség van vélekedéseiket felvető egyénekre...nevezzük őket sokaságnak, mint szociológiai értelemben vett emberhalmaznak. Az sokaság összetétele, viselkedéseinek sokszerűsége adja „vitánk”/entitásunk élethosszának, életminőségének paramétereit. Az sokaság annak vélekedései illetve lecsapódásai alapján két részre osztható:

Egy: a szembehelyezkedésünk tárgyát képező vélekedéseket felvető/képviselő egyénekre/anomáliákra (bárhol fellelhetőek…munkahely, internetes fórumok, civil szerveződések…et cetera).Ezt nevezem alant sokaságnak:

Kettő: Pszeudo-álláspontunkat alátámasztó, lehetőleg kongruenciát sugalmazó, társadalmilag akceptált/preferált létet mutató, a lehetőségekhez mérten széles körben ismert nevű „tekintélyszemélyek”. (ebből jóval kevesebb számú szükségeltetik, mint az alant sokaságból, mert felborulhat a szembehelyezkedés imágója). Ezt nevezem „felettes ők”-nek.







Símio de cordarosa