A 2009. évi Alfabéta-díjak április 18-án, az 5. Magyar Képregényfesztiválon kerülnek kiosztásra. Az addig hátralévő időben szeretnénk kicsit jobban bemutatni az idei jelölteket, ezért készítettünk egy miniinterjú-sorozatot. A mai válaszadónk a Johnny Fellow alkotója, Tebeli Szabolcs „Brazil".
Mióta publikálsz képregényeket, hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?
Brazil: – Első saját képregényem 2002-ben jelenet meg, egy szombathelyi magazinban. Ez egy comic strip volt, ami összesen tizenkét számot élt meg. Később Budapesten is voltak próbálkozásaim különböző kiadóknál, folyóiratoknál. Végül 2005-ben az éppen születő Roham magazin talált rám egy képregényötlettel. Ez volt a Bürokraták, ami számomra egy új időszámítás kezdetét jelentette. Azóta is a Roham az első kiadó, ahová az ötleteimet szállítom. Ezenkívül a Panel képregényes szaklapban is jelenik meg – többé-kevésbé rendszeresen – egy strip, SMS címmel. Ezeket a rövid agymenéseket csinálom a legszívesebben.
Milyen alkotók, milyen képregények gyakoroltak rád nagy hatást?
Brazil: – Elsősorban azok, amelyekhez hozzá lehetett jutni. Ez főleg a Semic által kiadott cuccok nagy része volt a 90-es években. Később, amikor rövid pesti és külföldi látogatásaim alatt képregényboltba tévedtem, értelem szerűen azokat a címeket szedtem össze, amikben biztos, hogy nem csalódhat az ember. Így került a képbe Moebius, Tardi, Frank Miller, Otomo, Barry Smith, Tezuka és a többi adu ász, akiket hamar megszerettem. Az amerikai vonalon mindig is a régi suli mozgatta meg a fantáziámat: Jeff Jones, Wally Wood, Alex Toth, Milton Caniff. Mostanában Al Capp és Walt Kelly is tuti befutó a comic strip kategóriában. Van valami elnyűhetetlen bája az általuk rajzolt karaktereknek, imádom a munkáikat. Horror vonalon Bernie Wrightson és Kelly Jones a mester. Az általam Frissen felfedezett alkotók közül első körben Paul Pope, Craig Russel, és a Fabio/Gabriel páros jut az eszembe. A Johnny Fellow készítése alatt elég gyakran inspiráltak, főleg a munkához való viszonyuk teszi őket szimpatikussá. Nagyon fontosnak tartom a helyes hozzáállást, felvértezi az embert, főleg ebben a vicces országban.
Mióta publikálsz képregényeket, hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?
Brazil: – Első saját képregényem 2002-ben jelenet meg, egy szombathelyi magazinban. Ez egy comic strip volt, ami összesen tizenkét számot élt meg. Később Budapesten is voltak próbálkozásaim különböző kiadóknál, folyóiratoknál. Végül 2005-ben az éppen születő Roham magazin talált rám egy képregényötlettel. Ez volt a Bürokraták, ami számomra egy új időszámítás kezdetét jelentette. Azóta is a Roham az első kiadó, ahová az ötleteimet szállítom. Ezenkívül a Panel képregényes szaklapban is jelenik meg – többé-kevésbé rendszeresen – egy strip, SMS címmel. Ezeket a rövid agymenéseket csinálom a legszívesebben.
Milyen alkotók, milyen képregények gyakoroltak rád nagy hatást?
Brazil: – Elsősorban azok, amelyekhez hozzá lehetett jutni. Ez főleg a Semic által kiadott cuccok nagy része volt a 90-es években. Később, amikor rövid pesti és külföldi látogatásaim alatt képregényboltba tévedtem, értelem szerűen azokat a címeket szedtem össze, amikben biztos, hogy nem csalódhat az ember. Így került a képbe Moebius, Tardi, Frank Miller, Otomo, Barry Smith, Tezuka és a többi adu ász, akiket hamar megszerettem. Az amerikai vonalon mindig is a régi suli mozgatta meg a fantáziámat: Jeff Jones, Wally Wood, Alex Toth, Milton Caniff. Mostanában Al Capp és Walt Kelly is tuti befutó a comic strip kategóriában. Van valami elnyűhetetlen bája az általuk rajzolt karaktereknek, imádom a munkáikat. Horror vonalon Bernie Wrightson és Kelly Jones a mester. Az általam Frissen felfedezett alkotók közül első körben Paul Pope, Craig Russel, és a Fabio/Gabriel páros jut az eszembe. A Johnny Fellow készítése alatt elég gyakran inspiráltak, főleg a munkához való viszonyuk teszi őket szimpatikussá. Nagyon fontosnak tartom a helyes hozzáállást, felvértezi az embert, főleg ebben a vicces országban.
Hogy érintett, hogy jelöltek az Alfabéta-díjra, mit jelentene számodra a győzelem?
Brazil: – Kellemesen meglepődtem. :) Abszolút nem számítottam rá, pláne hogy a Johnny Fellow annak idején csupán egy kísérlet volt, ami végül a fiókba került. Természetesen nagyon örülnék ha nyernék, de az igazi öröm már megvolt decemberben, amikor a kezembe fogtam a nyomdából frissen jött cuccot. (Még ha kicsit gány is lett a papír...) A díj csak hab lenne a tortán, egyrészt a munka általános menetét nem befolyásolná, másrészt a történet még csonka, a folytatása kerekebb lesz. Magunk közt szólva, szívesebben bámulnám a Futaki/Nikolényi páros elégedett ábrázatát a díjkiosztáskor.
Hogyan értékeled a saját alkotásodat, mennyire vagy elégedett vele?
Brazil: – Sosem dolgoztam még képregényen ilyen intenzíven, mint tavaly a Johnny Fellow füzeten. Az eredeti történetről tudni kell, hogy 24 oldal volt, és a most kiadott füzetben ennek talán a 20%-a szerepel. Kicsivel több, mint 25 oldalnyi anyagot kellett elkészítenem, plusz ott volt a szerkesztés, és a szöveg újraírása, kiagyalása. Minderre kevesebb, mint 2 hónap állt rendelkezésemre a decemberi Hungarocomixig, szóval az uccsó fázisokra már csak félálomban voltam képes. Mindezzel együtt, a munkával, amit végeztem, maximálisan elégedett vagyok.
Milyen képregényes munkákat tervezel a közeljövőben?
Brazil: – Jelenleg két képregényen dolgozom, amiből az egyik a Johnny Fellow első száma – illetve nem biztos, hogy az első, de egy önálló történet, amelyik kicsit hosszabb, mint a nulladik – tehát a nulladik után az első, na. :) Azt megígérhetem, hogy teljesen másképp fog kinézni a végeredmény.
A másik meló, ami fut, egy kicsit földhözragadtabb témájú sorozat lesz. Két nagydumás budapesti kiscsávó története a 90-es évektől napjainkig. Ezt egy barátommal ötleteltük ki közösen, és eddig úgy néz ki, hogy szerzői kiadás lesz. Igazi nosztalgiakomik, kevés humorral. Ezt a projektet jelenleg jobban átlátom, és előrébb is tart a munka mint, a Johnny, úgyhogy valószínűleg előbb is lesz kézzelfogható.
Ezen kívül jövőre is van egy elég húzós terv, szóval nem fogok unatkozni.
Brazil: – Kellemesen meglepődtem. :) Abszolút nem számítottam rá, pláne hogy a Johnny Fellow annak idején csupán egy kísérlet volt, ami végül a fiókba került. Természetesen nagyon örülnék ha nyernék, de az igazi öröm már megvolt decemberben, amikor a kezembe fogtam a nyomdából frissen jött cuccot. (Még ha kicsit gány is lett a papír...) A díj csak hab lenne a tortán, egyrészt a munka általános menetét nem befolyásolná, másrészt a történet még csonka, a folytatása kerekebb lesz. Magunk közt szólva, szívesebben bámulnám a Futaki/Nikolényi páros elégedett ábrázatát a díjkiosztáskor.
Hogyan értékeled a saját alkotásodat, mennyire vagy elégedett vele?
Brazil: – Sosem dolgoztam még képregényen ilyen intenzíven, mint tavaly a Johnny Fellow füzeten. Az eredeti történetről tudni kell, hogy 24 oldal volt, és a most kiadott füzetben ennek talán a 20%-a szerepel. Kicsivel több, mint 25 oldalnyi anyagot kellett elkészítenem, plusz ott volt a szerkesztés, és a szöveg újraírása, kiagyalása. Minderre kevesebb, mint 2 hónap állt rendelkezésemre a decemberi Hungarocomixig, szóval az uccsó fázisokra már csak félálomban voltam képes. Mindezzel együtt, a munkával, amit végeztem, maximálisan elégedett vagyok.
Milyen képregényes munkákat tervezel a közeljövőben?
Brazil: – Jelenleg két képregényen dolgozom, amiből az egyik a Johnny Fellow első száma – illetve nem biztos, hogy az első, de egy önálló történet, amelyik kicsit hosszabb, mint a nulladik – tehát a nulladik után az első, na. :) Azt megígérhetem, hogy teljesen másképp fog kinézni a végeredmény.
A másik meló, ami fut, egy kicsit földhözragadtabb témájú sorozat lesz. Két nagydumás budapesti kiscsávó története a 90-es évektől napjainkig. Ezt egy barátommal ötleteltük ki közösen, és eddig úgy néz ki, hogy szerzői kiadás lesz. Igazi nosztalgiakomik, kevés humorral. Ezt a projektet jelenleg jobban átlátom, és előrébb is tart a munka mint, a Johnny, úgyhogy valószínűleg előbb is lesz kézzelfogható.
Ezen kívül jövőre is van egy elég húzós terv, szóval nem fogok unatkozni.
3 megjegyzés:
Köszi!
Tetszett a válasz és annak hangulata.
Rajzilag nekem ez a legjobban „bejövős”
Továbbmenve, a képzeletbeli befutóm nem ez az alkotás lett, de reménykedve várom a folytatást!
"Magunk közt szólva, szívesebben bámulnám a Futaki/Nikolényi páros elégedett ábrázatát a díjkiosztáskor."
Nagyon szép gondolat. Vszg. a Futaki/Nikolényi páros is egyetért vele.
Hajrá Fellow!
Megjegyzés küldése