Alfabéta-jelöltek 2009: Miserere homine

A 2009. évi Alfabéta-díjak április 18-án, az 5. Magyar Képregényfesztiválon kerülnek kiosztásra. Az addig hátralévő időben szeretnénk kicsit jobban bemutatni az idei jelölteket, ezért készítettünk egy miniinterjú-sorozatot. A mai válaszadónk a Miserere homine alkotója, Lakatos István.

Mióta publikálsz képregényeket, hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?
István: – Noha korábban is rajzolgattam, de történt valami két és fél évvel ezelőtt: akkor kerültem be a pszichiátriára. Valami akkor nagyon megváltozhatott bennem, mert a rajzaim is hirtelen másmilyenekké váltak. Valahogy helyük és mélységük lett. Akkoriban rajzoltam meg A kis gyufaárus lányt. Ezt és az utána következő meséket – nevezetesen a Lencsilányt – az Előszezon blogra raktam ki, amelynek tagja vagyok, a sok költő közt egyedüli képregényrajzolóként. Néhány korábbi kísérletet leszámítva, az első, nyomtatásban is megjelent munkám éppen a Miserere homine – Ember, irgalmazz volt, tavaly augusztusban, a Műútban. Amikor kézbe vettem a lapot, állítólag egészen földöntúli vigyor kerekedett a fejemre – hogyne, hiszen végre beteljesült egy álom. Képregénynek papíron a helye.
Milyen alkotók, milyen képregények gyakoroltak rád nagy hatást?
István: – Az egész a Kaland-Játék-Kockázat könyvekkel kezdődött. Azokban találtam rá John Blanche-ra. Azután jött Simon Bisley, Kevin O'Neil, Eric Powell, Sam Keith és Mignola. Meg a régi magyar mesekönyvek rajzolói, főként Sajdik Ferenc és Heizelmann Emma. És hát persze Tim Burton. Meg Schiele. Nemrég fedeztem fel egy spanyol képregényrajzolót, Tony Sandovalt. Azért is örültem annak, hogy rátaláltam a munkáira, mert mostanában már nem tudok annyira lelkesedni, mint teszem azt egy éve.
Az utóbbi időben felfedeztem magamnak a steampunkot és a retro future-t, az Ember, irgalmazzba már bele is szőttem ezeket. Viszont steampunk-elemek az egyik Lencsilányban is lesznek, persze mértékkel. Azután pedig ott van Batman. Hellboy mellett ő is nagyon fontos nekem.

Hogy érintett, hogy jelöltek az Alfabéta-díjra, mit jelentene számodra a győzelem?
István: – Örültem, hogy a viharba ne örültem volna neki. Különösen, hogy már az első igazi megjelenésemre megkaptam a jelölést. A győzelem már nem érdekel, ha megkapom a díjat, megkapom, ha nem, nem. Valami akkor is történt és egyelőre nagyon jó ez így.
Hogyan értékeled a saját alkotásodat, mennyire vagy elégedett vele?
István: – Ha egyszer befejezek valamit, nem nagyon foglalkozom vele. Nyilván máshogy oldanék meg dolgokat, mert azóta remélem fejlődtem. Talán beleestem az „elsőre mindent akarok" csapdájába is, de legalább ezt is letudhattam. Nagyon sokat melóztam vele és sokat ki is vett belőlem. Viszont a történeten semmit sem változtatnék, különösen mert ért néhány olyan felfedezés, ami miatt komolyan megrémültem. Mintha valamire rátapintottam volna. Tisztára, mint egy Philip K. Dick regényben... És a befejezést illetően is hallottam különböző értelmezéseket. Ez pedig mindenképpen jó, mert bebizonyosodott, hogy önálló élete van.

Milyen képregényes munkákat tervezel a közeljövőben?
István: – Hehe. Ha a terv azonos az álmodozással, akkor sok tervem van. Addig nem tartom magam igazi képregényrajzolónak, amíg össze nem hozok egy Lencsilány-kötetet. Ez a legfontosabb. Van egy másik mesevilágom is, ami halott kisgyerekekről szól. Időnként előveszem a táltoslányról szóló ötletemet is, ez már évek óta formálódik. A magyar mitológiát ötvözném egy egészen kevéssé alternatív 20-as évekkel, de van benne okkultizmus, némi Lovecraft, zeppelinek és középkori lovagsereg. Ezek persze mind nagyobb terjedelmű képregények lennének. Aztán néha álmodozom egy Szíriusz kapitány képregényről is, mert a hangjátéksorozatot agyonhallgattam és a regények is meghatározták a gyerekkoromat. A rövidebbek már reálisabbak: nyárra talán megjelenik a Csáth Géza novellájából készült Fekete csönd, illetve egy sajátos, meseszerű képregény, amihez Toroczkay András barátom fog verset írni. Addigra remélem találok munkát is és akkor már majdnem minden szép és jó és önfeledt lesz. Addig viszont csak fogaknak csikorgatása.