2009. június 23.

Kőfalakról

Már rég tudom, hogy mindenki másképpen olvas képregényt: a rajzolók meg nagyon másképp. Legutóbb, amikor a Menta teraszon gyűlt össze a társaság, elő- előkerültek képregény kötetek, hogy kézről kézre vándoroljanak. Nem akartam én sem kimaradni, elővettem hát a Doom Patrol egyik gyűjteményesét, hogy lássák én mit olvasok. Cserkuti, Tikos és talán további képregényrajongók csaptak le rá egyből, és célirányosan mustrálni kezdték a tartalmazott füzetek elejét jelölő Bisley borítókat. Alig kellett keresniük őket, szinte csak ezeken a helyeken nyílt ki a számukra. A borítók tényleg elég jók ugyan, de olvasás közben, rövid pillantáson túl többet nem időztem rajtuk, gyakorlatilag észre sem vettem őket. A Doom Patrol egyébként sem az a vizuális orgia, elsősorban kíméletlen gátlástalanságával hódít. Mindenesetre gyorsan átfutották az összes borítót, örültek neki, és visszaadták. Persze, a szituáció nem volt alkalmas arra, hogy tényleg elolvassák, de egyértelműen kiderült, hogy vannak akik egészen másképpen vesznek kezükbe képregényeket. Emiatt sem vagyok biztos abban, amit épp mondani akarok, bár rám nagyon igaz.

Vannak olyan képregényírók, akik szeretik szöveges bevezetőkkel, sűrű háttéranyagként szolgáló nem képregényes részletekkel kiegészíteni műveiket. Legutóbb épp Hamlet emlegetett egy 20 oldalasra tervezett képregényt, 4 oldal dokumentációval és újságkivágásokkal. Nekik szólna az a tanácsom, hogy "NEEEE!". Egész egyszerűen elegem van belőle! Alan Moore olyan szinten viszi már túlzásba, hogy egyszerűen átlapozom, és csak kicsit bánom, ha nem értek valamit később. (lásd Black Dossier) Eleinte tetszett, sőt egészen zseniális cuccai vannak, de most már túl sok. Másik példának ott van még mondjuk a Rex Mundi. Ebben is szeretik "korabeli" újságcikkekkel színezni a fejezeteket, de elolvasásuk kivétel nélkül feleslegesnek bizonyult, és ez még a jobbik eset.

És hogy miért utálom ezeket a hosszú szöveges részeket? Egyszerű: nagyon durván megakasztanak a képregényolvasásban. Regényt is elég sokat olvasok, nem ijesztenek a betűk, bár egy kollégámmal csak úgy hívjuk őket, hogy kép nélküli könyvek. Képregényt egyszerűen másképp, nevezetesen sokkal gyorsabban olvasok, és a hosszú szövegekről úgy pattanok le, mint egy kőfalról. Egyszerűen nem esik jól.

És ráadásul mint megoldás is béna valahol. Prózaíróknak szóló általános jótanács, hogy "ne mondjad, mutasd!". A jól felépített világot a szereplőkön és az eseményeken keresztül kell bemutatni, nem pedig olcsó leírásokon keresztül, amiket oda tesznek be, ahova éppen tetszik, mindenféle kötöttség nélkül. Nem szép, nem jó, nem szeretem.

Hogy filmes példát is mutassak: A Robotzsaruban még eredetinek tűntek a közbeszúrt "korabeli" reklámok, és igazából a Starship Troopersben is jókat röhögtem rajtuk, de a harmadik.. hatodik filmben már nem annyira eredeti, hogy megérje a kizökkentés. És a film még csak nem is akad meg annyira miatta, mint amennyire Jenő lepattan az álképregényes kőfalakról. Más is?

14 megjegyzés:

Rorimack írta...

Egy biztos - ügyes illusztrációja a problémának a be-kilinkelt illusztrációk.

Csacso írta...

Szerintem, ilyen nyűgje mindenkinek akad, ha más alkotását nézi. Valószínű, mindenkinél más területen jelentkezik. Képregény bevezető ügyileg –bár 4oldalasokkal nem szoktam összefutni. A fél, egy oldalas bevezetők, fülszövegek engem nem zavarnak. Ellenben a rajz/film sorozatoknál: „a következő részben” előzetes zavar. Mint kezdésnél az elmúlt, akár 10 rész zanzásított összefoglalója. Olyan is volt, hogy vicces kizökkentésként éltem meg egy-egy szovjet/orosz sci-fi író könyvében felbukkanó(propaganda): Sztálin/Brezsnyev elvtárs meglátogatta az xyz rakétagyárat, ami még nagyobb teljesítményre ösztönözte, a munkásokat. Talán még az űrkutatás eredményességét is belekeverték :D

Magas labdát nem kihagyva, Pernyéhez jól jött volna az a magyarázó írás ;)

feki írta...

451 Fahrenheit

Névtelen írta...

Szerintem érzékenyebb vagy te íróként, nem értem a kifakadást.
Corto Maltese se tetszett?

Pubi

Haránt Artúr írta...

ráadásul ezekkel valszeg az a cél általában, hogy mégjobban beleélje magát az olvasó a képregénybe, mégjobban bekerüljön a képregény világába. én sem szeretem ha két különböző "nyelvű" médiumot egyszerre kell olvasnom, de valakinél lehet működik ez az eszköz, sőt biztos működik, hiszen sokan bírják Moore képregényeit (az is igaz, hogy nem biztos, hogy éppen emiatt)

én is úgy szeretek képregényt olvasni, hogy "elfelejtem" hogy mozdulatlan képsorokat látok, és nem akadok meg semmi olyanon ami ebből kizökkent (de bevallom, hogy . azt is hozzá kell tenni, hogy én nem vagyok valami jó képregény olvasó, néha nehezen tudok arra átkapcsolni, hogy ez a folyamatosság kialakuljon.

a "le-nem-rajzolt" képkockák fejben való megjelenéséhez nagyon fontos egy profin felépített ritmus (legalábbis nekem fontos), ezt a ritmust egyébként nem csak a posztban felvetett problémával lehet kizökkenteni

és aki azt hiszi, hogy Jenő az olvasás ellen ágált, az súlyosan félreértette az egészet és érdemes lenne mégegyszer elOLVASnia a posztot. kis segítség egy fordított példával annak aki nem értené esetleg: egy könyvet ha olvas az ember és a képregény olvasáshoz hasonló módon már eltűntek a könyv betűi (képregénynél az állóképek), és az olvasó benne van a könyvben leírt világban: gondolom sok embernek rosszul esne ha egy lapozás után egyszercsak egy képregényt látna. nem az illusztrációkról beszélek, azok sokszor segítenek is a történet világába vezető úton, hanem egy rendes szövegbubis hosszabb képregényről

engem pölö egy ilyen (meg bármilyen) médiumváltás tuti kizökkentene

Haránt Artúr írta...

ja és Jenő: én tökre megértem Petiéket, én is sokszor CSAK azért veszek a kezembe egy képregényt mert "szimpla" vizuális örömöt nyújt. aki szereti "csak nézegetni" a képregényeket (én is), az attól még lehet hasonlóképpen szeret/tud képregényt olvasni mint te (én is :))

Peter Tikos írta...

A Doom Patrolos borítók Bisley legjobb munkái közé tartoznak, azért kerestem egyből ezeket. Egyébként meg sokszor egyáltalán nem érdekel, mennyire "szépek" a képek egy képregényben: válogatás nélkül olvasok mindenfélét a legszarabbul megrajzolt mangáig. Legfilmszerűbb élményem Nihei Blame-je: a mai napig nem olvastam ehhez foghatót, mikor szinte észre sem vettem, hogy egy negyedóra alatt 100-200 oldalt "néztem végig" (néha szó szerint, hiszen előfordul ekkora mennyiségű, folyamatosan szöveg nélküli oldalszám). Amerikai vagy európai képregény soha nem okozott hasonlóan filmszerű élményt.

Egyébiránt értelek, Jenő :)

Peter Tikos írta...

Artúrnak még a szimpla vizuális örömökről, és ha már Bisley: nekem sokáig eszembe sem jutott elolvasni a Sláine-t.

Szabó Jenő írta...

Rorimack,

> Egy biztos - ügyes illusztrációja
> a problémának a be-kilinkelt
> illusztrációk.

:) teljesen jogos.

Valamiért nem ment a gépemről a képfeltöltés, és nem volt több időm szöszölni velük, így illusztráció helyett csak belinkeltem őket.

Felvidéki Miklós írta...

Jó cikk. A régi Stan Lee képregények voltak olyanok hogy mint a diafilm leírták néha "pókember fantasztikus hálkóvetőjével veti a hálót" egy mai olvasó erre így...aha igen látom Stan nem vagyok hülye baszod. De amúgy nekem már a Watchmennél sok volt a sok komment meg dokumentum halmaz.

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Pont ezt akartam írni – engem is a Watchmennél idegesített egy idő után a sok-sok doku-leírás. Éppen ezért abszolút egyetértek Jenővel: bármennyire is vonzó lehet az írónak, hogy technikailag megoldható az ilyen szövegtengerek elhelyezése egy képregényben, sokkal jobban szeretem, ha a történet háttere inkább magából a sztoriból derül ki.
Egy játékfilmbe se vágunk 10-15 perces doku-betéteket – se olyat, ahol a nézőnek kell olvasnia ezeket, se olyat, ahol a háttérkiegészítéseket egy narrátor mormogja végig. Mondjuk egy dokumentumfilm más tészta, de talán ott is igyekeznek feloldani, színesíteni azt a monotonitást, amit pl. a Watchmennél az egységes szövegtenger jelent. (A képregény és a regény meg ugye egyébként is más médium, ott ez hatványozottabban igaz.)

Viszont nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, ha nem túl terjengős és grafikailag is jópofa, inger gazdag, akkor nekem abszolút fekszenek az olyan mellékletek, amikben az adott univerzum lakóiról, környezeti hátteréről kapok amolyan „kis színeseket", mint pl. amilyenek a Mázer őreiben is vannak. Két ilyen lapot fel is tettem ide:

http://img6.indafoto.hu/2/7/37887_8dd831e4a369590fd04f354d960b2967/4486575_feb2fb9a49063193eca819333334808b_xl.jpg

http://img5.indafoto.hu/2/7/37887_8dd831e4a369590fd04f354d960b2967/4486577_aa9a2d034bf488840acc2206196f7075_xl.jpg

Hamlet írta...

Na, ha már emlegetve vagyok a cikkben. :)
Az a 4 oldal dokumentáció nem szöveg lenne, hanem századeleji újságok címoldalai, cirádás headline-tipókkal, bulváros szalagcímekkel, fekete-fehér fotókat imitáló rajzokkal (Tikos Peti, utóbbit ugye még mindig vállalnád? ;))

Írótársammal azért érezzük létjogosultságát, mert

a, Alan Moore is ezt csinálja.
Mi pedig bevallottan a LoeG-ből loptunk, amikor összeszedtük a főszereplőinket a magyar kultúrkörből (Búvár Kund a halember; Hungária kapitány, a magyar címeres pajzsot dobáló, 1. vh-s katona; Weisz Erik, az ördöggel lepaktált varázsló; Emese, a turulsisakos-hátirakétás pilótanő; Almásy gróf, a Monarchia hivatásos szellem- és vámpírvadásza, aki mellesleg farkasember; és Kempelen sakkozógépe, a Török, mint baszottnagy gőz-Robotzsaru), és a Watchmen szellemiségében fogjuk őket kiforgatni önmagukból, meg berakni egy Naaagy WTF-et a sztori legvégére ;)

b, a sztori egy olyan alternatív '20-as években játszódik, ahol eléggé máshogy alakult a történelem, viszont arra nincs lehetőség, hogy az eseményeket "képregényszerűen", dramatizálva mutassuk be, mert a lényeg az, mi van az új világrend kialakulása UTÁN. Sűríteni kell, sokat, kerülve a törikönyves "évszám-eseményt", meg a béna "és arra emlékszel, amikor 1905-ben az történt, hogy" párbeszédeket. Erre a legjobb módszer az újságok címlapja, ami szerintem atmoszférateremtőnek sem utolsó.
Csak néhány példa:

- 1900: Anglia embertelen iparosodása (amit a Pellucidar birodalomból elhozott szupererős és szuperkönnyű fém gyorsított fel) miatt nem a liberálisok, hanem az iparmágnások és vasúttulajdonosok alakította Munkáspárt győz a választásokon. Kép: Ramsay McDonald ugyanúgy integet, mint az 1923-as győzelmekor.

- 1902: a búr háború magas költségei (nehéz vudu-benszülöttek ellen harcolni, na :)), és a munkáslázadástól való félelem miatt a McDonald-kormány kikiáltja a Kommunista Brit Uniót.
Cikk és kép: vörös csillag kerül a Big Ben tetejére

- 1904: Az amszterdami Internacionálé-gyűlésen Anton Pannekoek lángoló szavú beszédében a kommunista világállamról, és az Angliához csatlakozás fontosságáról beszél.
Kép és újságcikk (másnap): Pannekoeket éljenzi a tömeg, a háttérben az irgalmatlan nagy angol flotta látszik a kikötőben.

- még ugyanebben az évben: a francia szocialisták puccsa, Édouard Vaillant vezetésével, angol támogatással
Kép: a brit hadsereg ugyanúgy masírozik a Diadalív előtt, mint a nácik tették 1940-ben

- 1909-ben Olaszország olyan földrengető Doomsday Machine-t épített a világ újrafelosztására készülve, hogy sikeresen belerengette az egész "csizmát" a tengerbe. A Vatikán is elsüllyedt, de a pápát és a bíborosokat Szentpétervár tárt karokkal várta. Kép: az Orosz Birodalom teokrata vezetője, Raszputyin kezet csókol a pápának.

- 1910: a pápa halála, Raszputyint a keresztény egyházak "egyhangúan" összfelekezetei vezetőnek választják. Kép: Raszputyin sátáni vigyorral megáldja a tömeget

- 1914-18: hiába dolgozott az osztrák Victor Frankenstein a magyar szuperhős-programon, a brit szuperhősök miatt elbukjuk a háborút.

- 1923. november 8.: sikeres a müncheni sörpuccs
kép: a gőztolószékes Luddendorf tábornok főkancellári beiktatása, lángszórós-gázmaszkos-hátirakétás SA-katonák gyűrűjében

- 1926: a NIBELUNG nevű zeppelin ledobja az Egyesült Államokra az "atomot", csak a floridai mocsarak maradnak épen (nem atom amúgy, hanem a fél évvel korábbi, sikeres Atlantisz-expedícióban zsákmányolt "vril" csodaanyag)
a Brit Unió, félve, hogy hasonló sorsra jut, tárgyalóasztalhoz ül, a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia visszakapja a háború után elcsatolt területeket és a gyarmatokat.

Peter Tikos írta...

A fekete fehér fotókat imitáló rajzokat természetesen továbbra is vállalom :)

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Hamlet, megvettél kilóra! :))

Ott van a cucc, benne vagyok. (Forgatót tessék szíves lenni szállítani – és érkeznek a figuratervek is hamarjában. ;)