2010. október 30.

Bukaresti tudósítás 1.

Meghívást kaptunk a Képregény Európai Szalonjai címet viselő bukaresti rendezvénysorozatra, ami az ott lévő külföldi kulturális intézetek szövetségének (EUNIC) szervezésében jött létre. A fő szervező a Belga Kulturális Intézet volt, de a francia, a német és a román mellett a bukaresti Magyar Kulturális Intézet is komoly szerepet vállalt a szalon létrejöttében. A képes beszámoló mobilos fotókra épül, ezért a helyenként gyengébb minőség.

Már a repülőút sem volt unalmas: az apró gép ablakán kinézve a fenti látvány fogadott.

A szalon rendezvényei a Nemzeti Színház kiállítótermeiben zajlottak. Az esemény arculatát a sikeres román illusztrátor, Alex Ciubotariu készítette, aki képregények mellett rengeteget foglalkozik street arttal is.

A komoly tömeget vonzó megnyitó a szokásoktól eltérően tömör és szórakoztató volt, amiben sokat segített Alex gyerekeinek az előtérben folytatott performance-a. Balról, a mikrofonnal Olivier Grenson, belga képregényrajzoló, a fehér asztal mellett fekete öltönyben, bajusszal Dodo Nita, a Román Képregényszövetség elnöke, tőle jobbra Alex, a tehetetlen apa.

A magyar szekció kétszer 15 képből állt, fele részük a magyar hagyományokból következő adaptáció, fele részük (AlfaBéta) díjazott képregény volt (Adapted & Awarded).

A belga rész fő kiállítója Olivier volt, aki francia anyanyelve ellenére képes és hajlandó is volt angolul kommunikálni. Mindezt többnyire csak miattam, mivel Bukarestben megértették, akkor is ha franciául, de akkor is ha angolul beszélt. A szűk négy nap tapasztalata ugyanis az volt, hogy Romániában sokkal többen és jobban beszélnek idegen nyelveket, mint idehaza.

Olivier legismertebb sorozata az eddig 10 kötetet megélt Niklos Koda.

Bayer Tóni előadása a magyar képregény történetéről. A kezdetektől indulva eljutott a beatkorszak legjellemzőbb tánclépéseinek ismertetéséig. A nagyjából egyórás program során részletes képet festett az érdeklődőknek a kortárs magyar képregény helyzetéről is.



A Magyar Kulturális Intézet épülete, ami egyúttal a szállásunk is volt. Mindenki nagyon kedves volt velünk, de a legnagyobb köszönet Csegedi Magdolnát illeti, aki több volt, mint vendéglátó: előkészített, programokat szervezett, elkísért mindenhová, sőt, Pinkhellt is sikerrel árusított.

A folytatásban lesz még szó a többi kiállító országról, a román képregény helyzetéről, és Bukarest érdekességeiről is.

5 megjegyzés:

Ács Zs írta...

Köszi a beszámolót!

Egész véletlenül nincs több képed/képetek a magyar szekcióról? Kíváncsi vagyok, hogy ha az előzetes infóknak megfelelően tényleg volt kint tőlem is valami, akkor mi volt az.

Cserkuti írta...

Szia, bocs, h csak ilyen sokára válaszolok, nem csak időhiány az oka...

Geek átküldött 3 oldalt a képregényből, én a 4.-et választottam, amit a többi képpel együtt kiküldtünk Bukarestbe.
Aztán a megnyitó napján Tóni szólt, h csupán 28 kép van kint a 30 helyett. Kérdeztük az illetékeseket, miért, de nem tudták megmondani. Kiderült h a hiányzó képek Fazekas Attila Geminije (ami Tóni jelenlétét is biztosította volna az anyagban) és a te 4. oldalad. Az usó nap került elő a két kép. Másra nem tudok gondolni, mint, h helyhiány miatt nem rakták ki, bár ez elég karcsú indok lenne. Mindenesetre én nagyon sajnálom.

Névtelen írta...

Az ott nem egy Gemini oldal a 4. képen?

Cserkuti írta...

És valóban. Névtelennél a pont. Vass Misi Klausztropolisza maradt ki.

Nero Blanco írta...

Az az igazság, hogy a Klausztropolisz nagyon elmosódott volt. Én már akkor szóltam is ezért a Windomosoknak, de ők váltig állították, hogy az a nyomtatófájl, amit átküldtek. Úgyhogy "majd meglátjuk" alapon továbbítottam. A Pestblognál semmilyen elfogadható magyarázatot nem látok, és nagyon sajnálom, hogy nem került ki (azt meg pláne, hogy észre is vettük, és nem ringattuk magunkat abban a boldog tudatban, hogy minden a legnagyobb rendben...)
Én is írogattam közben Bukarestről a saját blogomon, ha valakit érdekel. Esetleg Dávid majd belinkelhetné a három bejegyzést, amikor megírja a második részt. :)