A vámpírmotívum, valamint annak magyar és román vonatkozásai
Mike Mignola műveiben
„Szeretve tisztelt uram, üdvözlöm a Kárpátok peremén. Már igen várom.”Mike Mignola műveiben
(Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei)
Abban, azt hiszem, mindenki egyetért, hogy ha Mike Mignola, akkor Hellboy. Az alkotó és kreatúrájának neve örök időkre összeforrt. Ez a zseniális karakter, hihetetlenül szórakoztató sorozat és összetéveszthetetlenül egyedi rajzstílus hozta meg az elismerést és a gótikus pop artba oltott viktoriánus szuperzseni státuszt alkotójának, aki azt megelőzően – ahogyan önmagát jellemzi – tűrhető szuperhős-rajzolóként tevékenykedett. Az olyan adaptációk mellett, mint a Chronicles of Corum (1987) vagy a Fafhrd and the Gray Mouser (1991), egy idő után már Superman és Batman füzeteket is Mignolára bíztak. Így alkothatta meg a Sanctum című Batman epizódot (a Batman: Legends of the Dark Knight sorozat 54. száma – 1993), melyet úgy emleget, mint az első Hellboy képregényt. Hellboynak ugyan színét sem látjuk az említett műben, viszont Mignola itt már alkalmazza azt a jellegzetes és összetéveszthetetlen rajztechnikát, amely azonnal a védjegyévé vált. Korai műveihez képest, melyeket a ’80-as években alkotott (például a gyengécske Rocket Raccoon 1985-ből), a ’90-es évekre munkáiban egyre nagyobb szerepet töltenek be az árnyékok: az átmeneteket a legritkább esetben tartalmazó színes felületek mellett mind nagyobb és nagyobb fekete foltokat alkalmaz. Ha profánul akarnánk fogalmazni, mondhatnánk, hogy amennyire következik Prattból Miller, úgy nőtt ki Millerből Mignola - ám ahogyan a Sin City alkotójának, úgy neki is sikerült túllépnie előképein, és egy egészen egyedi stílusban egyesítette példaképeinek hatásait.
A viktoriánus hangulatot és gótikus horrort Mignolánál méginkább erősítik a sokszor egy az egyben beemelt metszetek, szobrok, domborművek képei, melyek egyfajta tiszteletadást is kifejeznek. Így találkozhatunk Albrecht Dürer, Francisco Goya vagy a Vlad Ţepeş vajda képmását a XV. században fába metsző lübecki mester alkotásaival a B.P.R.D.-tagok kalandjainak aláfestéseként. Ám ez nem a varrógép és egy esernyő véletlen találkozása a műtőasztalon: a korabeli képrészletek itt a képregényoldalak szerves egészévé válnak.(A cikk teljes terjedelmében a Buborékhámozó című képregényes szaklap 3. számában olvasható. A lap megvásárolható az Eduárd képregényboltban és rendezvényeken.)
Bejegyzések
