
Helsinki után Tallinnban tekinthető meg a Frame Up című kiállítás. A honi képregény ügyét szívükön viselőknek a holnapi megnyitó kötelező program.
Irány a reptér!
A The Brain Project 2007 pályázatára készítettem ezt a képet, amelynek zsűrije kb. 400 beérkezett pályamunkából választotta ki a legjobbnak ítélt 30-at. Nem kerültem be, de azért nem volt hiábavaló munka: a lassan készülgető képregény (amelyen már több, mint fél éve dolgozom/dolgozunk) egyik karakterének alapját képezi ez a figura. Lehetne még csinosítgatni, de most már inkább a képregényoldalakkal foglalatoskodom.
Hosszúra nem nyújtom, de sorozatos meglepetések értek... A Szabó Jenő által írt (hármat is elkövetett, tessék őt magasztalni :) és Gáspár Tamás által megrajzolt történetet, ahol két, anno a Parlamentben rekedt „hűséges dinoszauruszról" szól a fáma, (nem lövöm le a slusszpoént, tessék megvenni a Pinkhellt!), egy az egyben sikerült lekövetnie a realityben motoszkáló nézők megtévesztésig azonos párjának.
A következő – kedves – meglepetés akkor ért, mikor a Kemenes Tamás forgatókönyvéből, Győri Tibor rajzai által, végül Haránt Artúr szorgalmával és zsenialitásával kiszínezett (valójában megmentett) történet oldalai előtt múlattuk az időt. Kisgyermek és anyuka kettőse egyébként sem volt ritka a „vérmezőn", de ezúttal az apró könyörgőre fogta: – Oda menjünk, ahol aszongya a kisfiú, hogy ÁÁÁÁÁÁÁ!!! Odamentek. Fél perc sem telt belé, a múlté volt már Rákosi dunábalövetése, a kamera-forradalmárok lelkes rikoltozása... Mit tesz a hangutánzó, mit tesz a szemléletes komiksz – mindent betöltő visítás következett... :)
Végezetül kölcsönkérek egy remek fotót az Index.hu-tól. Mi sem jellemzi jobban a mindenkori erőviszonyokat... Van nekünk kis Atlaszunk! :)
A kiállítás megtekinthető az ’56-osok terén
(a Hősök tere mellett, volt Felvonulási tér),
2007. október 20. és november 4. között.
Az ARC és a Magyar Képregény Akadémia, valamint további képregényalkotók közös projekttel készültek az 1956-os forradalom 51. évfordulójának megemlékezésére. Hat, egyenként hat oldalas történetet mesélnek el képregényben, melyekben különböző szemszögekből – a gyermek, a munkás, a politikus, a diák és a szovjet katona figuráján keresztül – láttatják a forradalom eseményeit. Öt képregény külön a kiállítás alkalmából készült, de nagy örömmel üdvözölhetjük a hatodik, már ismerős történetet, Fazekas Attila Tűzvihar című művét is.
Történész szakértő: Eörsi László
TűzviharKözreműködtek: Fehér Zoltán (Zorro de Bianco), Kroboth Jenő, Kánvási Krisztián, Boros Nikolett (ARC) és Bakos Gábor (ARC)
Kurátor: Bolgár Eszter (ARC)
Eddigi beszámolók a kiállításról: Csacso a Képregény.Neten, illetve az Index.hu fotói.
A viktoriánus hangulatot és gótikus horrort Mignolánál méginkább erősítik a sokszor egy az egyben beemelt metszetek, szobrok, domborművek képei, melyek egyfajta tiszteletadást is kifejeznek. Így találkozhatunk Albrecht Dürer, Francisco Goya vagy a Vlad Ţepeş vajda képmását a XV. században fába metsző lübecki mester alkotásaival a B.P.R.D.-tagok kalandjainak aláfestéseként. Ám ez nem a varrógép és egy esernyő véletlen találkozása a műtőasztalon: a korabeli képrészletek itt a képregényoldalak szerves egészévé válnak.