Hazánk ismét egy színészóriással lett szegényebb...Az iránta érzett tiszteletből egy karikatúrával szeretnék megemlékezni róla.
Személyes emlékeim közé tartozik, mikor egyszer együtt utaztunk az 56-os villamoson. Esős idő volt, összepréselődött a tömeg a hátsó ajtónál. És akkor fölszállt Zenthe Ferenc. Kevés hely volt, de neki valahogy utat nyitott a tömeg. Megköszönte, amolyan Taki bácsisan, hogy csináltunk neki helyet. Kis idő múlva egy városmajori huligán elkezdte halkan fütyülni a Tenkes kapitánya dallamát, mire Taki bá szemei mellett megjelentek azok a jellegzetes ráncok, s bár az arca szokásosan ál-zord volt, a szeme mégiscsak nevetett.
Nyugodj békében taxisok taxisa...
Bejegyzések
7 megjegyzés:
szegény taki bácsi!
sajnálattal hallottam én is a hírt, miszerint az ország tényleg szegényebb lett egy kiváló színésszel...
ami a rajzodat illeti, kedves fritz zoltán:
1.)szerintem ku.jó ötlet a zorro-borító-paródia, jó ez a csapaton belüli egymásnak válaszolgatás (remélem, hagyomány teremtődik belőle)
2.)ellenben ekkora giccset én nem is tudom, mikor láttam utoljára! (szóval ez a vatta-, gumi- és egyéb cukor-színezés túlmegy minden határon... ajjajaj, olyan a taki-taxi, mintha zseléből lenne odapottyintódva, fújfújfúj!)
bocs, ha esetleg megbántottalak, bár nem hiszem.
Nem bántottál meg, nyilván a vattacukorszerűség az eredeti borító karikatúrája ( anno meg is jegyeztem, hogy nekem az zavaró egy kicsit, hogy minden egyféle anyagból van ), így aztán továbbdobódik a labda az eredeti fele, vagy felrúgjuk a levegőbe.
Nekem teccik, és hogy kinek igen, kinek nem, az meg írja le ide a blogba .
jeee
Ezt az egyféle anyagot kicsit bővebben is kifejthetnéd majd – hátha megsértődök! :))
Egyébként meg gratu a paródiáért – Taki bá Forever!!
Gratulálok, ismét remekül elkaptad a karaktert és szép a gesztus, ahogy tisztelegsz egy nagy színész és egy remek ember emléke elo"tt.
Köszönjük Fritz, köszönjük Taki bá'!
Nagyon jó lett ez a rajz.
Én a Skála Metróban "futottam össze" Zenthével, még évekkel ezelőtt; zöldséget válogatott. Mindenki tisztes távolból figyelte :)
A sok sablon "szemlesüt-leblende-hatásszünet-és most egy hír a háromfejű birkáról" típusú tévés nekrológ után kifejezetten szívmelengető és megható egy ilyen személyes megemlékezés - nem is szólva az ideillően humoros illusztrációról.
De mi történt a Lada kerekével?
halszemoptikával az aszfaltba lapul...
Megjegyzés küldése