PinkHell az rpg.hu-n

"A kezdetben még elszigetelt virtuális közösségek keresni kezdték a kapcsolódási pontokat a honi képregénykiadás nagy veteránjaival, és az akkor már befutott, vagy csak az asztalfióknak rajzolgató, tehetséges hazai művészekkel. Az underground mozgalomnak csakhamar két zászlóshajója is akadt: a kezdetben házi képregényfordításokat közzé tevő sufnituning oldalból igazi közösségi portállá váló Képregény.Net valamint a képregényrajzolók által alapított Magyar Képregény Akadémia.
(...)
Ne ítélj elsőre! (Pinkhell)
Az Eduárdban és a Fekete-fehér képregényantológiában is gyakran felbukkanó Magyar Képregény Akadémia- tagok elindítottak egy saját sorozatot is, amely a (kicsit talán butácska) Pinkhell névre hallgat. Az eddig három (a „nulladikkal” együtt négy) számot megélt válogatás nem kimondottan a hosszabb, egybefüggő történetek kedvelőinek készült. Rövid (két-, esetleg négyoldalas) képregényeivel a Pinkhell inkább afféle erődemonstráció: „Igen, mi vagyunk a mai magyar képregényrajzoló generáció, azt tudjuk nyújtani, amit itt látsz, ha van egy történeted és rajzolót keresel hozzá, ha képregényalakokra akarsz reklámkampányt építeni, vagy ha nem tetszik, amit az újságunkban látsz, bátran keress meg minket itt meg itt!”.
Szerencsére a legutóbbi két szám már kezdi kinőni a „művészi szabadság mindenek felett!”-mentalitást, és olyan, a korábbiaknál lényegesen jobban emészthető alkotásokat közöl, mint a friss Alfabéta-díjas Vasárnapi szafari Vass Richárdtól. A Pinkhell egy fontos, hiánypótló médium - idővel akár komoly fegyvertényező is lehet a magyar képregény-kultúra nyugati országok szintjére való felzárkóztatásában.
(...)
az underground mozgalomból kinőtt, fiatalos, lendületes, önmagát hatékonyan menedzselni képes alkotói és kiadói gárda megjelenése igen erős hátszelet adott a magyar képregény-kiadásnak."
(Hamlet)

Az írás teljes mivoltában itt és itt olvasható.