2007. október 23.

KÉP, REGÉNY, SZABADSÁG – mustra!



Ellátogattam ma délelőtt a kiállítás helyszínére. „Örülök", hogy konkrét művel nem szerepelek, így dícsérhetem a többieket. Meg persze irígykedhetek is kicsit, hiszen bizton állíthatom, hogy ennyi „kívülálló", képregényt még testközelből sem igen látott, olvasott embert, akikbe most botlottam, és akikről a biztonsági szolgálat (hehe) úgy mesélt, hogy „ahhoz mérten most még igen csekély mértékű a számuk", meglepett. (Talán Heideggeren szocializálódtak, de az egyikük igen cizelláltan fogalmazott.) Rendben, ott figyelt mellettünk a történeti kiállítás, nyolc év körüli fiúcskák csimpaszkodnak a korabeli autók platóján, „Rákosit a Dunába!" felkiáltással zökkentek anyuka karjába – mondókának ugyan nem egy Bóbita, de minimum ráolvasás a Banyára.

Hosszúra nem nyújtom, de sorozatos meglepetések értek... A Szabó Jenő által írt (hármat is elkövetett, tessék őt magasztalni :) és Gáspár Tamás által megrajzolt történetet, ahol két, anno a Parlamentben rekedt „hűséges dinoszauruszról" szól a fáma, (nem lövöm le a slusszpoént, tessék megvenni a Pinkhellt!), egy az egyben sikerült lekövetnie a realityben motoszkáló nézők megtévesztésig azonos párjának.

A következő – kedves – meglepetés akkor ért, mikor a Kemenes Tamás forgatókönyvéből, Győri Tibor rajzai által, végül Haránt Artúr szorgalmával és zsenialitásával kiszínezett (valójában megmentett) történet oldalai előtt múlattuk az időt. Kisgyermek és anyuka kettőse egyébként sem volt ritka a „vérmezőn", de ezúttal az apró könyörgőre fogta: – Oda menjünk, ahol aszongya a kisfiú, hogy ÁÁÁÁÁÁÁ!!! Odamentek. Fél perc sem telt belé, a múlté volt már Rákosi dunábalövetése, a kamera-forradalmárok lelkes rikoltozása... Mit tesz a hangutánzó, mit tesz a szemléletes komiksz – mindent betöltő visítás következett... :)

Végezetül kölcsönkérek egy remek fotót az Index.hu-tól. Mi sem jellemzi jobban a mindenkori erőviszonyokat... Van nekünk kis Atlaszunk! :)

A videjót meg ne tessék kritizálni, most csináltam ilyet először! ;)

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hehe, remélem, hogy a utolsó fotó jelképes és a következő generáció eltartja majd a magyar képregényt - hogy egyáltalán legyen.

A videó meg jó lett.

És persze gratula mindenkinek. :)

vassrichard írta...

Gratulálok mindenkinek, aki ebben részt vett. Iszonyúan tetszik ez az egész.:)

üdv
r

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Raveon, úgy legyen! ;)

Ricsi, köszönöm a többiek nevében is! :)

Névtelen írta...

Egyébként a gyerekekről és a képregénycsinálásról (és nem fordítva :) eszembe jutott, hogy 11 évesen már nem reménykedtünk abban, hogy mi majd képregényeket fogunk csinálni, azért csak működtünk valamit. Haverom összehozta TT Man-t, aminek nevéről azóta sincs fogalmam, mit jelent. Ami az enyémet illeti, nem viselt ennyire "eredeti" nevet: A Gömbvillám. Eredete az volt, hogy belécsapott a gömbvillám, ezért olyan gyorsan tudott rohangálni, mint egy gömbvillám. Nem semmi, mi?

Pár évvel ezelőtt került elő újra, kábé 14 oldal volt, a hátsó előzetes szerint a hősöm feladata Nyú York megmentése lett volna. Érdekes, hogy azon még a régi nevem volt rajta (nem leánykori :)

Csacso írta...

Itt is Gratula és Köszönet a kiállított anyagok létrehozóinak, alkotóinak, minden közreműködőnek!

Zorronak is köszi a beszámolót képeket, videjót!
Először füleltem, hogy melyik kerület argentin tájszólásában folyik a dialógus :)

A rejtett feladványt, még (hol van a 4. képen a bőrtáska?) nem sikerült megoldanom :)
Vagy lehet az index kicenzúrázta? :D

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Igen, először azon gondolkodtam, hogy valami klasszikust keverek a képek alá, de végül az egyik nagy kedvencemet, a Manfred oratóriumot választottam (főleg a Nyitányt szeretem nagyon). Egyrészt kevéssé ismert darab, másrészt az olasz verzió valami zseniálisan adja vissza azt a kétségbeesést és a halálához vezető tragédiát, ami Manfrédot sújtja.
„Amiben Byron drámai költeménye mégis nagyon különbözik Goethe művétől, az a jellegzetesen byroni világfájdalom, (Szerb Antal szavaival) "fájdalom azért, hogy a világ csak olyan, mint amilyen, nem szebb, nem jobb, nem alkalmazkodik jobban gyönyörű álmainkhoz. Egyben gőgös és kissé öntetszelgő visszavonulás az Én fellegvárába." Ez az életérzés a 19. század számos zeneszerzőjéhez is közel állt: Schumann nyitányt komponált a Manfrédhoz." (Filharmonikusok.hu)

Elárulhatom: a bőrtáska Noname, a róka kezében van, aki a középső panel bal felső sarkában halad a tüntetőkkel. :)

Csacso írta...

Olyan véleményeket nem is említenék, miszerint azért került ez a zene és éppen oda, éppen akkor…stb. mintegy „ürügyként”, hogy zorro írhasson róla (pár monológot) ;)

Táska:
Hmm 4panel van és „középső”, vigyáznom kell nehogy politikai szálra fusson a dolog :D

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Véletlenül semmit nem emelek be sehova és ha már megemlítetted... :)

Jogos, emlékeim szerint három panel volt. Ez a baloldalira vonatkozott. Hopp, most politikai szálra futottam...! :O

Névtelen írta...

2x2 néha 5 :P