KÉP, REGÉNY, SZABADSÁG – mustra!

Ellátogattam ma délelőtt a kiállítás helyszínére. „Örülök", hogy konkrét művel nem szerepelek, így dícsérhetem a többieket. Meg persze irígykedhetek is kicsit, hiszen bizton állíthatom, hogy ennyi „kívülálló", képregényt még testközelből sem igen látott, olvasott embert, akikbe most botlottam, és akikről a biztonsági szolgálat (hehe) úgy mesélt, hogy „ahhoz mérten most még igen csekély mértékű a számuk", meglepett. (Talán Heideggeren szocializálódtak, de az egyikük igen cizelláltan fogalmazott.) Rendben, ott figyelt mellettünk a történeti kiállítás, nyolc év körüli fiúcskák csimpaszkodnak a korabeli autók platóján, „Rákosit a Dunába!" felkiáltással zökkentek anyuka karjába – mondókának ugyan nem egy Bóbita, de minimum ráolvasás a Banyára.

Hosszúra nem nyújtom, de sorozatos meglepetések értek... A Szabó Jenő által írt (hármat is elkövetett, tessék őt magasztalni :) és Gáspár Tamás által megrajzolt történetet, ahol két, anno a Parlamentben rekedt „hűséges dinoszauruszról" szól a fáma, (nem lövöm le a slusszpoént, tessék megvenni a Pinkhellt!), egy az egyben sikerült lekövetnie a realityben motoszkáló nézők megtévesztésig azonos párjának.

A következő – kedves – meglepetés akkor ért, mikor a Kemenes Tamás forgatókönyvéből, Győri Tibor rajzai által, végül Haránt Artúr szorgalmával és zsenialitásával kiszínezett (valójában megmentett) történet oldalai előtt múlattuk az időt. Kisgyermek és anyuka kettőse egyébként sem volt ritka a „vérmezőn", de ezúttal az apró könyörgőre fogta: – Oda menjünk, ahol aszongya a kisfiú, hogy ÁÁÁÁÁÁÁ!!! Odamentek. Fél perc sem telt belé, a múlté volt már Rákosi dunábalövetése, a kamera-forradalmárok lelkes rikoltozása... Mit tesz a hangutánzó, mit tesz a szemléletes komiksz – mindent betöltő visítás következett... :)

Végezetül kölcsönkérek egy remek fotót az Index.hu-tól. Mi sem jellemzi jobban a mindenkori erőviszonyokat... Van nekünk kis Atlaszunk! :)

A videjót meg ne tessék kritizálni, most csináltam ilyet először! ;)