Érkezés a helyszínre, az
Ybl Palota éttermébe, ahol már javában hangol egy jazzband. Átadom Peti barátomnak – aki hosszú évek óta fanatikus Unicum-relikvia gyűjtő – a
Cserkuti Dávid és
Gáspár Tamás által rajzosan dedikált albumot.
A dedikáció...
A kiállítás nem csak az emeleten, de az étterem földszintjén is teret „követel" magának.
Készülődés a megnyitóra: a hely háziasszonya felkonferálja az eseményt.
Bardon Barnabás már a második művész abban a fiatal kortársak munkáit bemutató sorozatban, amit az
Ybl Palota kultúrmissziójában felvállalt.
Érkezés a helyszínre, az Ybl Palota éttermébe, ahol már javában hangol egy jazzband. Átadom Peti barátomnak – aki hosszú évek óta fanatikus Unicum-relikvia gyűjtő – a Cserkuti Dávid és Gáspár Tamás által rajzosan dedikált albumot.
A dedikáció...
A kiállítás nem csak az emeleten, de az étterem földszintjén is teret „követel" magának.
Készülődés a megnyitóra: a hely háziasszonya felkonferálja az eseményt. Bardon Barnabás már a második művész abban a fiatal kortársak munkáit bemutató sorozatban, amit az Ybl Palota kultúrmissziójában felvállalt.
Az alkotó megnyitó közben...
Fotók: Kiss Tamás
Bejegyzések
8 megjegyzés:
gratula a kiállításhoz!
leginkább a háttérben lévő képeket sasoltam, sajna nem sokat láttam. amúgy nekem a mostani Pinkhellben lévó álarcos képregény, amit cerkával csinált Barnabás, sokkal jobban tetszett mint a labdás képregény
érdekes, hogy a ceruzával készített képregényének és lazurral készített képregénynek (akvarell? tus?), ugyanolyan a hatása, mintha mindkettő azonos technikával készült volna, kicsit szokszorosító grafikai eljárásra emlékeztetnek engem.
szerintem negyon bejönne Barnabásnak például az akvatinta :), azzal az eljárással nem is igen készültek még képregények (Goya szőrnyűségesen zseniális metszeteinek is kissé képregényszerű hatása van, ha egymásmellett nézzük őket - hehe, ezért az állításért lehet megköveznének akadémista esztéták:))
mégegyszer gratula, és szép a kiállító terem is, jól passzol ezekhez a képekhez a sötét fa alap.
Igen, a mostani Pinkhellbe nem is véletlenül tettem be a "Kimutathatatlant" - ilyen finom kis etűdszerű kétoldalast nemigen láttam még. Meglepő volt olvasni, hogy vannak, akik nem értették.
A "Sárga csíkos..." nem egy sikerült darab, Barnának egyértelműen író kell: a KÉPzelete igen erős, viszont ha ezt képregényre kell szelídíteni - márpedig kell -, akkor csak egy olyasvalakire számíthat, aki a saját "rögeszméit" is szem előtt tarja.
A megnyitó egyébként igen kellemes volt, csak azt sajnálom, hogy nem lehetett beb***ni senkivel sem úgy igazán, mivel a társaságból szinte senkit nem ismertem.
Persze nem gond, Kemenes Tamással sokáig beszélgettünk.
Képzelem milyenek lehetnek ezek a kiállítás megnyitók. A kötelező előbeszéd után már mindenki indul is a csillagvizsgálóba. :D
Azért én többnek szántam, mint „kötelező előbeszédnek", mivel már évek óta szerettem volna írni Saban munkáiról - így nagyon örültem a felkérésnek. Nincs benned egy csöpp előítélet az eseménnyel kapcsolatban? ;)
Esetleg legközelebb látogass el valamelyik megnyitóra...
Előítélet? Én bírom Saban munkáit. Nem is konkrétan a te előbeszédedre gondoltam úgy. ;)
Mindegy.
Általánosan nyilatkoztál egy konkrét dolog kapcsán, erre reagáltam, mivel ez így – "képzelem milyenek lehetnek ezek a kiállítás megnyitók (stb)" – minden hasonló eseményre vonatkozik és azért egy sóhajnyi előítélet ott bujkál benne, de a tapasztalat hiánya mindenképpen. :)
Egyébként meg odatettem a ;) szmájlit is a végire, nehogy már ezen bármelyikünk megbántódjék! ;)
Láttam azt a szmájlit ám, úghogy semmi sértődés esete nem állt fenn részemről. ;)
Tapasztalat tényleg nincs, ez igaz. Előítéletem valamennyi van - ez is igaz, de valahogy én a kiállításokat mindig is magányosan szerettem, már ha egyáltalán elvetődök egy ilyenre.
Tökéletesen egyetértünk: a megnyitón nem lehet rendesen megnézni a képeket, ezért szoktam később egyedül is elmenni. A megnyitó az amolyan buli, ünnep, és iszogatás a csillagvizsgálóban. :P
Megjegyzés küldése