2008. január 22.
Fazekas Attila a Kultúrházban
Ma este igen tanulságos kis anyagot rögzítettem. Mindig örömömre szolgál, ha a Kultúrház teret ad a képregénynek, igyekszik bemutatni a műfajt, alkotókat, kiadókat, olvasókat lát vendégül. A Fazekas Attilával készült interjút követően azonban elfelejtettem lekapcsolni a felvételt, lévén, finoman szólva is lemerevedtem attól a végső konklúziótól, amely Szinetár Miklós rendező szájából elhangzott, s amit a műsorvezető sem igyekezett cáfolni – pedig a Kultúrház már nem egyszer bizonyította nyitottságát a műfaj iránt.
Mikor élhetjük meg, hogy a képregényt nem egy regényadaptációnak, egy másodlagos műfajnak, ne adj isten, egyszer végre valóban önálló művészeti ágnak tekintik kis hazánkban? Ejj, de nehéz elszakadni a rossz magyar beidegződéstől, ami a képregényt az átkosban végigkísérte...
Tisztelt rendező úr, hogy következetes legyek az Ön által kifejtett konklúzióhoz, igyekszem felülírni eddigi szokásaimat és ezentúl messze elkerülöm a nézőteret – nem csak hogy kényelmesebb itthon, a fotelben darabot olvasni, de még a fantáziámat sem köti meg a látvány. Feltételezem, hogy Ön a filmművészetről is hasonlóképpen vélekedik, így megbocsájtja nekem az igazolt hiányzást!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
13 megjegyzés:
én is láttam, de cak sajnos a végét.
én is hallottam a "végső konklúziót", amit ha tovább folytatnánk akkor a mona lisat leonardo akár úgyis megfesthette volna, hogy kifeszíti a fehér vásznat és ráírja nyomtatott fekete betűvel: "ez egy rejtélyes mosolyú nőt ábrázol, sötét színű a ruhája és a haja, a háttér meg olyan mintha felülrnézetből lenne, képzeld el bazmeg. jó mi?" :S
szerencsére a mona lisa is meg van festve, és a 4 évesek is különbséget tudnak tenni a műfajok között és nem keverek azok mérlegeit, mert például olyat is marhaság mondani, hogy "nem szeretem a zenét, mert nincsenek benne képek" :)
ja hogy ne legyen félreértés: gondoom arra gondoltál, hogy "azért nem szerettem a képregényt, mert én midnig szerettem elképzelni a regényeknél a látványt"
U.i.: én meg azért nem szeretem a fagyit mert nem pörkölt ízű... cinikusan hangozhat, de szerintem minkettő kijelentés nevetségesen hangik
amúgy ez a Fazekas Attila egy feketeöves képregény nagymester, respect
Szinetár mentségére:
1. "Úgy látszik, ez egy korosztályos betegég." (A fantázia megkötésére alapozó szülői tiltásról.) Nem tekinti tehát érdemnek, erénynek ezt az álláspontot.
2. Nem azt mondja, hogy "ezért rossz a a képregény", hanem, hogy hozzá, mint alkotó emberhez ezért nem áll közel. Az ő rendezései is interpretációk, átiratok, egyfajta értelmezések, amik a sokféle lehetőségből egyet, az ő rendezői koncepciója alapján kiemelt réteget mutatják be, ezáltal megkötik a befogadói fantáziát. Tehát nem mond mást, mint hogy az alkotó ember számára nem izgalmas egy másik alkotó értelmezése. Ami persze még mindig elég fura, eszerint nem nézi meg mások, kollégák rendezését sem?
Más.
Hihetetlen trendi volt, hogy mind a 40-50 körüli riporter, mind a hatvan felé járó képregénycsászár mackófelsőben nyomult. :))
Örülök, hogy Dávid „megvédte" Szinetárt, mert bár első nekifutásra kissé „elborult az agyam", így leginkább a hangsúlyos végszó apropóján bátorkodtam felháborodni, azért a beszélgetés elején ez a „bátor" konklúzió még nem igazán következett volna a szavaiból.
Először is, bevallja, hogy nem ismeri a műfajt – igaz, ezt már Bölcs István is megtette, bár ennek szellemében is nyilatkozott volna róla –, azután elmondja, hogy sokat tanult Fazekas mondataiból – itt elégedetten hátradőltem...
Tulajdonképpen az bosszantott fel ennyire, hogy zárszóként olyan nyomatékkal és az előző, látszólag nyitott álláspontjából nem következő módon jelenti ki, hogy a képregény bizony nem más, mint ami megköti a fantáziát, hogy félek, sokaknak – akik talán ugyanígy csak hallomásból ismerik a műfajt – már csak ez marad meg a fejében. Az arc és a kezek fontossága, maga a riport már kevésbé...
Azért azt tegyük hozzá – Szinetár mentségére :) –, hogy ő tulajdonképpen nem másból, mint az átkos magyar hagyományból indult ki, abból, hogy a képregény nálunk évtizedekig csupán regényadaptációkban ölthetett testet. (Ugye tudjuk, hogy a világon sehol nem használják erre a műv. ágra a regény kifejezést.)
A mackófelső viszont rulez!! ;)
a knetes fórumot is olvasva fura belegondolni, hogy valszeg nem is sejti Szinetár, hogy egy kisebb lavinát indított el :)
mondjuk a legelején a "kezes beszélgetésnél" még Botticellivel, Rubensel, szal festőkkel húz párhuzamot, a végére lett áttéve a képregény a festmények mérlegéről a regények mérelgére :)
erre próbáltam azt mondani, hogy ha fagyit eszünk akkor nem szerencsés a pörkölt ízére számítani, de persze arra nem gondoltam, hogy akkoriban esetleg szinte csak pörköltízű fagyi volt :) (meg persze ha nem csak az lett volna, nem lehet elvárni így sem, hogy szeresse mindenki, mondjuk itt inkább az indoklás volt a necces, nem maga az ízlés)
U.i.: amúgy a riporter remélem nem arra gondolt (a "nagyon jó festők zavarban vannak a kézzel" kijelentéssel), hogy például a Rembrandt vagy a Hals kezek el vannak nagyolva, én pont azt szeretem ezekben, hogy kihasználták a periférikus látás elhomályosodását, meg amúgy 4 ecsetonásból nehezebb felrakni egy kezet, mint 1000ből, de ez már szintiszta geczyzés csak részemről, mellékes dolog :)))
Én szerintem ezeket is megrajzolom szélmalomnak.
A kezeket?
Nem. A mackóst meg a mackót.
Biztosan sokak szerint kissé meredek képzettársítás, de érdekességképpen elmesélem, hogy - valószínűleg a tévéelnöki és Opera főigazgatói posztok hatására - felsejlett előttem valami Megafrász Karamellabugi egyik kijelentése, miszerint a musical, mint műfaj szerinte hülyeség, mert az emberek a valóságban nem énekelve beszélnek. Vannak ilyen vélemények is, és persze van, akitől az ember többet vár.
na amúgy ilyen tekintetben én is suttyó vagyok, mert számomra is valószerűtlen hogy az emberek egyszercsak elkezdjenek énekelni, biztos generációs hiba ez is :))
pontosítva: ...egyszercsak midnen ok nélkül olyan abszurd szitációkban ahol abszolút nem szoktak énekelni, elkezdjenek énekelni.
de persze nem tartom hülyeségnek, csak a saját visszavonulásom írtam le.
Megjegyzés küldése