Mátyás király képregénypályázat – VIDEÓK, zsűribeszámolók!

A filmhuTv kamerája a 700 000 forint összdíjazású képregény pályázat díjátadóján járt, ahol a reneszánsz és a képregény kapcsolatát próbáltuk felkutatni Gáros Bernadett, a Reneszánsz Programiroda vezetője, Hegedűs Márton, a pályázat moderátora, Helyey László, a zsűri elnöke, valamint a nyertesek: Gyx (Zabos Csaba / Graphit – MKA) és M (Lanczinger Mátyás – MKA) segítségével:


A zsűri szava: Bayer Antal

Különösen jól sikerült pályázat volt ez. Előzetesen tartottam tőle, hogy az idő rövidsége vissza fogja tartani a grafikusok egy részét, de kellemesen csalódtam a résztvevők számában, és ami még ennél is fontosabb, a pályamunkák minőségében is.
A képregényes pályázatoknál két probléma szokott adódni: vagy az, hogy túl sok kötöttséget tartalmaz a kiírás, vagy az, hogy túl nagy szabadságot enged az alkotóknak. A „Mátyás, a király"-nál úgy látszik, megfelelően voltak adagolva a kötelezők és a szabadon választottak, és ennek köszönhetően több igazán remek, fantáziadús mű készült.
A képregény nehéz üzem, amennyiben mind grafikailag, mind dramaturgialag működnie kell a végeredménynek. Nem elég a kiváló rajztudás és nem elég a sziporkázó ötletek tárháza – a kettőnek egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy igazán élvezetes képregényt kapjunk. Ez a győzteseknél és a helyezettek többségénél össze is jött – nem véletlen, hogy olyan művészekről van szó, akik az elmúlt három-négy évben megteremtették saját maguknak a publikációs lehetőségeket és kiépítették kapcsolataikat más szerzőkkel és a képregénykedvelők törzsközönségével, akiktől folyamatos visszajelzéseket kapnak.
A nyolc díjazott közül hatan a Magyar Képregény Akadémia alkotócsoport tagjai, akik közösen adják ki a Pinkhell magazint. Az MKA éppen a film.hu korábbi, 2004-ben meghirdetett „Vadkelet" pályázatának kapcsán alakult meg az akkori pályázók egy csoportjából. Öröm látni, mekkorát lépett előre azóta ez a társaság, amelyhez közben számos új tag is csatlakozott.
A pályázat közvetve visszaigazolta a Magyar Képregénykiadók Szövetségének tagkiadói által vállalt törekvések értelmét is: ahogy a kiadók köteteiben, úgy a pályaművek között is a képregény szinte valamennyi stílusa képviselte magát, és bizonyította, hogy a magyar képregényrajzolók követik a nemzetközi trendeket és képesek azokat ötvözni a magyar hagyományokkal.

A litera.hu interjúja Bayer Antallal:


A többi zsűritag véleménye:

Filó Vera

A kedvencem Khisztron volt! A feladott mesét hozta, a mai érzést vitte, s vele engem is, és Mátyás edz! Amit a meséből tehát nem tudtam meg (Mér' olyan legyőzhetetlen ez a Mátyás, hm? A legendát hiszem én, de akkor is!) hát most Khisztrontól megtudtam, mer' Mátyás edz, és biztos jól edz, és győz. Bloodgrey imádtam, mert aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, és Bloodgrey az nekem virág. És szerettem vispetya Mátyását, olyan legeredetibb korunk termése-teremtése. Oto figurácskáinak puszi, cuki pofák mind, M-ben a szöveget imádtam, végre egy összeszedett szöveg, szerintem aki képregényt rajzol, írja le a szöveget IS egy külön fehér papírra, sok pályázónál jót tett volna, kihullt volna a fejfájdító felesleg, sok kongó dialóg, meg leírás. Szerettem elefes repülő mosógépét is, mely akit köllött agyonvágott. Pörögtek a pályázók nagyon. Sok apró részlet engem is agyamon-vágott, de mivel az ördög a részletekben lakozik, ezért inkább mi zsűrik figyeltünk az egészre. Őket hívjuk nyerteseknek, az első három helyezettet - mind a 8-at!

Hegedűs Márton aka Moderatore

Minden történet mögött valaki áll.
Az a valaki beszél, vagy kiabál.
A képregény a tölcsér, ami a hangot megnyomja.
Mi pedig nézzük, milyen jó a mangás lány combja.
Szemünk előtt kockák, bennük meg a mese.
Mindenki mást üzen, mást rajzol a keze.

Képet a mesének, meséket a képnek!
A kockákon az igazán jó sztorik átlépnek.
A nézőhöz elérnek. (ezzel haza térnek)

H.M.

Mesterházy Gabi

A Reneszánsz év eseményei közül a képregény pályázat állt a legközelebb a szívemhez, mivel magam is nagy képregényrajongó vagyok. Mindig irigykedve jártam külföldön a nagy comics-áruházakat, értetlenkedve, hogy vajon nálunk hogy-hogy nem vonz tömegeket a műfaj.

Ezért is okozott olyan kellemes meglepetést a pályázatra jelentkezők száma, és főleg a művek színvonala. Azok a munkák tetszettek a legjobban, amelyekben volt valami plusz, valami kis csavar, valami kis képi (esetleg nyelvi) humor, ahol időnként felsikoltottam, hogy „Jézusom-ez-mennyire-jó!"

A téma kötött volt, így a sztorikban inkább azt értékeltem, ha a pályázó könnyedén, tömören tudta kezelni a szöveget, a dialógusokat, frappánsan, nem erőltetve helyezve a történeteket a közeli jövőbe.

Az én kedvencem forig és hardcorevina volt. Forig nyilván azért, mert stílusával a kedvenc képregényeimet idézte fel, a bajvívásban a gyorsulási verseny az Andrássy úton magáért beszél, a színei gyönyörködtettek, az olyan részletek, mint a csókolózó pár a földalatti lejárójában, vagy a két panel közé terpeszpen álló lány pedig lenyűgözött.
Hardcorevina munkájában a Parlament, mint épület átlényegülése mellett a kissé komor színvilág és a panelek közti átmenetek könnyedsége, játéka volt élvezetes.

De imádtam Oto dundi vigyori nagybugyijú alakjait is, és motorofmark lendületét, Gyx és Fafaragás történetvezetését és alakjait.

Egyszóval, a mezőnyt látva kezdem remélni, hogy nemsokára nálunk is tömegek követelik maguknak a hazai szerzők jobbnál jobb képregényeit. Köszönöm, jó mulatság volt!

M. Tóth Géza

Nagyon élveztem a munkákat, sajnálom, hogy a díjátadón nem tudtam résztvenni.

Rövid értékelő gyanánt én csak annyit mondanék, hogy - annak ellenére, hogy néhány fórum, így például a Képregény Akadémia, vagy az Eduárd Képregénybolt már a professzionalitás felé mutat - a magyar képregényalkotók zöme még mindig főleg lelkesedésből, a műfaj iránti szenvedélyből alkot. Különösen igaz ez, ha összehasonlítjuk az itthoni képregényesek karrier-lehetőségeit egy francia vagy egy olasz alkotóéval.
Figyelembe véve ezeket a sajátosságokat, feltűnő, hogy milyen nagy az érdeklődés, és hogy milyen nagy számban születtek kimondottan nívós alkotások, különösen, ami a beadott munkák képi megformálását illeti.
Ráadásul már nemcsak azt lehet elmondani a legjobb pályamunkákról, hogy magas szinten kivitelezettek és műfajszerűek, hanem az igazán kiemelkedőkről azt is, hogy egyéni, senki máséval össze nem téveszthető alkotói stílusuk is van.

A pályázatot nemcsak egynek látom a jól szervezett és sikeres kulturális projektek közül, hanem egy olyan vállalásnak is, amely nagyon sokat segíthet a képregény műfajának az itthoni megerősödéséhez. remélem, hogy lesz folytatása.

A pályázati munkákat hamarosan folytatásban közli az Exit Magazin!