Nocsak, nocsak... Felvidéki Miki Zsuzsijával szinte párhuzamosan készülhetett a Dargaud kiadó által augusztusban a francia boltok polcaira kerülő Johnny Cash képregény. Új képregény-ikon van a láthatáron? :) Reinhard Kleist munkájából a kiadó oldalán tekinthetünk meg egy kis előzetest.
2008. július 2.
Johnny Cash, a képregény-ikon?
Nocsak, nocsak... Felvidéki Miki Zsuzsijával szinte párhuzamosan készülhetett a Dargaud kiadó által augusztusban a francia boltok polcaira kerülő Johnny Cash képregény. Új képregény-ikon van a láthatáron? :) Reinhard Kleist munkájából a kiadó oldalán tekinthetünk meg egy kis előzetest.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
25 megjegyzés:
fasza kis cover
Ugyi? :) Mondjuk a belív engem annyira nem győzött meg – illetve az első 5 oldala –, valahogy olyan kis „butácska" a sztori (már amennyi eddig kiderült belőle) és bár vannak szépségek a rajzokban, van jó néhány elsietett „pillanat" is. A Zsuzsi jobb lett! ;)
nem rossz ez, de a Zsuzsiban van valamiféle kedvesség, ami sztem tanulhatatlan. elég bután hangzik a "kedvesség", de sztem létezik a képrgényeknél valami olyan dolog amitől beszippantja az embert a környezet (hangulata) és nem tusrajzokat lát papírra nyomtatva. lehet túlmisztifikált, de nlam ennél a pontnál működik egy képregény (ráadásul nekem általában elég nehéz olvasni a képregényeket).
tényleg elégphasza ez a cover. első hat oldal is tetszik, bár engem sem kápráztatott el. zsuzsi valóban megnyerőbb, bár ott meg sosem tudom megszokni a pöttyözött kitöltést. az valahogy nálam nem fekszik.
"ráadásul nekem általában elég nehéz olvasni a képregényeket"
Dejó neked!! Én a rajzolással vagyok így.
H
h ja, tényleg erősebb a borító, mint a privju-oldalak... azt a sin city-s téglafal-árnyékot nem is tudtam mire vélni: amolyan tisztelgés, megidézés, poén? 'ttomén. Miki melójában van vmi friss-fiatalos-lendületes. ebben azt éreztem, hogy biztosra ment az alkotó 2 ásítás között
Nem osztom a véleményetek. Nekem kifejezetten tetszik a belív. Takarékosn bánik a vonalakkal és nagyvonalúan a feketékkel. Nagyon jó érzéke van a kontraszt egyensúlyához. Kitér minden lényeges részletre, de nem veszik el bennük. Stílusában következetes és magabiztos. Nagyon profi. Engem kicsit a blekk cserrire emlékeztet.
H
Asszem én értem, mit ért Artúr ez alatt a "kedvesség" alatt. Én a Hellboy és B.P.R.D. képregényeknél érzem ezt leginkább - talán nem véletlen, hogy Mikihez közelálló művekről van szó.
A Cash-ről: a belső oldalak engem sem győztek meg, kivéve az elsőt. A borító viszont tetszetős.
Skacok! A "butácska sztori" megértéséhez ismerni kell Cash egyik dalát. A Folsom Prison Blues-ban van ez:
When I was just a baby,
My Mama told me, "Son,
Always be a good boy,
Don't ever play with guns,"
But I shot a man in Reno,
Just to watch him die,
When I hear that whistle blowin',
I hang my head and cry.
I bet there's rich folks eatin',
In a fancy dining car,
They're probably drinkin' coffee,
And smokin' big cigars,
But I know I had it comin',
I know I can't be free,
But those people keep a-movin',
And that's what tortures me.
A rajzok pedig zseniálisak!
Chavez, így már más - köszi! ;)
Igaz, hogy a dalszöveg azért elég nehéz nyersanyag egy képregény számára – lehetnek buktatói, esetleg új közegbe helyezve némiképp silányulhat, erejét, mondanivalóját vesztheti vagy túl közhelyessé válhat –, hiszen másként „szól", másként jut el hozzánk a zenével és az előadásmóddal megspékelve.
Talán ezért lehet, hogy számomra a gyengébbnek, „butácskának" tűnő kezdés mindaddig az marad, amíg nem mondod, hogy egy dalszöveg alapján íródott. Ez viszont nem lehet mentség.
Úgy, hogy nem olvastam a teljes albumot, nem szeretnék erről további okfejtésekbe bonyolódni, de azért megjegyzem, hogy miután a Zsuzsit olvastam, minden erőssége ellenére ott is érzékelem, hogy érdemesebb lett volna több helyen eltérni a dal szövegétől. (Tudom, előfordult benne olyan.)
A rajzok nekem is nagyon tetszenek, ha nem így lenne, nem írok olyat, hogy „szépségek". Szeretem az ilyesmi stílust, viszont lehetséges, hogy csak az szúr néhol „szakmai szemet", ahol nem elég következetes, illetve az addig szinten kezelt miliőt megbontja egy-egy zavaró kézfej, mozdulat vagy kompozíció. Ilyen azért van benne, ez nem ízlés kérdése.
Én akartam egy ilyet csinálni basszameg :D amúgy kösz hogy így az egekig emeltek. Kár hogy Kes feje kb. egy az egyben kiemelhető néhány fotóról. De amúgy szerintem ötletes meg fasza meg király (néhol nem tetszik de a Zsuzsival is már egyre inkább így vagyok ezért olvasok néha ilyen kommneteket, köszi mégegyszer) :D
Jajj, elnézést Henrik, de annyi törölt bejegyzés volt, hogy a végére azt is töröltem a sorból, amit írtál! :(
Ha jól emlékszem, az volt, hogy néha lehetnék nagyvonalúbb. Válasz: mármint ne lássam meg a hibákat vagy ne legyen véleményem? ;)
De most komolyan, ki az, aki ötször is törli a mondandóját? Vagy kit kellett ennyiszer törölni? :O
Igen. Lehet és kell is észrevenni a pontatlanságokat, de nem kell minden esetben szóvá tenni. Más szemében a szálkát...
Remélem, te majd szólsz, hogy mely esetekben tehetem szóvá! A második mondatod ugye csak vicc?
Ha gondolod egyeztethetünk de szerintem el tudod te is dönteni. A második sem viccnek lett szánva. De én mielőtt bárki munkáját kritizálnám előtte magamba tekintek és többnyire nem kritzizálok utánna. Félre ne érts ezt nem irányelvnek szánom, csak megállapítottam. Szóval nehogy magadra vedd!!! Nem akarok most kötözködni :-D
Majd szólok OK?
H
Henrik az álláspontod olyan értelemben jó, hogy jó a rajzolónak akibe nem kötsz bele, s emiatt nem lesz egy rossz napja, de szerintem akkor se nézz magadba mielött kritizálsz valamit, mert úgy könnyebben megitélhetsz bármit. Magadhoz körülményekhez vagy valami máshoz mérni egy ember teljesítményét szerintem roszabb mint egyszerűen kritizálni (ezt tette Zorro de teljesen szubjektívan és "illendő" keretek közt) mert akkor mongyuk egyetemes valójában értékeljük jónak vagy rossznak. Ennek ellenére én is sokszor abba a hibába esek, hogy másokkal mérek össze pl. rajzolókat de az meg azért van mert egyesek kb. hasonlítani akarnak mások stílusára, így nagyjából vállalják azt, hogy összemérik őket ezzel vagy azzal a rajzolóval.
Nekem azok a kritikák nem tetszenek amik olyan tónust ütnek meg amik egyértelműen sértőek akarnak lenni (kivéve ha én írom, mert szarom le hogy mit mondok valami fakezü gyökérről aki a Marvelnél keresi a nagypénzeket, úgyse jut el hozzá soha a szövegem, és úgyse érdekli mit ír valami kis senki magyarországról).
Szóval végeredményben akár így is kritizálhat az ember meg mindenhogy csak kell hozzá gyomor.
Sohasem mérek magamhoz semmit. Nincs alapja. Atért tekintek önmagam irányába, hogy megállapítsam mindn alkalommal, elkövettem-e ugyanazt a hibát, vagy valami nagyon hasonlót.
Aki látja önmaga munkájában a hiányosságot annak felesleges az orra alá dörgölni. Aki nem látja (nem akarja vagy nem tudja) annak megintcsak felesleges mert úgyse érti miről van szó. Ennek többnyire durca a vége. Sajnos. Mondjuk nekem egyébként is nehezen megy, ezért meg is maradok a tetszik-nem tetszik szinten, szigorúan szubjektív alapon. Vagy kussolok.
Picsába, nem írtam alá..
H voltam
Henrik, ha magadba nézel(sic!), akkor ugye belátod, hogy ha az emberek követnék azt az elvet, hogy nem mondanak véleményt vagy kritikát egy olyan műről, amiről tudják - mert feltételezzük, hogy van önkritikájuk -, hogy annak elkészítése meghaladná a képességeiket, akkor ebben a pillanatban az internetes hozzászólások 99 %-át törölni lehetne, azonnal zúzdába menne minden kritikai folyóirat, többmillió tonna esszé- vagy tanulmánykötet, de még a Knet vagy az MKA blog hozzászólásait is 99 %-ban tötölni kéne – beleértve a tieidet is. :))
Most komolyan, ugye megint csak kötözködni szerettél volna (de mé' mindig velem? gyanús kezd lenni... :)) azzal a butasággal, hogy szerinted az a helyes magatartás, hogy ha valamit nem művelünk azonos szinten, akkor azt nem is illethetjük kritikával? Szegény kritikusok, ha rajtad múlna, szempillantás alatt éhenhalnának. :P
Mellesleg nem kell aggódnod az önkritikámat illetőleg, köszönjük, nagyon jól vagyunk! ;)
Igen igazad van. De írtam is, hogy NEM minden esetben. Lehetnél NÉHA nagyvonalúbb. Nem mintha minden esetben fogalmaznál meg negatív kritikát, csak úgy mondtam.
"MKA blog hozzászólásait is 99 %-ban tötölni kéne – beleértve a tieidet is. :))"
Nem szoktam kritizálni a munkátokat. Másét se nagyon.
"Most komolyan, ugye megint csak kötözködni szerettél volna"
Nem, írtam, hogy ebben az esetben nem.
" azzal a butasággal, hogy szerinted az a helyes magatartás, hogy ha valamit nem művelünk azonos szinten, akkor azt nem is illethetjük kritikával"
Félreértettél. Én azt írtam, hogy ez az én gyakorlatom és utána közvetlenül, hogy nem szánom irányelvnek.
"Szegény kritikusok, ha rajtad múlna, szempillantás alatt éhenhalnának."
Egyeseknek lenne félnivalója...
"Mellesleg nem kell aggódnod az önkritikámat illetőleg, köszönjük, nagyon jól vagyunk!"
Nem is feltételezek mást!
Nekem most úgy tűnik, nem figyeltél eléggé. Pedig gyakran a szememre veted, hogy nem értem vagy nem olvasom amit írsz.
H
Akkor viszont elnézést, lehet, hogy azért értettem félre, mert nem éreztem indokoltnak a nagyvonalúságra tett megjegyzésedet! Ugyanis éppen csak megállapítottam, hogy engem mi zavar néhol a rajzokban, amik egyébként tetszenek. Nem éreztem benne, hogy ezzel megvalósult volna a „kákán is csomót keresés" esete. Az, hogy valami zavar, az még csak nem is egy komolyabb kritika, csupán megjegyzés.
De elnézést, ha esetleg túlreagáltam volna a dolgot!
Meg más, sokkal kritikusabb, esetenként már-már szurkálódó hozzászólásainál, nem tettél javaslatot a nagyvonalúságra és kezdett úgy tűnni a dolog, hogy megint velem van problémád. De akkor nem... :)
Semmi gond. Félreértés kiküszöbölve. :-D
H
Ólrájt! ;)
"Aki látja önmaga munkájában a hiányosságot annak felesleges az orra alá dörgölni. Aki nem látja (nem akarja vagy nem tudja) annak megintcsak felesleges mert úgyse érti miről van szó."
Ez azért csak nem így van ám!
Ha látom a munkámban a hibát, és más is láthatja, az azt jelenti, hogy közzétettem, és valamiért úgy gondoltam, azt reméltem, hogy más talán nem veszi észre - így megérdemlem, hogy az orrom alá dörgöljék.
Ha nem látom a hibát a munkámban, attól még észrevehetem, amikor valaki felhívja rá a figyelmem. Ezt tanulásnak is hívhatjuk. Velem számtalanszor megtörténik ilyesmi. Persze sokszor nem esik jól, ezért sem mindegy, hogy kapja az ember, de egy kritikának nem kell feltétlenül bunkónak lennie, ugyebár.
Megjegyzés küldése