2009. április 18.
Így készült az Orlando
„Így készült az Orlando – avagy egy transzszexuális apoteózisa". Unalmas és száraz technikai leírás a FIAT! blogomon arról, hogyan készítettük Graphittal az Orlando c. képregényünket. És két, már megszokott mintaoldal a képes forgatóról, illetve a kész termékről:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
4 megjegyzés:
srácok, ez az új pinkhell valami fergeteges lett! csak gratulálni tudok! kifejezetten tetszik, hogy nem két-három oldalas alkotásokkal rukkoltatok elő, hanem inkább viszonylag "hosszabb" műveket válogattatok be ebbe a számba. örülnék, ha ez a jövőben is így maradna, mert szerintem pont ettől, ahogy az előszóban is elhangzott, nagyon masszív, ütős szám jött létre. egyben van!
és hogy a bejegyzéshez is legyen közöm, nekem pont az orlando tetszett a legjobban (zorro valamiért nagyon szereti ezt a témát), jó hogy ezzel zárul a lap.
ja és akkor még a borítóról nem is szóltam.
Ez aztán az instant visszajelzés! Köszönjük!
Nagyon szépen köszönjük a rendkívül gyors és pozitív visszajelzést!
Ja, és a borítóért külön köszönet :)
Én is szeretném megköszönni „Anonymusnak" ezt valóban gyors és pozitív értékelést – igazán jólesett! :)
Azért is örülök különösen, mert én is úgy érzem, hogy a mostani szám ismét jobb lett egy fokkal, ismét a legjobb PH lett a sorban – így a véleményed csak megerősített abban, hogy érdemes csinálni és heteket éjszakázni a lappal. ;)
Az pedig, hogy az Orlando tetszett a legjobban... :P
Itt is ki kell emelnem, hogy emberfeletti, amit Graphit művelt ebben a két hétben – bár hajtottam is szegényt rendesen, és az is igaz, hogy a szokásosnál is több önrészt vállaltam a megvalósításból. Ezek szerint érdemes volt. :)
A témáról, tetszésről csak annyit, hogy elég nyilvánvaló, a jövőben is fel fog bukkanni hasonló szál a képregényeimben, mert én a szerzői művekben hiszek, azokat a képregényeket olvasom szívesen, ahol érzem, hogy a szerzőnek köze van a témához, sztorihoz, illetve olyan területekre „utazhatok" vele, ami számomra idegen, de akár izgalmas, érdekes is lehet. Ezért főleg az olyan műveket szeretem, mint a Persepolis vagy a MAUS, pedig se az iszlámhoz, se Holokauszthoz nincs túl sok közöm. Azzal viszont, hogy betekintést nyertem ezekbe a világokba, személyes történetekbe, úgy érzem, hogy sok mindenben változott a véleményem, illetve kicsit a részeimmé váltak, gazdagodtam általuk. (Még ha ez közhelyszerűen is hangzik.)
Megjegyzés küldése