Pran Kumar Magyarországon

Úgy hozta az élet, hogy a 6. Képregényfesztivál egyik díszvendége Pran Kumar Sharma volt. Eredetileg nem a rendezvényre jött volna, hanem május elején, de ahogy megtudta, lesz a fesztivál, összekötötték a szervezők a kellemest a hasznossal, és díszvendéggé avanzsálódott. Mivel vonzódom India kultúrája iránt, ezért elvállaltam, hogy megmutatom neki a város egy részét (akkor még nem tudtam, mire vállalkozom :-)). No de menjünk sorjában.
Egy életrajzi, riportos cikk helyett inkább kis laza beszámolót írnék, személyes impressziókkal.
Pénteken kora délután találkoztunk a hotelban, Bayer Tóni egy kicsivel megelőzött, Ő már Pran szobájában beszélgetett. 18 óra repülőút volt mögötte, ezért szeretett volna még egy kicsit aludni, mielőtt a városba megyünk (ne feledjük, 72 éves bácsikáról beszélünk).
Gyors teendők átszervezésével visszamentem érte kicsit később, és akkor szembesültem, bizony egyedül kell vele eltöltenem a hátralevő napot. Helyzetfelismeréssel arra jutottam, hogy ha már ennyi idős, akkor kifárasztom sétával, és akkor majd hamar aludni akar, ez be is jött. Van tapasztalatom indiai idős bácsikákkal, és ismertem is az akcentusukat, kicsit azt éreztem, mintha egy régi rokon nagybácsit kísérgetnék. Viccesen öltözködött, szürke öltöny, nyakkendő, fehér Rebook cipő, ami minden fényképen erősen fényvisszaver :-D

Az első utunk a kiállítására vezetett, ami a Kossuth klubban volt. Nem tudom, hányan láthatták a kiállítását, nem tudom, mennyire számít reprezentatív helynek, de a koncertterem-előtér-mellékhelyiség-előtér-kantin nem a legvonzóbb hely a málladozó falával kiállításnak. Fotózkodtunk, elmeséltem neki, ez milyen prominens hely, és azért nincs senki a hodályban, mert itt igen nagy éjszakai élet folyik, jazz klub, meg minden.
Városnézés lett beígérve neki, átvillamosoztunk a Kálvinról a Deákra, megnéztük hol lesz az előadás, tetszett neki a központ, egy csomó épület előtt fotózkodott, és mindig ugyanazzal a mosollyal, hihetetlen, szerintem ezt az indiaiaknak tanítják ...

A Deákról felbuszoztunk a várba a 16-os busszal. Aki járt már a Dísz téren tudja, hogy ott van rögtön egy bazár, ahova egy lendülettel be is vette magát. Elkezdett alkudni egy prémes műbőr sapkára, de aztán miután már nekem kezdett kellemetlen lenni, nem kellett neki 15 ezerért. Nos, hát ez nem India, drágább is, meg nem szoktunk alkudozni, főleg nem a várban. Elég változó idő volt, fél óránként ömlött az eső, majd ragyogott a nap. Egy esős pillanatban beültünk egy koppasztó kávézóba beszélgetni. Az akcentusa mellett kellemetlen volt, hogy nehéz volt eldönteni, az akcentus miatt, vagy az általam választékosként számon tartott ismeretlen szó miatt nem értem, amit mond. Azt a taktikát választottam, hogy még mindig kevésbé kellemetlen, ha én mesélek, így nem kell égni, hogy folyamatosan visszakérdezek. Hamarosan rájöttem, hogy nagyot is hall ráadásnak, így elég intuitív módon kommunikáltunk, nagyjából igyekeztem kitalálni mire gondolhat. Szavajárása volt, hogy "I see", de inkább ez amolyan aha, jóva' szerűség volt nála. Amikor nem értettem negyedszerre sem, hogy mit magyaráz (láthatóan kevés információértékkel rendelkező szövegkörnyezetben), akkor alkalmaztam a gimiben a beugrós angoltanárnál alkalmazott technikát: OK. Ezzel le volt rendezve minden :-).
A várban fotózkodtunk a turulnál, a panorámánál, Halászbástya, Mátyás-templom, majd vissza a belvárosba.

Pran megosztotta velem életvitel tanácsait, sok mozgás, mindennap hívjam fel szüleim, meg, ami menet közben eszébe jutott. Tetszett neki a magyar zászló, mert ugyanolyan színei vannak, mint az indiainak, Buddha-Pest szójáték is elcsattant, no meg Attila a rettenetes ős-celebünk. A taktika bevált, a séta és a repülés együtt már eléggé elpillesztette, hazakísértem.
Szombaton a Gödörbe érkezvén szembesültem, hogy a szervezők úgy képzelték, én vagyok a szerencsés, aki az aznapot is vele töltheti, így a rajziskolázás, képregényfesztiválon való barátokkal beszélgetés ugrott......
Beszélgettünk minden féléről, kaptam egy eredeti, karikatúrával, és csirkével ellátott Chacha Chaudhary képregényt.

Ez a kis füzet szerzői kiadás, 10 nyelven, több mint 100 ezer példányban jelenik meg rendszeresen!!! Na jó, India nagy ország. Ami ennél is lenyűgözőbb számomra, hogy animációs sorozatot is készítettek belőle, nem is kevés, 30 perces részeket, és kapaszkodjatok meg, 600 rész készült el eddig!!! WHOOOAA :-D Mondjuk elég gyenge flash animációféleség, de hát kérem, ez Bollywood! De van a figurájából stand up is, meg minden, ami elképzelhető, itt valami indiai esztrádműsorban "Superman"-nel parolázik a figurája.
A színhelyre érkezve Halmos Ádámék a tombolával kicsit megváratták vendégünket, addig igyekeztem kitalálni, mit szeretne.

Akart egy nagy fehér táblát, ahol rajzolhat, de ez nem volt, és az is kicsit a fesztivál iránti fanyalgás, hogy egyáltalán nem lehetett látni kivetítve sem a munkáit, ami kellemetlen, mert őt az indiai Walt Disneyként tartják számon. Aki nem ismeri a munkáit (aki feltette a kiállítást, meg Tónin és rajtam kívül nem is hiszem, hogy látták mások, illetve, akik rákerestek a fesztivál előtt a neten), annak az előadás lehet, hogy érdektelenné is vált. A szervezés kissé laza szerkezete miatt valahonnan a színpadra lökték az amúgy civil vendégként jelen levő Zoli79-et, aki azt se tudta, ki ez az ember, és mit kezdjen vele.

Mivel nem készült rá, improvizatíve igyekezett megoldani a helyzetet. Én nem is mertem odanézni, igyekeztem kicsit lazítani, kipihenni a sokkot, pár emberrel tudtam zavartan beszélgetni, mert közben figyeltem, mikor lesz vége a happeningnek.

Voltak mókás kis Pran féle akcentusos szóviccek, amik nem igazán durrogtak, nyilván mert váratlanul jöttek Zoli79 amerikai szlenghez szokott fülének, ezeket pont hallottam, de nem cikin, hanem inkább aranyosan jöttek, csapódtak le.
Menet közben Sápi Marci húgát, Esztert maga az indiai félistenek teremtették a Gödörben pont oda, ugyanis zseniálisan beszél angolul, és pont most ért haza fél éves indiai túrájáról, úgyhogy csinos kísérővel bővült a városnéző csapat. Kiprovokálódott, hogy együtt menjünk ebédelni (huhh megmenekültem), és csatlakoztunk a többi külföldi vendéghez, akik ebédeltek. Cserkuti mesterrel az öreg kicsit vitatkozott az aktuálpolitikáról, majd szerencsénkre Pran ismét elfáradt, és sziesztázni vágyott, hazakísértük (a szállodába).
Úgy volt, hogy a képregényiskola zsűrizés után még elviszem nézelődni Prant a Duna partra, Váci utcába, de leszakadt az ég, így aztán az eső miatt a programot lefújtuk. Vasárnap reggel 8-kor repült Prágába, ott is valamilyen képregényes megmozdulásra.
Remélem, jól érezte magát, és ha nem is ebben a testében, de még ellátogat hazánkba.